Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két választás között vagyunk, illő, hogy egy pillanatfelvételt készítsünk nemcsak a jelenről, de a közelmúltról és a közeljövőről is. Az európai parlamenti választás, illetve az önkormányzati választás van mögöttünk, illetve előttünk, a legfontosabb kérdés természetesen az, hogy melyik politikai erő mit képvisel, de előtte talán az eredményről és a technikáról néhány szót.

Az európai parlamenti választás nagy meglepetést nem okozott, de bizonyos átrendeződést igen. A kormánypártok hozták a formájukat, erősödtek, ennek megvolt az oka, ugyanazt hirdettük, mint amit tettünk évek óta, a nemzeti érdekek képviseletét. Az ellenzék pártjai megküzdöttek egymással, három párt gyengült, kettő erősödött, és ha ezt megnézzük, hogy miért, akkor röviden azt tudjuk mondani, hogy a DK egy erős kampányt folytatott és hatékonyan szólított meg három réteget, egyrészt az MSZP-ből kiábrándultakat, másrészt az európai egyesült államok lázálmának képviselőit és sajnos egy nemzet- és egyházellenes réteget is, ezt jól mutatja az, hogy elnök úr mostanában ritkán bérmálkozik. A Momentum esetében más történt, hiszen az SZDSZ utódpártjaként már nem enervált értelmiségiek vezetik ezt a pártok, hanem fiatal emberek, akiknek sikerült fiatal támogatókat szerezni más pártoktól. Mindez persze politikai marketing és mozgósítás kérdése, vagyis technika kérdése, de nézzük, hogy mit képviselnek a pártok.

Sajnos, előfordul néha az, amit az egyik pártnál láttunk, hogy az elnöke a tőle megszokott könnyedséggel szúrja hátba a szövetségeseit, de ez megint csak technika kérdése. Mit akarnak ezek a pártok? Látjuk, hogy két világ áll egymással szemben. Az egyik, ami Nyugat-Európában nagy támogatásnak örvend, ideológiailag, életforma szempontjából különbözik a mienktől, de látjuk, hogy földrajzilag is elkülönül a kettő. Nyugaton sajnos egy dekadens világ jelent meg, amely megtagadja a történelmi hagyományait, identitását, az emberi természet sajátságainak a követelményeit, és az önvédelmi reflexe is gyengül, az idegen kultúra pedig csak a jéghegy csúcsa. Az ellenzék itthon sajnos, ha személyeiben nem is mindig, de intézményeiben ezt a világot tartja magához közel esőnek. A kormánypártok továbbra is nemzeti értékeinket, a keresztény gyökerű kultúrát és a normalitást képviselik.

Most egy másik választásra is készülünk, az önkormányzatira, ami egy kicsit közelebb áll az emberekhez, mint az európai választás, hiszen a mindennapjaikat befolyásolja. A kormánypártok ígérete nagyon egyszerű: folytatódnak a fejlesztések a városokban, falvakban, még a fővárosban is, ahol az elmúlt években bizony sikerült a Demszky-korszak kaotikus állapotát megváltoztatni és rendezett, élhető világot teremteni. Az ellenzéknél pozícióharcot látunk, alkalmatlan jelöltek küzdelmét. Van, akinek fogalma sincs a városvezetés szakmai követelményeiről, és van, aki kipróbálta ezt, de gyengén teljesített, ő rászorul arra a kampánybeszédre, amit az előbb hallottunk a párttársától. És ilyenkor mi marad? Az ideológiai és az érzelmi kártya, az Orbán-gyűlölet.

Én bízom abban, hogy ahogy a többség az uniós választásokon a nemzeti érdek képviselete mellett szavazott, az önkormányzati választáson a szakszerű településvezetést támogatja, illetve rendezett és élhető településekre szavaz majd. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)