Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Ha én lettem volna itt ebben az ülésteremben, amikor ilyen mértékű összegekről szavazunk, akkor én sem szavaztam volna meg, egy okból: én nem alázom meg a honfitársaimat ilyen összegekkel. Amikről beszélt, az jelentős részben a létminimum egyharmada vagy fele. Ebben a Házban nekünk arról kell beszélnünk, a honfitársainknak, akik minket ideküldtek, hogy őket maradéktalanul képviseljük, azt kell üzenjük, hogy akárhonnan is, de erre meg fogjuk azt a forrást keresni, hogyha már valóban egy családtag teljes munkaidőben, sőt huszonnégy órában látja el ezeket a feladatokat, járjon neki az átlagbér.És elmondom önnek, államtitkár úr, és a Háznak is, hogy ha kell, kéthetente fogok erről beszélni. Rengeteg ilyen családot ismerek, a szívem facsarodik azon a végtelen alacsony életszínvonalon, amit az okoz, hogy a beteg családtagjukat nem akarják intézetbe vinni, hiszen azt szeretnék, hogy ők ápolják és a rehabilitációban ők segítsék. Ezért szólok, és a gazdaság teljesítménye erre megadja az alapot. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiból.)