Dr. Palkovics László

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációs és technológiai miniszter: Köszönöm szépen. A képviselő úr felszólított, hogy nehogy elmeneküljek innen vita nélkül. Képviselő úr nem volt itt az előző ciklusban, ahol mélyen késő esti vitákat folytattunk az oktatás különböző részeiről, és ott nem volt menekülés, hanem egyfajta szakmai vita alakult ki. Ez fog most is történni, úgyhogy ehhez szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni.

Kezdjük ott, hogy én tudom, mi az alapkutatás. Itt volt két vélemény, a DK, illetve utána az MSZP részéről. Köszönöm mindkettőt egyébként. Az a helyzet, hogy tudom, mi az alapkutatás, és pontosan tudom azt is, hogy az alapkutatásnak mi az értéke és miért van szükség rá. Életem egy részében is alapkutatóként dolgoztam, aztán ez a kettő összefolyt, volt benne innováció és sok más dolog is. Tőlem senki olyat nem hallott, és ha valaki erre bármifajta bizonyítékot tud mondani, hogy én bárhol azt nyilatkoztam volna, hogy az alapkutatás nem fontos, csak az innováció, csak a termékfejlesztés, akkor, kérem, mutassa meg nekem. Néha gyorsan beszélek valóban, óhatatlanul ez egy hiba, de ilyet nem mondtam.

Nem is gondoltam ilyet egyébként ‑ nekem van alapkutatási saját tézisem, kontrollelméleti irány, semmint tézis ‑, de butaság lenne ilyet mondani azért, mert ez egyébként nincs így.

Amiről beszélünk alapvetően, az egy olyan környezet ‑ hívjuk ezt most innovációs ökoszisztémának ‑, ami Magyarországon jelen pillanatban ott tart, ahol tart. 21.-ek vagyunk éppen, ’17-ben 22.-ek voltunk az európai innovációs scoreboard értékelési rendszerben. Ennek sokfajta indoka van. Ennek van egy részletezése. Néhány fontos dolgot kiemelnék, hogy mi is tartozik ebbe az értékelési rendszerbe, csak nehogy valaki azt gondolja, hogy ez a teherautófékek fejlesztését jelenti csak. Ez egy nagyon komoly értékelési rendszer. Ez kezdődik az emberi erőforrásokkal, ez egy jellemzője, ezt aztán lebontják különböző részekre. Itt nem állunk jól. Attraktív kutatási rendszerek, ez egy másik értékelési szempont. Itt szintén nem állunk jól. Ahol jól állunk Magyarországon, ez az innovációbarát környezet. Valami miatt, amit valaki, azt hiszem, sérelmezett, hogy a magyar kormány miért nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az innováció Magyarországon más szintre kerüljön ‑ és bízom benne, hogy nem akarjuk ezt azért szitokszóként használni ‑, ott speciel pont jól állunk, mert ilyen környezetet teremtünk Magyarországon.

Nem állunk jól a finanszírozásban. Az az egyik olyan eleme a magyar kutatási rendszernek, amiben valóban nem állunk jól. Egyébként ha megnézzük, hogy mennyit fordít a magyar közösség, mondjuk, GDP-arányosan az innováció, a kutatás-fejlesztés finanszírozására, ez pont megfelel a 21., 22. helyünknek. Tehát ebben azért nagyon nagy csoda nincs. A probléma az, hogy ez így volt 2002-2003-ban is. 2003 óta gyakorlatilag az állam által a kutatás-fejlesztésre fordított összeg nagyságrendje nem változott, 120 milliárd forintot költöttünk 2003-ban is és 120 milliárd forintot ‑ 133 most ez, de ez tulajdonképpen egy kicsi eltérés ‑ költünk ebben az évben is. Ebből indult tavaly ősszel az egész rendszer átalakítási szándéka, hogy a magyar közösség nem finanszírozza jól a kutatási tevékenységet, hiszen ez egy olyan összeg, ami tulajdonképpen sem az alapkutatás, sem az innováció támogatására nem elégséges. Ezt a kormány ismerte fel. Ez az egyik alaptézise annak a dokumentumnak, ami tavaly ősszel született, hogy ezen lényegesen változtatni kell.

Nem állunk persze másik oldalról rosszul, hiszen ha megnézzük, hogy 2002 óta a magyar vállalatok, tehát a gazdaság milyen forrást költ kutatás-fejlesztésre, az meg dinamikusan növekedett. 2017-ben, ez az utolsó értékelhető számunk, az akkori GDP 1,33 százalékát költöttük a kutatásra, innovációra. Ennek a háromnegyede vállalati költés és egynegyede az, ami a közösségnek bármilyen módon betudható lehet. Ez európai uniós forrás, vagy pedig a hazai források. Ezért döntött úgy a kormány, és ez látszik a 2020-as költségvetésben, hogy 32 milliárd forinttal ezt a 130 milliárd forintot megemeltük. Ez 25 százalékos növekedést jelent, 2003 óta ezt egy kormány sem tette meg. Ezt el kellett fogadnunk, hogy van egy ilyen állapota ennek a dolognak.

Az, hogy egyébként ezt a forrást mire akarjuk használni… ‑ itt visszautalnék arra, hogy a fékrendszer fejlesztése, bár most már fejlődtem, mert az szintén elhangzott, hogy az autonóm jármű egy magasabb szintű dolog, mint a fékrendszer. Tehát arra is költ a magyar kormány. Ez most ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy 2020-ban a Kutatási és Innovációs Alapnak két része van, van egy kutatási alaprész és van egy innovációs alaprész. A Kutatási és Innovációs Alap teljes összege, ez az, amit a magyar költségvetés megjelenít, 165 milliárd forint. Ebből csak 62 milliárd forint az, amit innovációs versenypályázatokra fogunk költeni. 100 milliárd forintot a kutatási alaprészben fogunk elhelyezni, odakerül, és ezt alapvetően kutatásra lehet különböző konstrukciókban fordítani. Ez lényegesen magasabb, mint ami egyébként eddig bármikor volt.

Ha megnézzük azokat a dokumentumokat, amelyekről tavaly ősszel az Akadémiával egyébként szintén egyeztetve, folyamatosan beszélünk, jövőre ennek még ugyanilyen emelése lesz szükséges a magyar költségvetés terhére. Az persze, hogy a gazdaság hogyan reagál erre, itt azt vélelmezzük, hogy egy forint állami támogatáshoz három forint gazdasági költés fog majd következni. Különböző számok hangzottak el. A jó számok, azt gondolom, Pósán képviselő úrnak vannak. Nem csökken a kutatók száma, hanem nő. Ennek többfajta indoka van. 2014 óta egy erőteljes átstrukturálás folyik a felsőoktatási intézményekben. Ez érinti a PhD-képzést is. Ugye, 2014-ben az akkori stratégiában azt mondtuk, hogy növeljük meg a PhD időtartamát, osszuk két részre, azóta nő egyébként a PhD-hallgatók száma is és nő a finanszírozásuk is. Tehát tulajdonképpen ez ennek az indoka. Az egyetemen egyébként nő a kutatók száma, és a Tudományos Akadémián is nő a kutatók száma.

Ennyit arról, hogy hogy is néz ki a kutatás finanszírozása és mi volt ennek az indoka. Ezen lényegesen változtatni szeretnénk. Ez az első olyan kormány, amely azt mondta, hogy igen, ezt így fogjuk tenni. Ez nyilvánvalóan kritika a saját egyéb Fidesz-kormányainkkal szemben, meg a korábbi kormányokkal szemben is.

Ami az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot jelenti, itt a nevét illetően szerintem, ha a nyelvészek úgy gondolják, hogy így nem jó, a parlamentben ilyenfajta javaslatot lehet tenni ennek a módosítására. Miért Eötvös Loránd? Eötvös Lorándnak azért hívnánk… ‑ egyébként itt az egyetemmel nem igazán akad össze, megnéztük ennek a törvényi hátterét. Itt elegendő a távolság az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat között, tehát nem fogják összekeverni. Azért Eötvös Loránd, mert Eötvös Loránd egy olyan tudósember volt, akit Einstein úgy emlegetett, mint a legnagyobb magyar fizikust. Ez egyébként valószínűleg azóta is így van. Viszont ő egész életében nyolcvan-egynéhány cikket írt, ebből, azt hiszem, tizen-egynéhány volt külföldi valamilyen idegen nyelven és jelent meg külföldön. Viszont neki fontos volt az is, hogy mi valósul ebből meg.

Tehát az általa létrehozott elmélet azután gyakorlattá is vált, ezért gondoltuk, hogy jól jelzi egyébként azt, hogy a magyar kutatási rendszernek ez a fajta kettőssége, a kutatás, az alapkutatás és ennek a megvalósulása egy ilyen kutatóintézet-hálózatban ölt testet.

Hogy ez a kutatóintézet-hálózat mennyire független és mennyire autonóm? 2009-ben, azt hiszem, Hiller miniszter úr volt akkor éppen a miniszter, amikor a Tudományos Akadémiára vonatkozó törvény megváltozott, előtte az Akadémián beül megvolt ez a ‑ azt hiszem ‑ kétfejű sasnak hívott irányítási rendszer. Az Akadémia elnöke a köztestületért volt felelős, az Akadémia főtitkára meg a kutatóintézet-hálózatért. 2009-ben történt egy törvényi módosítás, ami ezt az egész ügyet centralizálta, mindent az elnök alá helyzett. Megvolt annak az indoka egyébként, hogy miért volt kettős az Akadémia szerkezete ugyanúgy, mint Ausztriában is. Ennek az volt indoka, hogy nem akartuk szándékosan, hogy a köztestület alatt legyen a kutatóintézet-hálózat, soha nem is volt ott egyébként, ez mindig a főtitkár felelőssége volt, hogy a kutatóintézet-hálózatot működtesse. 2009-ben ez a működtetési forma megszűnt, az elnök mindent maga alá húzott, centralizálta, és onnantól kezdve elveszett az a fajta felelősség, ami azt mondta volna, hogy kinek is a felelőssége ennek a kutatóintézet-hálózatnak az irányítása. Mit jelent az irányítás?

(21.20)

Meg kell nézni azt, hogy milyen stratégia mentén működnek a kutatóintézetek. Ilyen stratégiát nem nagyon tudtunk találni. Meg kell nézni azt, hogy milyen értékelési rendszert működtet a kutatóintézet-hálózat. Ilyet nem nagyon működtetett. És az valóban igaz, hogy az Akadémia a parlament, illetve a kormány számára beszámolókat készít, de hát a tudomány képviselői tudják igazán azt megítélni, hogy a tudomány más képviselői milyen munkát végeztek. Erre kevéssé alkalmas a parlament, kevéssé alkalmas a kormány. Ilyenfajta rendszert nem működtetett az Akadémia.

Tehát ha szigorúan értelmezzük a dolgot, azzal, hogy a kutatási hálózat, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat közvetlenül a parlament alá tartozik, és egyébként ilyen értelemben egy alkotmányos fejezet önálló költségvetéssel, ezért az a fajta autonómia, az a fajta szabadság, ami a kutatóintézet-hálózat számára az előző, a mostani állapothoz képest meg fog jelenni, sokkal magasabb. Tehát azt gondolom, hogy attól félteni ezt az új struktúrát, hogy itt bármifajta egyéb beavatkozási lehetőség lenne, akkor azt a parlament fogja megtenni, én nem gondolom azt, hogy a parlament ilyenre készülne, legalábbis ezt vélelmezem.

Tehát kikerült az elnök, a köztestület alól a kutatóintézet-hálózat, és fölkerült a parlament közvetlen irányítása alá. Ha ez egyébként az autonómiának a súlyos megsértése, akkor valóban valamilyen hibát követtünk el. Én nem így gondolom, hogy ez egyébként így lenne. Ilyen értelemben egyébként sokfajta német kutatóintézet létezik, a Max Planckot szoktuk emlegetni kicsit hasonlóan. Ahhoz képest az ő autonómiájuk sokkal magasabb.

Az, hogy hogy néz ki ennek az irányító testülete, nagyon fontos dolog, és miután itt szakmáról akarunk vitatkozni, akkor beszéljünk erről. Ez nagyon fontos dolog, ugyanis azzal, hogy ezzel a delegálási móddal hat személyt delegál az Akadémia, hat személyt delegál vagy küld ebbe a bizottságba a kormány, és egyébként a miniszterelnök nevezi ki őket, ez azt jelenti, hogy azokat az embereket nevezi ki. Tehát azt gondolom, hogy a MAB pont ugyanígy működik, tehát olyan nagyon nagy különbség nincs, a MAB-ra vonatkozó szabályozást vettük át, tehát nem találtunk ki egyébként újat. Ott is delegálásról van szó, és azt nevezi ki a miniszterelnök, akit egyébként delegálnak az arra jogosultak.

Ami egy nagyon fontos dolog, itt 13 emberről van szó, tehát 13 ember, akit így meg tudunk nézni. Látjuk, hogy az egyik fizikus, a másik bölcsész, a harmadik miniszter, a negyedik nem tudom, micsoda, és felelős azért, amit tesz. Tehát ő személyében lesz azért felelős, hogy az a kutatóintézet-hálózat működjön.

Én abban bízom, hogy ha mondjuk, az a másik szabályrész, ami egyébként itt megjelent, és korábban ez sem volt így, kétharmada a 13 embernek a tudomány művelői közül kell hogy kikerüljön. Tehát ez azt jelenti, hogy kétharmada ennek a hat plusz hat plusz egy főnek a tudomány művelője, a tudomány művelőjét pedig elég rendesen meghatározza az Alaptörvény, azt hiszem, hogy mit is jelent. Pontosan ez az elv, amitől ennek az intézményhálózatnak ilyen értelemben a függetlensége magasabb szintre kerül, és egyébként az irányítása pedig személyekhez kötődik.

A Max Planck intézethálózat azért működik jól, mert annak a szenátusában ‑ ezt így hívják, a neveken persze lehet vitatkozni ‑ pontosan olyan emberek vannak, akiknek fontos az, amit ott csinálnak. Itt is ez az elvárás, tehát erről szól a dolog. A Max Planck kutatóhálózat szenátusában benne van egyébként két német miniszter is. Most nem tudom, mi terveztük miniszterek delegálását, ezt majd meg fogjuk látni nyilvánvalóan, de a kétharmados szabály mindenképpen érvényes.

Önálló költségvetéssel rendelkezik, a tisztelt képviselő hölgyek és urak meg tudják nézni a beterjesztett költségvetési törvényt. Ebben látnak különböző kategóriákat az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat alatt, össze tudják adni ennek a számait. Ebből az látszik, hogy ez az összeg magasabb, mint a tavalyi összeg volt. Tehát én azt gondolom, hogy itt nagyon aggódni amiatt, hogy bárkinek az egzisztenciája, legyen ez fiatal kutató, legyen ez „lendületes” kutató, hiszen a Lendület-kutatócsoportoknak a hárommilliárdja is benne szerepel ebben, legyen ez valamifajta kooperációs kutatóközpontnak a kutatója, egyetem, Akadémia együttműködésével, ezek mind benne szerepelnek ezek között az összegek között.

Tehát igazán az a fajta félelem, hogy ennek a költségvetése nem biztosított, az ott szerepel. Van egy struktúra, van egy rendszer, ez a rendszer hasonlít bármilyen más rendszerekhez, mondjuk, a Max Planckhoz jobban hasonlít. A Helmholtz egy német állami kutatóintézet-hálózat, tehát az állam mondja meg, a miniszter asszony, frau Karliczek, ő az, aki ezt a hálózatot irányítja, ma is hozzá tartozik. Az egy másfajta hálózat. A Fraunhofer megint egy állami kutatóintézet-hálózat. De ez nem ilyen, ez egy másfajta intézetet jelent.

A törvényben egyébként benne van egy félmondat az elején, hogy az állam létrehozhat alkalmazott kutatóintézet-hálózatot is. Létre is fogunk hozni. Ezt Bay Zoltán kutatóintézet-hálózatnak fogják hívni. Volt már egy ilyen, Pungor Ernő egy nagyon komoly vegyészmérnök, illetve vegyész volt, azt hiszem, néhányan talán még ismertük, aki nem, az esetleg nézze meg. Ő kitalálta a német Fraunhofer intézetnek a magyarországi változatát. Ez utána több oknál fogva tönkrement, de újraállítanánk, mert ez pedig megfelel a Fraunhofernek, tehát ugyanazt a struktúrát hozzuk létre, mint Németországban. Van egy alapkutatással foglalkozó intézményhálózatunk, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, és lesz egy másik, egy állami kutatóintézet-hálózat, ami alkalmazott kutatással, ilyenfajta szolgáltatással foglalkozik, ez pedig a Bay Zoltán intézményhálózat. Ugyanez van Németországban is.

Ha már Németországnál tartunk, itt elhangzott többször, hogy ki hány levelet írt és kinek. Én szorgalmas miniszter vagyok, nem azért nem vagyok mindig a parlamentben, mert éppen mással foglalatoskodom, hanem igyekszem végezni a saját dolgomat. Ezen dolgok közé tartozik az is, hogy ha nemzetközi szinten például kérdések merülnek fel, akkor az embernek meg kell beszélni ezekkel a kollégákkal. Én szorgalmasan elmentem Amerikába, elmentem Németországba, leültem a Leibniz elnökével, leültem a Helmholtz elnökével, beszéltem a Max Planck intézetek elnökével, akik egyébként küldtek levelet, beszéltem a Fraunhofer intézet elnökével, és elmagyaráztam, hogy mi is történik itt. Erre ők azt mondták, hogy ja, ha ez történik, akkor úgy tűnik, hogy ez nem egy eretnek dolog.

Még ezen túl, csak azért, hogy itt képviselő úrnak az európai magyarok bizonytalanságát valahogy oldjuk, föl is kértük egyébként a Leibniz elnökét is, illetve a Helmholtz elnökét is, hogy legyen szíves, támogassa ezt az átalakulási folyamatot, tehát vegyen részt ennek a folyamatnak az irányító testületében. Mind a ketten vállalták ezt a dolgot. Ugyanez igaz egyébként a Fraunhofer elnökére is. Tehát valószínűleg ezzel azt a fajta bizonytalanságot, ami nemzetközi szinten megjelent, lehet oldani. Persze ezt lehet oldani azért egyéb más, magyar származású kiváló emberekkel is. Fizikust említett, szerintem matematikusra gondolt, amikor velem szembeállított valakit. Grüner György egy fizikus, Grüner György 10 évig a világ leghivatkozottabb fizikusa volt. Most neki más a véleménye arról, amiről esetleg Lovász úrnak most egy kicsit ellentétes a véleménye. (Szabó Szabolcs közbeszól.)

De ha már véleményeknél tartunk… Ha már arról beszélünk, hogy mennyit egyeztettünk az Akadémiával, tavaly ősz óta folyamatosan egyeztetünk az Akadémiával. Megvoltak a különböző elemei. Az egyik elem március 8-án volt, amikor aláírtunk Lovász elnök úrral egy szándéknyilatkozatot, ami arra vonatkozott, hogy nem értünk abban egyet, hogy a kutatóintézet-hálózatot a kormány hol kívánja működtetni, és hol kívánja működtetni az Akadémia. Tehát ebben nem értettünk egyet. Ez úgy kezdődött, hogy amennyiben ez így lesz, ezt tudomásul veszi, és utána leírtuk azokat a pontokat, amik ennek a kutatóintézet-hálózatnak a működését jellemzik. Javaslom képviselő hölgyeknek, uraknak ezt megnézni, nagyon szívesen elküldöm. Ez egy aláírt dokumentum. Megjelent egyébként a sajtóban is. Annak minden pontját betartottuk.

És nemcsak ezeket tartották be, hanem professzor úr ott volt a közgyűlésen, a közgyűlésen négy határozati javaslat született. Ezek közül a határozati javaslatok közül a második volt az, ami egyébként egy sor dolgot tartalmazott. Ez egy munkacsoport eredménye volt. Azt is minden elemében betartottuk, annak ellenére egyébként, hogy bizonyos ügyek úgy kerültek föl az Akadémia döntési javaslatai közé, hogy az nem felelt meg a munkacsoport véleményének. De ezt is betartottuk. Tehát ha megnézzük ezt, ezek mind benne szerepelnek. Tehát ha már bizonytalanságról beszélünk, akkor ezt a bizonytalanságot mindenképpen oldani szeretnénk.

Elhangzott itt az egyharmad-egyharmad-egyharmados delegálási arány. Itt arról volt szó, ezzel a szándéknyilatkozattal ellentétesen abban maradtunk ott, hogy felét az állam, másik felét a kormány, felét az Akadémia delegálja, és ez megjelent egyébként az egyik határozati javaslatban, hogy egyharmadát delegálja az Akadémia, egyharmadát delegálja a kutatóintézet-hálózat és egyharmadát delegálja a kormány. Ebben nem volt egyetértés, ezért a törvényjavaslatba ez került bele.

Volt ugyan ott a kettő között olyan megoldás is, ha már ilyen javaslatokat tesz képviselő úr, tehát volt olyan javaslat egyébként, hogy mindenki a saját hatos kontingense terhére legalább két személyt a kutatóintézet delegáltjából kérjen föl. Azt gondolom, hogy ez egy legitim javaslat volt, ezt egyébként a Lendület-kutatócsoportok képviselői tették. Azt gondolom, hogy ezt meg fogjuk fontolni, mert ez egy jó javaslat volt. Ebben is megállapodtunk egyébként, tegyük hozzá, nem jelent meg a sajtóban, képviselő úr meg nem volt ott ezeken a tárgyalásokon. Tehát igazán ebben is megállapodtunk, és ez is egy legitim dolog.

Tehát azt mondani, hogy bármilyen módon valakinek a létbizonytalansága, az irányítás kérdése, a költségvetés kérdése bármilyen módon ne látszana ‑ ezek látszanak, részben ebben a törvényjavaslatban, részben pedig a költségvetési törvényben. Ebből nem lehet kiolvasni azt, amit egyébként önök itt most fölsoroltak.

Utalnék arra, hogy egyszer megjelent az Indexen egy ilyen belső megbeszélés az akadémiai elnökkel, egy hangfelvétel, amiben azt mondtam, hogy az Akadémia érdekében valamit teszünk. Erre Vékás Lajosnak az volt a válasza, hogy Laci, te most az Akadémia mellett érvelsz. Igen, nem tehetek mást, mert tagja vagyok a Magyar Tudományos Akadémiának. Oda az embereket hívják, az úgy működik, hogy valakit beválasztanak. Nem jelentkezünk, hogy jönni szeretnénk, és akkor majd fölvesznek, hanem oda hívják az embert.

(21.30)

Ez egy nagy megtiszteltetés. A Magyar Tudományos Akadémia a magyar történelemnek egy komoly eleme; a Magyar Tudományos Akadémia mint egy köztestület, mint egy tanácsadó tudós testület. El kell választani, mert korábban is mindig elvált a kutatóintézeti hálózattól, az egy ügy volt.

Hiller képviselő úr azt mondta, hogy itt azért vannak különbségek a Leibnizhez, illetve a Max Planckhoz képest, és a németeknél se minden ilyen. 1991-ben a német újraegyesülés után a nyugatnémet rendszer megszüntette a keletnémet akadémiát. Egy ez kicsit akadémia volt, mint a miénk, több kutatóintézete volt, azt hiszem, 10 ezer kutatója volt. Nagyjából egy év alatt alakították át és kerültek be a korábban a keletnémet akadémiához tartozó intézmények a Leibnizbe, a Helmholtzba, a Max Planckba és egyéb más helyekre. Az egy elég brutális folyamat volt, nagyjából egy év alatt zajlott le. Ha valaki ebben részt vett ‑ nekem volt szerencsém bizonyos részeit látni ‑, az egy nem szép folyamat volt.

Ha hasonlítani kell, akkor Kóka János kijelentéséhez tudnám hasonlítani, és semmiképpen nem ahhoz, ami most történik. Amikor ugyanezt a kérdést föltették, azt mondták, hogy egy másik rendszer volt ott, az egy kommunista akadémia volt, ezért kellett megszüntetni. 1991-ben nem volt kommunizmus Németországban, ezért nem volt nagyon értelme ennek a dolognak, mégis megszűnt, és azért szűnt meg, mert nem illeszkedett a nyugatnémet, egyébként méltán sikeres kutatóintézeti hálózathoz. Tehát amikor tényekről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy ilyen ügyekről is célszerű beszélni.

Itt elhangzott néhány olyan kérdés, hogy miért is tesszük ezt. Mindig mosolygok azon ‑ (Dr. Mellár Tamásnak:) igen, ez pontosan az a kézmozdulat ‑, hogy ezt pénzért tesszük. Mi ez a vélelmezés? Meg kellett értenem, hogy az európai uniós források a 2021-27-es tervezési ciklusban sokkal magasabbak lesznek, mint most. Válasszuk ezt szét, a kohéziós alapokban nem lesznek magasabbak. Lehet, hogy lesz prioritása a kutatásnak, de ott nem lesz magasabb. Ahol magasabb lesz óhatatlanul, az a Horizon Europe-forrás, ami nagyjából 90 és 100 milliárd euró között néz ki ebben a pillanatban. Még zajlanak erről a tárgyalások, majd meglátjuk, hogy mennyi lesz, de ez egy magas összeg azért, mert soha nem volt ilyen. Az Európai Unió belátta a versenyképtelenségét, ezért erre ennyi pénzt kívánnak fordítani.

Ha leegyszerűsítjük ezt a mozdulatot, akármit is jelent ez professzor úr részéről, akkor ez azt jelentené viszont, hogy a magyar kutatóintézet-hálózatnak, a magyar cégeknek, a magyar egyetemeknek sokkal sikeresebbnek kell lenniük. Ha megnézzük, hogy a Horizont 2020-ban mennyi forrást hoztunk el Magyarországra, azt hiszem, az itt lévők ezt azért tudják, nos, a teljes forrásösszeg 0,6 százalékát ‑ ez 280 millió euró nagyjából ‑, ami minimumszinten is szégyen. Ugyanis ez egy versenypályázati rendszer, professzor úr. Tehát az nem úgy van, hogy jár nekünk valami, ott pályázni kell, oda kell menni, meg kell írni a pályázatot, kell hozzá partner más országokban, kell hozzá ötlet, kell hozzá bizalom, olyan bizalom, hogy a német partner miért bízzon meg, mondjuk, az ELTE kutatócsoportjában. Most egy múltbeli helyzetről beszélünk, tisztelt képviselő úr, ezt ön is tudja, azért ilyen alacsony ez az összeg, mert ez a bizalom nincs meg, mégpedig azért, mert nincsenek együttműködéseink. Amikor megkérdeztem a Leibniz elnökét, hogy hány kutatási együttműködése van a Tudományos Akadémiával, hát, a választ most nem akarom elmondani, mert nem kívánnám senkinek az ilyen tevékenységét dehonesztálni. Tehát ha abba az irányba jutunk el, hogy ezt az összeget lényegesen tudjuk növelni, az nagyon jó.

Hogy ez hogy jön ahhoz, amit professzor úr említ, hogy majd Mészáros Lőrinc és egyéb más majd ebből fog gazdagodni? Itt valószínűleg az a félreértés történt, hogy a felsőoktatási törvényben és itt is megjelenítettünk egy olyan érdekes dolgot, hogy a kutatóhelyek mostantól kezdődően alapíthatnak olyan spin-off vállalkozásokat egy ötletre, amiben nem szükségszerűen kell nekik többségi tulajdonosnak lenni. Jelentem, ma Magyarországon ilyen spin-off vállalkozást nem alapítanak az egyetemek, nincs ilyen. Alig van néhány valami egészen alacsony szinten azért, mert nem tudtuk teljesíteni azt a feltételt, hogy többségi állami ‑ ha már állami egyetemről vagy állami kutatóintézetről beszélünk ‑ ezért létrejöjjön. Én annak örülnék borzalmasan, ha valóban megjelenne az a smart capital, az a venture capital, aki beszáll ilyenekbe azért, mert van ötletünk, azért, mert ezt ki tudjuk dolgozni. S ha ennek az a feltétele, hogy sokkal több forrást tudjunk elhozni, megjeleníteni az Európai Unióból, akkor nagyon boldogok lennénk. Tegnap volt egy bejelentésünk, hogy a kormány hogyan támogatja azt, hogy sokkal sikeresebben tudjanak működni a magyar vállalatok, kutatóintézetek a Horizon Europe forrásai tekintetében. Ennek vannak pozitív ösztönzői, vannak követelményei, tehát ez egy nagyon jó dolog.

Ha már az innovációnál és a kutatásnál tartunk, képviselő úr ezt az autonómjármű-történetet említette, hogy ez egy milyen jó példa. Szerintem is ez egy igen jó példa. (Dr. Keresztes László Lórántnak:) Nyilván azt is tudja bölcsészként (Szabó Szabolcs: Az én vagyok!) ‑ még jobb, akkor meg pláne ‑, hogy alapvetően a mesterséges intelligencia kérdésköre kevéssé műszaki kérdéskör, az inkább a humán tudományok területébe tartozó kérdéskör, amivel viszont ott lehet nagyon jól foglalkozni. Tehát ez nem egy eretnek dolog.

De ha már itt tartunk, van egy másik ilyen hasonló létesítményünk, ez a szegedi lézerközpont. Ez egy alapvetően csak alapkutatásra használható központ. Érdekes módon annak idején valaki eldöntötte, hogy ezt a központot hozzuk Magyarországra, és ennek a központnak a működésétől mindenki, a Tudományos Akadémiától kezdődően úgy tartotta magát távol, mint a tűztől, hogy úristen, ebbe bele fogunk bukni.

Egy ilyenünk van, nincs másik. A kormány volt az első, amely azt mondta, hogy ezt nem lehet, mert ez egy olyan intézmény, ami nekünk mindenképpen fontos. Aztán végül önök döntöttek. (Arató Gergely: Ez a történet egészen másképp volt, miniszter úr.) Ez a történet nem tudom, hogy volt, én nem voltam ott államtitkárként, szerintem ti ezt jobban láttátok. Egy dolog biztos, hogy ez most működik, mert a kormány úgy gondolja, hogy ezt az infrastruktúrát működtetni kell azon túl, hogy kötelezettségünk is. S kérni egy olyan lehetőséget, hogy Magyarország egyetlen ‑ hisz nincs másikunk ‑ alapkutatási nagyinfrastruktúrát tudjon működtetni, ezt nem lehet. Hát, ez is abba a felelősségi körbe tartozik, ami a kutatás finanszírozása. Ezek ezekben a számokban egyébként nincsenek benne.

De ha már finanszírozásról beszélünk és az Akadémia vagyonáról, azért szeretném eloszlatni, hogy itt einstandolásról beszélünk meg államosításról, meg a vagyonhoz való jog korlátozásáról. 2006-ban került ez a vagyon az Akadémiához, akkor kapta meg a köztestület tulajdonba ezt a vagyont, amennyire emlékszem. Ezt a vagyont akkor azért kapta az Akadémia, mert volt egy feladata, a kutatás, tehát a kutatási infrastruktúráért kapta meg. Egyébként ezt a vagyonelemet senki nem akarja másra használni. Tehát ha a kutatóintézeti hálózat nem az Akadémián belül működik, hanem kívül működik, akkor a hozzá tartozó épület, eszköz-infrastruktúra nyilván erre használható, és nem akarja senki tulajdonba kapni.

S ha még azt is megnézzük, hogy 2010 után a Magyar Tudományos Akadémia a magyar kormányoktól ‑ hisz azóta volt három kormányunk ‑ milyen támogatásokat kapott, ami ezt a vagyont tovább növelte, és ha ezt összeadjuk, akkor nagyjából egy 50 és 80 milliárd forint közötti összegről beszélünk. Beszélünk a KOKI ügyeiről, beszélünk a Wigner Központ számítógépterméről, beszélünk a Martonvásári Agrárkutató kutatóintézeteiről, és beszélünk egy sor dologról, ami azóta ehhez a vagyonhoz hozzáadódott. Tehát ezt a kormányt azzal vádolni ‑ jogilag egyébként persze nem így van ‑, hogy el akarja venni a Magyar Tudományos Akadémia vagyonát, egyszerűen értelmetlen, hiszen mi raktuk oda, mi fejlesztettük. Csak arról van szó, hogy a kutatási funkcióhoz szükséges elemeket használjuk arra, amire egyébként vannak, mert az Akadémiának ez a feladata, és ezt az Akadémia se vonta kétségbe.

Az, hogy másnak más ötletei vannak valamilyen formában, hogy ezért bérleti díjat kell fizetni vagy meg kell venni, az meg diszkusszió tárgyát képezheti, ez egy üzleti dolog. Egy dolog biztos, hogy a magyar kormány senkinek a vagyonát nem veszi el. Ez egy köztestület, ennek van vagyona, és ezt a vagyont a magyar kormány nem akarja elvenni. Ezt a miniszterelnök többször elmondta. Abban a 2016-os beszédében, azt hiszem, pont nem erre utalt, hanem egy sor másik dologra, ami azóta is érvényes. Tehát az a helyzet, hogy ez a dolog mintha annak tűnne, ami, egy működőképes kutatóintézeti hálózatot szeretnénk létrehozni.

Professzor úr említette itt a kancellárok rendszerét. Erre muszáj reflektálnom, mert annyira szeretem, amikor a Pécsi Egyetem egy professzora azt mondja, hogy bevezettük a kancellárok rendszerét azért, hogy megnyissuk az utat a magánvállalkozásoknak. Tisztelt professzor úr, azt hiszem, te akkor ott voltál. Éppen most kapott nyolc évet a Pécsi Tudományegyetem gazdasági főigazgatója, a kancellár előtt, és amikor a kancellár átvette a Pécsi Tudományegyetem működését, akkor az egyetemetek csődben volt, konkrétan nyolcmilliárd forint hiánya volt. Most meg az egyetem nincs csődben, hanem működik. Tehát ezeket a kijelentéseket mindig relativálni kell, komoly emberek nem mondanak ilyeneket anélkül, hogy tényeket hozzátennének. Az előző főigazgató börtönben van ‑ ez volt a Pécsi Egyetem.

De térjünk vissza a mostani előterjesztés lényegére! Azt gondolom, hogy azok a félelmek, amik itt elhangzottak, akár a nemzetközi megítélésünk, akár a kutatás autonómiája, akár a kutatásban részt vevők bizonytalansága tekintetében, azt gondolom, ezek nem igazi félelmek. Egyszerűen el kell olvasni azt, ami ide leírásra került. Hiller miniszter úrnak van egy jó mondása, ezt többször szoktam idézni, hogy ami úgy repül, mint egy liba, úgy gágog, mint egy liba, az valószínűleg liba is. Hát, itt erről van szó, arról van szó, hogy egy jobb kutatóintézeti hálózatot szeretnénk létrehozni, és minden ezt indokolja. Semmi másfajta szándékunk nincs.

Végül Mesterházy képviselő úr utolsó kérdésére, hogy hogy gondolom én ezt a dolgot: én ezt pont így gondolom.

(21.40)

Tehát az a helyzet, hogy most élcelődhetnék az origós interjúval, de nem akarnék, mert szerintem nem lenne méltó sem a tisztelt Házhoz, sem a benne szereplőkhöz igazán. De alapvetően a Pálinkás úrról szóló origós cikkre utalt Mesterházy Attila, azt hiszem, talán.

Tehát az a helyzet, hogy itt egy jobb rendszert akarunk létrehozni, és teljesen komolyan gondolom azt, hogy ez így egy jobb rendszer lesz. A puding próbája mindig majd az evés, az egyetemek 2010-ben csődben voltak, most nincsenek csődben, most átalakítottuk őket úgy, hogy egyébként egy újfajta működésmódot ki fognak tudni próbálni. Ennek az első eleme a Corvinus Egyetemmel megtörtént, az összes félelemmel együtt ez a dolog lezáródott. Ugyanez ez fog majd történni más egyetemekkel is, és valószínűleg ugyanez történik a kutatóintézetekkel is.

Úgyhogy én ezért gondolom azt, hogy arra szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy támogassa ezt a törvénytervezetet. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)