Kovács Sándor (Fidesz)

KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nem beszélhetünk eleget a családpolitikáról egy olyan társadalmi környezetben, amilyenben most az európai társadalom él, ahol egy matematikusokat, közgazdászokat eljátszó társadalmi csoport az elmúlt húsz évben azt tervezte, hogy Európában bevándorlással fogja pótolni a születő kevés gyermekek számát. Annak a parlamenti pártnak, amelyik az európai uniós választáson most kicsit emelte a képviselőinek számát, az egyik képviselője nyilatkozta, hogy Magyarországon is az a feladat, hogy bevándorlókkal kell pótolni a meg nem született gyermekeket. A kevés születésszám, ahogy Böröcz képviselőtársam és Z. Kárpát képviselőtársam is elmondta, a szülőképes nők számának csökkenéséből adódik ugyan, ami probléma, de mégsem az a megoldás, hogy külföldről hozzunk be ‑ illegálisan ráadásul ‑ bevándorlókat, hogy ezt megpróbáljuk helyre tenni.

Egy kicsi település polgármestere voltam, amikor iskolákat zárt be egy Gyurcsány nevű ember kormánya, és levélben fordultunk egy Arató Gergely nevű, oktatáspolitikáért felelős államtitkárhoz, hogy a kistelepülések társadalompolitikájában segítsen megtartanunk egy iskolát. Olyan választ kaptunk (Gréczy Zsolt közbeszólása.), amelyből kiérződött, hogy nem érdekli őket az a gyermekellátás, nem érdekli őket a vidéki életforma fenntartása.

Nem kell bekiabálni, az előbb ön is ezt mondta az én képviselőtársamnak, nyugodtan tessék ülni, Gréczy úr, mert tudják az emberek, hogy önök mit csináltak (Gréczy Zsolt: Persze!), és kiállítják a bizonyítványt, és sokszor ki fogják még állítani önökről a bizonyítványt. Tessék megnyugodni! (Gréczy Zsolt: Alakul, alakul!) Ennek a társadalompolitikának az alapja a család, amit önök szintén nem néznek semmibe. Önök csak és kizárólag azt látják a családban, hogy milyen sakkozásokat, milyen matematikai egyenleteket lehet lehívni belőle.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A Fidesz-kormány az, amely igazi családpolitikai intézkedéseket kezdett tenni annak érdekében, hogy ez a nemzet, ez az ország fejlődésnek induljon, és az a fajta népesedéspolitika, amely valóban most problémával küszködik, valamilyen irányba elinduljon, és olyan vidéki helyszíneken is tovább élést jelenthessen, ahol nagyon nagy a népességfogyás. Ezt mi látjuk. Összefüggés van a faluprogrammal, hogy megpróbáljuk az embereket ott tartani, azokban a társadalmi közegekben, ahol a gyökerük van. Önöknek ez semmit nem jelent, tudom, mert egyszer már vitatkoztunk azon, hogy nekünk, a nemzeti oldalnak egyfajta szakrális érzelemmel megtöltött szerepe is van a társadalomnak, nemcsak matematika, hogy kipipálom, egy ember száz forint költségvetési sort jelent. Nekünk érzelmi alapon közösséget jelent. Mi ennek a közösségnek a családokon keresztüli felépítésében vagyunk érdekeltek, ahova most beemelnénk azokat az aktív korú nagyszülőket, akik szívesen segítenének a gyerekeknek, és ezen szülőknek a foglalkoztatáspolitikájában is, azt gondolom, szerepet kell hogy játszódjon, amellett, hogy az unoka nevelésében nemcsak intézményi hátteret ad, hanem olyan élményeket, amelyek pótolhatatlanok.

Tehát summa summarum, azt gondolom, hogy a Ratkó-korszakhoz képest csökkenő szülőképeskorú nők számát nem rajtunk kell számonkérni. Ön azt mondja, hogy kezdenek felébredni. Tegnap este kaptam egy telefont, választókerületi elnökként elemezgetjük a választást, egy jobbikos elnök felhívta az én kollégáimat, hogy megkezdték a DK-csoport létrehozását, úgyhogy tessenek nyugodtan lenni, visszavándorol, ami visszavándorolandó (Z. Kárpát Dániel: Ezt fejtsd már ki bővebben!), és megtalálják a helyüket azok, akik meg kell hogy találják a helyüket. Nyugodjon meg, Gréczy úr, nem fognak önök soha a büdös életben kormányra kerülni, amíg nincs meg az az érzés, ami a társadalompolitikához, a családpolitikához szükséges.

Kérem önöket, hogy ha van egy pici gerinc, van egy kicsi tenni akarás, akkor támogassák ezt a családpolitikai intézkedést. Köszönöm szépen. (Gréczy Zsolt: Ez a pökhendiség nagyon rossz lesz! ‑ Taps a kormánypártok padsoraiból.)