Dúró Dóra (független)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom képviselői természetesen támogatják ezt az előterjesztést, hiszen a magyarság legnagyobb problémájaként határoztuk meg a demográfiai katasztrófánkat, ugyanakkor mind a baloldali ellenzéki hozzászólásokat, mind a kormányzatot kritikával kell illessem ennek a javaslatnak a kapcsán is, a vita kapcsán is, és annak a politikának a kapcsán is, amit a családokkal szemben folytattak és folytatnak.

Rendkívül színvonaltalannak tartom azt az MSZP, a DK és az LMP képviselői részéről, hogy folyamatosan arról beszélnek, hogy csökkent a születések száma. Akkor lenne önöknek igazuk, ha ez a tendencia csak 2010 óta tartana, de ez a tendencia leginkább arra vezethető vissza, hogy a szülőképes korú nők száma csökken évről évre. 2019-ben például 81 ezren vannak 40 éves nők Magyarországon, 10 év múlva csak 35 ezren lesznek. Nyilvánvaló, hogy 35 ezer szülőképes korú nő nem fog annyi gyermeket vállalni, mint amennyit 81 ezer. Tehát igen, ha önmagában ezt az adatot nézzük, akkor fals képet kapunk arról, hogy valójában milyen trend és milyen tendencia érvényesül Magyarországon.

Ami érdemi, az az egy anyára eső gyermekek száma, a termékenység. Az pedig, tisztelt képviselőtársaim, 2010 óta nőtt; rendkívül kis mértékben ugyan, de nőtt. Ezt elvitatni és a számokkal vitatkozni hiteltelenné teszi és színvonaltalanná teszi ezt a vitát, úgyhogy remélem, hogy erre a későbbiekben nem kerül sor.

2010-ben az egy anyára eső gyermekek száma 1,27 volt, 2018-ban már 1,48 ‑ ez egyértelmű növekedés. Ugyanakkor az, amit Orbán Viktor 2030-ra kitűzött, hogy addigra 2,1 legyen ez a bizonyos termékenységi arányszám, ilyen politika mellett teljességgel irreális. Orbán Viktor kormányzásának kilenc éve alatt mindössze 0,2-t sikerült javítani a termékenységen, és ahhoz, hogy 2030-ra ezt a 2,1-et elérjük, ahhoz közel ugyanennyi idő alatt kellene megháromszorozni ezt a növekedést, amire ezek az intézkedések és összességében a családvédelmi akcióterv nem alkalmas. Azért nem alkalmas, mert számos olyan konfliktust kellene felvállalnia a Fidesz-kormánynak, amit egész egyszerűen nem tesz meg. És ennek a nagyszülői gyednek is egy nagyon súlyos korlátját fogja jelenteni az a jelenség, amellyel az elmúlt tíz évben sem kezdett semmit a kormányzat, és az azt megelőző időszakban sem kezdtek semmit, nevezetesen azzal, hogy az anya életkora rendkívüli mértékben kitolódott az első gyermek vállalásakor. S erről nagyon fontos beszélni, hiszen ez több százezer gyermek megszületését lehetetlenítette el, ugyanis az anya életkora érdemben befolyásolja azt, hogy őneki lehet‑e még gyermeke, illetve hány gyermeke születhet meg.

Egy nemzedékkel ezelőtt még nem volt jellemző az a felsőoktatásban, hogy a nők tömegesen vegyenek ebben részt, és nem szeretnék ez ellen beszélni, mert természetesen üdvözlendő az, hogyha továbbtanulnak, hogyha minél inkább képzik magukat a nők is, és nagyon örömteli, hogy erre most már lehetőségük is van, de például az én szüleim időszakában ez sokkal kevésbé volt jellemző, mint akár ma. Manapság már a felsőoktatásban több nő vesz részt, mint ahány férfi, ugyanakkor ezt a társadalmi változást a magyar politika az elmúlt harminc évben nem követte le. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az első gyermek vállalásakor egy magyar nő átlagos életkora most már harminc év.

Ugyanakkor a biológiát nem tudjuk becsapni. Kopp Mária kutatásaiból is egyértelműen kiderül, hogy mind biológiailag, mind pszichológiailag az ideális időszak az első gyermek vállalására egy édesanyának a húszas évei, és mi ezt a társadalmi változást nem követtük le politikailag, társadalmilag, ezért megnehezül már az első gyermek világrajötte is több százezer magyar fiatal család számára.

Ezért lett például népbetegség Magyarországon a meddőség, hiszen egy nő harmincévesen 3,5-szer meddőbb, mint ugyanez a nő volt húszévesen. És ennek a következménye az, hogy például Kaáli Géza, akinek az intézete a legtöbb lombikbébi-beavatkozást végzi Magyarországon, arról beszél, hogy ma már minden negyedik pár csak orvosi segítséggel tud Magyarországon gyermeket nemzeni. Lássuk be, ez egy társadalomban nem normális!

És ez összefügg azzal is, hogy a nagyszülő olyan életkorban van‑e még, hogy szellemileg is és fizikailag is friss annyira, hogy tudja segíteni a gyermeknevelésben, a gyermekvállalásban a fiatalokat. Mert bizony, hogyha mondjuk, egy édesanya 25 évesen vállalja az első gyermekét, akkor ő, ha a gyermeke is hasonló életkorban lesz, már 50 évesen akár nagymama vagy nagypapa (sic!) lehet. De ha ezt csak 35 évesen teszik meg mindketten, akkor már 70 éves kora körül lesz, amikor az unokája megszületik.

Nagyon súlyos társadalmi trend tehát, ami az elmúlt 30 évben lezajlott Magyarországon, és erre megoldási javaslata sem ennek a kormányzatnak, sem a korábbi szocialista kormányzatoknak nem volt. Szükséges lenne tehát, hogy családbarát felsőoktatást teremtsünk a fiataloknak, és családbarát pályakezdést biztosítsunk számukra, mert azt a hátrányt, amit a nők a munkaerőpiacon el kell hogy szenvedjenek, nem a nőiségük miatt szenvedik el, hanem az anyaságuk miatt. A bérhátrány is a gyermekvállalást követően jelentkezik egy édesanyánál. És egy ilyen szemléletű társadalom, teljesen nyilvánvaló, hogy hosszú távon sem fogja tudni fenntartani saját magát. Ha a társadalom, a munkáltató, a munkaerőpiac bünteti azt, hogy te anyává váltál, akkor az nem lesz vonzó számodra. Tehát nagyon súlyosan, nagyon radikálisan és nagyon gyorsan kell beavatkoznunk a munkaerőpiac szemléletébe is ahhoz, hogy ezt a demográfiai trendet meg tudjuk fordítani. De erre sem történt érdemi kormányzati intézkedés.

Egészen elképesztő, hogy a szocialisták szónoka az életszerűséget vonja kétségbe ezen javaslat kapcsán, majd elkezd olyanról beszélni, hogy valaki rábízza a gyerekét olyanra, aki egyébként zsarolja őt. (Korózs Lajos közbeszól.) Hát, ne vicceljünk már! Ha valaki 140 ezer, 150 ezer forintért zsarolja, ráadásul a saját gyerekét egy nagyszülő, akkor majd a gyereke rá fogja bízni a gyermekét, az unokát egy olyan édesanyára, aki egyébként 140 ezer forintért képes őt megzsarolni? Ha már életszerűségről beszélünk, akkor legalább ne ilyen példákat hozzon fel, ami egyébként is teljesen abszurd.

A DK részéről az, hogy az ilyen intézkedések egyenesen ártanak a családoknak, szintén egészen elképesztő. De azt lehet vitatni, hogy elengedően hozzá fognak‑e férni ehhez a támogatási formához, lehet vitatni azt, hogy ki kellene bővíteni azokat, akik ezt igénybe tudják venni, de az, hogy ez árt, az nyilvánvalóan nem igaz. Attól, hogy vannak olyanok, akik nem tudják igénybe venni, attól még összességében az intézkedés nem ártani fog, hanem használni fog, ha kismértékben is, akkor is használni fog, segíteni fog. Látjuk azt, és rendkívül elégedetlenek vagyunk a kormányzat családpolitikájának a hatékonyságával, hiszen látjuk azt, hogy kilenc év alatt mindössze 0,2-del sikerült a termékenységet növelni, holott sokkal többel kellene, sőt még arra a 2030-as céldátumra kitűzött 2,1-es termékenységi ráta sem elérhető, de önmagában is mintegy 6-7 millió fős lakosságra rendezkedne be Magyarország, sajnos.

Ha a nagyszülőkről beszélünk és a nagyszülők családban betöltött szerepéről beszélünk, akkor mindenképpen örömteli, hogy erre az aspektusra ráirányítja a figyelmet ez az intézkedés, ez a tervezet, hiszen fontos, hogy a családban végzett tevékenységét ne csak a szülőknek, hanem a nagyszülőknek is elismerjük, és az ő áldozatvállalásukat anyagilag is jutalmazzuk.

Fel kell hívnom ugyanakkor a figyelmet két olyan trendre, illetve tendenciára, amely gyengíti a hatékonyságát ennek az intézkedésnek is, és a demográfiai helyzetünknek is.

(11.50)

Az egyik ilyen az elvándorlás. Sajnos, azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei külföldön vállalnak munkát, vagy huzamosabb ideig külföldön tartózkodnak, egész egyszerűen nincsen nagyszülői élményük, vagy rendkívül kevés. Ezért is fontos lenne, az érzelmi szempontok miatt is, hogy ezt a tendenciát sikerüljön csökkenteni vagy akár megfordítani.

Ráadásul azok a gyermekek, akik külföldön születnek meg magyar családokban, az ő magyar identitásuknak a megteremtése rendkívül fontos feladat kellene legyen. Tehát ha már nagyszülői élményben nem részesülhetnek, fontos lenne, hogy olyan intézményrendszereket építsünk ki a külföldre, Nyugat-Európába vándorolt magyarok számára, akik tömbben élnek ‑ hiszen sajnos már olyan számról beszélhetünk, hogy tömbben élnek magyarok ‑, hogy a gyermekeiket magyar identitásúvá, a magyar kultúrát ismerővé tudják nevelni. Ugyanakkor ehhez sincsen semmilyen állami intézményrendszer, semmilyen állami kezdeményezés, hogy ezt meg tudják tenni. Pedig ezeket a gyerekeket nagyon nehéz lesz visszahozni Magyarországra, akiknek semmilyen közösségi élményük nincsen hazánkkal, hanem az iskolai, óvodai élményeiket, a barátaikat is már eleve külföldön szerzik meg. Tehát a család magyarrá nevelése mellett fontos lenne, hogy ehhez állami segítséget is kapjanak.

Másrészt szóba kerültek az egyszülős családok, illetve azok, akik például a földrajzi távolság miatt nem tudják majd igénybe venni ezt az ellátást. Van nagyon sok olyan civil kezdeményezés már hazánkban, amely egy úgynevezett pótnagyiprogramra épül, amikor is egy adott település vagy közösség nyugdíjaskorú tagjai segítséget vállalnak és segítik azokat a családokat, akik nem tudnak a nagyszülőkkel kapcsolatba kerülni például a földrajzi távolság miatt, vagy a nagyszülők életkora már nem teszi lehetővé, hogy ők az egészségi állapotuk miatt érdemben tudják segíteni őket.

A szociális rendszer bevonásával, természetesen ellenőrzött keretek között, szeretném, ha az állam felkarolná ezeket a civil kezdeményezéseket, és ehhez hasonlóakat ösztönözne, hiszen nagyon sok egyedül maradt, időskorú személy számára érzelmileg is rendkívül sok többletet jelentene, ha ők rendszeresen gyerekekkel foglalkozhatnának, ha ők rendszeresen közösségbe járnának, ezeket a gyerekeket segítenék, és a szülőknek is óriási érzelmi és logisztikai segítséget tudnának adni, ha az adott településen élő idősek segítenék az adott településen élő családokat abban, hogy a gyermekek akár különórára járjanak, akár olyan élményben legyen részük, amelyekben nincsen különböző családi okok miatt.

Összefoglalásképpen tehát azt tudom mondani, hogy természetesen támogatjuk ezt az intézkedést is, ahogy a Mi Hazánk Mozgalom számára minden olyan intézkedés, amely bármely családot segíti, mindenképpen támogatandó és előremutató, ugyanakkor a káros demográfiai trendek megváltozását vagy érdemi változását ettől az intézkedéstől sem tudjuk elvárni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a független képviselők körében.)