Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Június első vasárnapja pedagógusnap, az erkölcsi és anyagi megbecsülés helyett ilyenkor szokták általában olcsó malaszttal, tehát kegyes, üres beszédből álló frázisokkal kifizetni a nemzet napszámosait, a pedagógusokat itt Magyarországon. Ilyenkor a szakmai, szervezeti és költségvetési önállóságuktól megfosztott köznevelési vagy éppen felsőoktatási intézmények dolgozói mind-mind felteszik maguknak a kérdést, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma gondos gazdája-e ennek a területnek, vagy pedig egy impotens gólem, amelyben olyan politikai aktorok cselekszenek, akik sokszor csak pártkatonaként, nemegyszer rosszindulattal viszonyulnak ehhez az ágazathoz.

Minden rendű és rangú tanító, tanár, pedagógus felteszi ezeket a kérdéseket, ugyanis ennél fontosabb kérdés a mostani Magyarországon, hogy a legfőbb humántőke-képző rendszernek mi lesz a sorsa, és azt miként becsüli meg a mindenkori kormányzat, tulajdonképpen nincs is Magyarországon. Azt kell mondani, és ki kell mondani, hogy a nemzet napszámosait módszeres munkával a kormány cselédjeivé igyekszenek degradálni. Márpedig ezeknek az embereknek, ezeknek a tanároknak a kezében kellene hogy legyen Magyarország versenyképességének aranyfedezete, az, hogy a fiatalok tehetségét és tudását fejlesszék.

Szép terveket hallunk itt a kormányzat részéről azzal kapcsolatosan, hogy 2030-ra Magyarország bekerül az öt legélhetőbb európai ország közé. Jelen állás szerint viszont azt kell mondani, hogy ez valamiféle delíriumban megszületett lázálom csupán. Hozzáteszem, hogy nyilvánvaló módon sajnos, hiszen ha minden úgy megy tovább, mint ahogy azt látjuk, akkor ebből nem lesz semmi.

Hiszen mi lenne a sikernek a kulcsa? Nem más, mint kiművelt emberfők sokasága, az, hogy a közélet iránt, a közéleti kérdések iránt érdeklődő fiatalokat neveljenek fel a pedagógusok. Az, hogy megteremtődjék Magyarországon egy olyan széles középosztály, amelyhez a csatlakozás nem valamiféle science fiction, hanem egy kézzelfogható lehetőség lenne Magyarországon. Szóval, egy igazságos társadalmat kellene létrehozni. Ehelyett viszont azt látjuk, hogy a kormányzati társadalomfilozófia nem szól másról, mint arról, hogy a magyar nemzet tagjait a futószalaghoz kell láncolni, és legyen egy bérrabszolgákból álló, lebutított társadalom itt Magyarországon, ami az önök hatalmi igényeit messzemenően kiszolgálná.

Látni kell, hogy az alacsony tudás alacsony hozzáadott értéket és alacsony fizetéseket fog eredményezni, ennek pedig az lesz a szomorú következménye a továbbiakban is, hogy a V4-államok között is az exporton belül Magyarországon a legalacsonyabb a hozzáadott érték. Nem lesz itt semmi a társadalmi mobilitásból, nem lesz itt semmi a versenyképességről szőtt álmokból, és nem lesz semmi a konvergenciából sem. Ehhez igazítják a pedagógusokkal kapcsolatos politikájukat is, hiszen azoknak a tanároknak, akik sok százezernyi hátrányos helyzetű vagy éppen halmozottan hátrányos helyzetű diákkal kell hogy foglalkozzanak, az ő fejlesztésükkel, differenciált oktatásukkal, integrálásukkal és sokszor a szocializálásukkal, bizony-bizony nem nyújtanak semmit.

Ez a pedagógustársadalom elöregedett, a hatalom adminisztratív, centralisztikus és bürokratikus ellenőrzés alá vonta őket, nem mellesleg pedig alulfizetettek is. Hogyan lehetne kibontakozást elérni, amikor még az államtitkár is arról beszél, hogy az lesz majd itt a megoldás, amikor nem a fizetések vonzzák erre a pályára, erre a csodálatos, gyönyörű pályára a pedagógusokat? Ne vicceljünk! Ez megalázása a pedagógusoknak, a magyar társadalomnak, azoknak az embereknek, akik valóban a nemzet napszámosaiként dolgoznak, és akiktől önök az elmúlt években több mint 100 milliárd forintot elvettek. Hiába mondják azt, hogy ismét, újra és megint emelkedett a tanárok fizetése, évek óta a mostani vetítési alaphoz kötik a tanároknak a bérezését, ezért még egy pályakezdő pedagógus esetében is azt mondhatjuk, hogy 50 ezer forintot vesznek el tőlük havonta, és a pedagógusok átlagbére a diplomás átlagbérnek csupán a 60 százalékát éri el Magyarországon.

Ezen kellene változtatni, államtitkár úr. Fölidézhetném itt Ember Jánosnak az 1886-os munkáját, amiben a magyar néptanítók sanyarú anyagi helyzetéről szól. Jelzem: sokkal-sokkal jobban álltak még akkor is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)