Boldog István (Fidesz)

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagy örömömre szolgál, hogy Bősz Anett képviselőtársam és Szilágyi képviselőtársam is aggódik a gyermekekért. Én ennek nagyon örülök, és nagyon támogatom azt, hogy igenis védjük meg a gyermekeinket a szexuális és egyéb aberráltságoktól, ezért kérem tőlük, hogy akkor tegyenek meg mindent azért, hogy a hamarosan következő Pride-felvonulást ne lehessen nyilvánosan megtartani.

Mindenki azt csinál a négy fal között szexuálisan, amit akar, engem ez nem zavar, nem velem van vitája, hanem a természettel, de ha önök ennyire aggódnak a gyermekek érdekeiért, akkor lesznek szívesek megakadályozni, hogy Budapest utcáin félmeztelen embereket lássanak a gyermekek. Mert ha valami rossz dolgokat, rossz gondolatokat hoz egy gyermekben, akkor, azt gondolom, ez az. Úgyhogy erre is szeretném felhívni a figyelmüket. Én támogatom az önök javaslatát természetesen, ne lássanak a gyermekek a tévében sem ilyet, sem olyan jeleneteket, ahol gyilkolások vannak, ez nagyon helyes, egyetértünk, de azt szeretném kérni, hogy önök meg támogassák azt, hogy az utcán se lássák ezt a gyermekek, mert nem jó az ő neveltetésüknek (Bősz Anett közbeszól.), és nem jó ez nekik. Nagyon-nagyon szeretném, ha ezt megtenné, képviselő asszony, mert bizony ez egy fontos dolog a gyermekek életében.

Látom, hogy mindenki szeretné, ha az lenne a televízióban, főleg a közszolgálati televízióban, amit ő szeretne, de én annak örülök, hogy nem mi, képviselők határozzuk meg, hogy mi van a közszolgálati tévében. Nekem is lennének kívánságaim, én is szeretném, ha például a közmédiában sokkal több nemzeti rockot adnának (Bősz Anett közbeszól.), egy kis romantikus erőszakot, Kárpátiát, Ismerős Arcokat, Szkítiát, nagyon jó lenne, de nem én határozom meg szerencsére, hanem a szakemberek, hogy mit adnak a televízióban. Ez egy nagyon jó dolog, bár még egyszer mondom, vannak kívánságaim a közmédia felé, de hát ezek a kívánságok kisebbségben vannak, úgy látszik, a közvélemény-kutatások szerint, mert nyilván, ha sokan kérnék, hogy ilyet sugározzanak, akkor több ilyenről lenne szó. Úgyhogy ahhoz, hogy a kívánságaik teljesüljenek, kellenek nyilvánvalóan a szakemberek, akik megállapítják, hogy mit adjanak egy tévében, hogy sokan nézzék meg.

Molnár Gyula képviselő úr elment, nagyon tetszik, hogy ő aggódik a médiaviszonyokért, és az egyik szavával azt mondja, hogy nincs médiaszabadság, itt már diktatúra van, a másik szavával meg azt mondja, hogy a szabad média kis arányban van. El kellene dönteni, hogy akkor most van médiaszabadság vagy nincs. Egy biztos: hogy ő egy olyan pártnak a képviselője, amelyet Apró Antal és Lendvai Ildikó fémjelzett, a két főcenzor, nem is értem, hogy miről beszél ő, cenzúráról meg diktatúráról. Talán át kellene hogy gondolja az MSZMP utódpártja, amelyik MSZMP egyébként a valamikori ’19-es Kommunista Pártnak az utódpártja, át kellene hogy gondolja, hogy mit beszél szólásszabadságról meg diktatúráról, mert bizony rosszul hangzik az ő szájukból ez.

Úgyhogy ezt szerettem volna elmondani, és továbbra is kérem Bősz Anett képviselőtársamat, Szilágyi Györgyöt és a Jobbikot, hogy támogassák, hogy nyilvános szexuális felvonulások ne lehessenek Budapest utcáin. Én természetesen támogatom, hogy a televízióban olyan műsoridőben, amikor a gyermekek tudják nézni, ne lehessen erőszakos és szexuális tartalmakat adni, ebben egyetértünk; remélem, hogy amit én kérek, abban is egyetértünk: ne lehessen nyilvános szexuális felvonulásokat tartani Budapesten, gondolom, ez egy támogatható dolog, se heteroszexuális, se LMBTQ-, se semmilyen felvonulást. Mindenki a négy fal között végezze a dolgát, ez oda tartozik, és főleg nem tartozik a gyermekeinkre, mert a gyermekeknek nem ilyen körülmények között kell felnőni. Köszönöm szépen. (Dunai Mónika tapsol.)