Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A zöldszüretnek nevezett vidékrombolásról már beszéltünk az elmúlt hetekben. Aki esetleg akkor nem figyelt, annak nagyon röviden összefoglalnám. Zöldszüretnek hívjuk azt, amikor megalázó módon, érthetetlenül gyakorlatilag arra kényszerítik a hazai bogyótermesztőket, hogy még éretlenül a fürtöket a tőke alá metsszék, ezért persze némi bánatpénzt fizetnek nekik, ami gyakorlatilag az önköltségi ár környékét jelentené abban az esetben természetesen, ha a költségek ezzel megszűnnének, de hát nyilvánvalóan a szőlőt a zöldszüret után is kell még kezelni. De hát nem előzmények nélküli az, hogy önök a szőlészeket magukra hagyják. Gondoljunk arra az esetre, amikor, mondjuk, adott évben megközelítette volna az önköltséget a felvásárlási ár, vagy ne adj’ isten, még némi profit is lett volna rajta, akkor önök képesek voltak rászabadítani azokat a zűrös hátterű nagykereskedőket a hazai piacra, akik olasz vagy éppen ismeretlen hátterű, minőségű mustot és bort hoztak a hazai piacra. De beszélhetünk arról is, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, az agrárkamara vagy éppen az Agrárminisztérium miért nem képviseli megfelelően azokat a szőlészeket, akiknek bizony nagyon-nagyon elférne ez a segítség.

Önök kizárólag néhány tucat Fidesz-kedvenc sztárborászt tömnek tele milliárdokkal, és rájuk is szabják ezeket a törvényeket. Ahhoz sem kell nagy képzelőerő, hogy Mészáros Lőrinc turisztikai és borászati térnyerését összekapcsoljuk azzal a ténnyel, hogy az állami tulajdonú Grand Tokaj Zrt. már most bejelentette, hogy nem fogja felvásárolni a bogyót a szőlőtermesztőktől. Érdekessége a történetnek, hogy a nagy szőlőterülettel rendelkező földesurak, mondjuk így, nem kapták meg ezt a levelet, kizárólag a kis és közepes területen gazdálkodókat igyekeznek elrettenteni a termeléstől.

Azt hiszem, mindezek alapján jogosan kérdezem az alábbiakat. Miért nem a dolgát végzi miniszter úr, államtitkár urak, az agrártárca, és miért nem a magyar szőlészcsaládok érdekeit képviselik, amikor, mondjuk, túltermelésről vagy zöldszüretről van szó? Miből gondolják azt, hogy a csak Tokaj-Hegyalján jelenleg fennálló 200 ezer mázsa felesleg megoldására ez az értelmetlen pusztítás lenne a legjobb mód? A kormánypárti földesurak csak az elmúlt két évben 40 milliárd forint értékben építhettek feldolgozóüzemeket. Amikor a markukat kell tartani, akkor örömmel kiszolgálják őket, de amikor tenni kellene a közösségért, amikor tenni kellene a hazai gyümölcsért, akkor bizony a felelősség alól kibújva ők nem teszik meg ezt, miközben amikor a pályázatokat beadták, még vállalták, hogy ilyen esetben fel fogják dolgozni a felesleget. Véletlen lenne, hogy csak a kicsikkel és a közepesekkel szúrnak ki? Nincs ez összefüggésben azzal, hogy szükség van önöknek, az önök haverjainak még ezekre a megmaradt kisebb birtokokra is annak érdekében, hogy tovább tudjanak terjeszkedni a magyar vidéken?

Államtitkár úr, ez az így vidékfejlesztési pénzből végrehajtott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vidék-visszafejlesztés elfogadhatatlan.

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)