Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő úr, nem tudtam, hogy válaszolni fog, ez teljesen szokatlan, hogy önnek ezt hagyják. Ha tudtam volna, akkor beszállok az előző körbe én is, és megismételtem volna azt, amit mindannyian elmondtunk, hogy arról érdemes lenne mindenképpen picit beszélnie, hogy a vízpart 500 méter, hogy azon túl 50 százalékos beépítés, hogy azon belül 15 százalékos beépítés, az mennyire szolgálja ön szerint a balatoniak érdekét. Nyilván majd erre ki fognak térni. Ezt próbáltuk meg itt érzékeltetni az elmúlt időszakban.

A másik pedig az, hogy én voltam polgármester, és elég sok támadás is ért, úgyhogy egy picit az ön helyében szerényebb lennék ezekkel a bátor mondatokkal. Tudja, az, amikor valaki megvesz egy területet, ami szántóföld vagy beépíthetetlen terület, és utána egy döntéssel a hatalom átminősíti, és az értéke tízszeresére, százszorosára nő, ott valaminek lennie kell, a „lenni kell” pedig az, hogy általában, mondjuk, például lehetne ebben a törvényben, hogy akkor településrendezési szerződést kell kötni, és annak az embernek, akinek ilyen típusú vagyongyarapodása van, annak valamilyen formában a közösség érdekeit is szolgálnia kell.

A másik a befejező gondolatom. Én azt tanultam ifjúkoromban, hogy az intelligencia egyik jele a kérdőjel. Ön nagyon sok felkiáltójellel beszél, képviselő úr, és ezt később még szerintem majd szégyellni fogja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Witzmann Mihály: Köszönöm szépen!)