Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar társadalom elöregedése egyre nagyobb problémát jelent, s nemcsak az idősek, hanem az aktív generáció és az állam számára is. Úgy tűnik azonban, hogy az állam nem tud és nem is akar foglalkozni az idősek valós szükségleteinek felmérésével és kielégítésével. Pedig ma Magyarországon 1,8 millió 65 évnél idősebb ember él, a várható élettartam növekedésével pedig egyre több a 80 éven felüli. A 65 éven felüliek közül 1,3 millióan mozgásszervi, érzékszervi vagy krónikus betegséggel küzdenek, így egyre több idős szorulna gondozásra, ám ehhez a magyar állam nem nyújt elég segítséget, és nem veszi figyelembe az idős emberek valódi igényeit. Erre jó példa az, hogy az önkormányzatoknak lakosságszámtól függően kell nappali ellátást, gondozóházi szolgáltatást nyújtaniuk, miközben a lakosságszámnak semmi köze ahhoz, hogy valójában hol és hány rászorulót kellene ellátni. Az idősellátás bizonyos területein pedig az állam vette át a feladatokat, ahol a támogatásokat mutatóhoz, például férőhelyszámokhoz kötik, aminek megint nem sok köze van a valós igényekhez.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Talán az egyik legszomorúbb jellemzője a jelenlegi helyzetnek az, hogy a gondozásra szorulóknak átlagosan két évet kell várakozni az idősotthonba való bejutásra, felük pedig előbb meghal, mint hogy ellátáshoz jutna. Idén áprilisban már 27 ezren szerepeltek az idősotthonok várólistáin. Persze ez nem is csoda, hiszen a magyar állam az uniós átlagnál kevesebbet költ nemcsak nyugdíjra, hanem idősgondozásra is. Az elmúlt nyolc évben nem jöttek létre új állami férőhelyek, a különböző ellátási formák finanszírozása szinte egyáltalán nem növekedett. Ezért a házi segítségnyújtásra 2019 februárjában 679-en vártak, májusban már 790-en, tehát a számuk elég jelentősen nő. Az idős hozzátartozók ápolásának a terhe így a családokra hárul, ami azzal jár, hogy a gondozók, természetesen főleg nők, kénytelenek feladni a munkájukat.

Kérdezem: a kormány tisztában van‑e azzal, hogy az idősek otthonába való bekerülésre 27 ezren várakoznak? Ezek közül az idősek közül mennyi a 80 éven felüli, és mennyi a 60 és 70 év közöttiek száma? Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy e 27 ezer ember várakozási ideje ne két év, hanem mondjuk, maximum hat hónap legyen? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiban.)