Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Dunai Mónika képviselő asszonyhoz képest megpróbálok inkább pragmatikusabb lenni és a tényekből kiindulni, mint az álmokból és a vágyakból.

Ennek a törvényjavaslatnak a címe: a családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról. Ez a törvényjavaslat 22 sorból áll, a töredéksorokat is figyelembe véve, összesen, a záró rendelkezéseken kívül három darab paragrafusból áll. Ehhez képest államtitkár asszony 15 percen keresztül ismertette ezt mint törvényjavaslatot. Csakhogy az, amiről Novák Katalin államtitkár asszony előadást tartott, ebben a javaslatban nem szerepel.

Mi történik ma ebben a Házban? A kormány egy biankó csekket kér a parlament képviselőitől, olyan javaslatot adott elő a Ház falai között, ami leírva semmiféle törvényjavaslatban nem szerepel. (Nacsa Lőrinc: Magyar Közlöny.) Tehát, amit Novák Katalin államtitkár asszony előadott, az semmi más, mint szemfényvesztés. Ez a jogszabályhely ‑ csak azért, hogy a választópolgárok tudjanak róla ‑ mindössze arról szól, hogy babaváró programként hitelintézettől felveendő valamilyen összegű kölcsön esetén készfizető kezességet vállal az állam, és az ilyen hitelekhez egyéb biztosítékot a hitelintézetek nem kérhetnek.

Ez a törvényjavaslat erről a három darab mondatról szól, semmi több. Megkérdezhetné bárki, hogy ha az mind igaz, amit Novák Katalin képviselő asszony itt a feltételrendszerekről elmondott, és a család védelme a kormányzatnak annyira nagyon-nagyon fontos feladata, mi akadályozta abban, hogy ezeket a részleteket, akár törvényben, törvényjavaslatban ismertesse velünk. Hiszen azt a kormány dönti el, hogy a jogforrások között, a jogforrási hierarchiában egy javaslatot milyen szintű jogszabályba kér venni.

Az más kérdés, hogy valóban alapvető viszonyokat, alapvető jogviszonyokat, létviszonyokat tényleg törvényben kell szabályozni, de semmi akadálya nem lett volna abban a kormánynak, hogy ha ez a javaslat így tökéletesen készen áll, ahogy előadta, akkor azt akár egy törvényjavaslatba iktassák, és mi láthassuk ezt. Mert ha mi tudunk általában 200-300 paragrafusból álló törvényjavaslatokat tárgyalni, mint például tegnap az adatvédelmet, akkor mi akadálya lett volna annak, hogy ha ez az intézkedés ilyen gazdag, hogy valóban meg is jelenjen leírva, és ne a záró rendelkezésekkel együtt négy paragrafusból álljon? (Nacsa Lőrinc: Már megjelent.)

De menjünk tovább, a címére: család, védelem, akcióterv. Mi önöknek a család? A családot önök az Alaptörvénybe foglalták, és az alaptörvényi család önöknek mindössze az, hogy egy férfi és egy nő házassága és a gyermekeik. Kizárólagosan házassági és szülő-gyermek viszonyra építik a család fogalmát. Ez azt jelenti, hogy önök a természet által létrehozott ember alapvető viszonyát, a vérségi viszonyt kivették a család fogalma alól 2011-ben. Azóta az önök munkálkodása erre a torz viszonyra épül, hogy egy nagynéni és unokaöcs, akik együtt maradtak és együtt élnek, nem lehetnek család. Egy özvegyasszony és a gyermeke vagy egy özvegyember és a gyermeke vagy egy elvált ember és a gyermeke önöknek nem teljes család. Tessék megnézni! Ha alaptörvényi szinten önök a vérségi kapcsolatot nem tekintik családösszekötő feltételnek, akkor már a család megnevezés, a család szó használata önöknek a természeti viszonyoktól teljes mértékben elrugaszkodott.

Most jön a védelem szó: családvédelem. Hát, én például azt gondolom, hogy amikor 2011-ben kiderült az, hogy a galád devizahitel-konstrukció során mennyi család fogja az otthonát elveszíteni (Z. Kárpát Dániel: Szégyen.), akkor érdekes módon a család védelme ilyen hatalmas hangsúllyal nem jelent meg, mert akkor még a rezsicsökkentéssel lehetett kampányolni, aztán az elmúlt évben a migrációval. Annak most már elfogyott a levegője, és most éppen választási kampány van az európai parlamenti választásra, és belöknek ide a parlamentbe, 199 képviselő közé egy négy paragrafusból álló tervet, és azt mondja, hogy ez lesz a tökéletes válasz arra, hogy a családok védve legyenek, és mindazokat a gyönyörű, hangzatos következményeket, amelyeket az általános indoklásban leírtak, majd ez a törvény fogja meghozni.

Ez a törvény azokhoz a gyönyörű célokhoz ‑ mert hiszen a célok csodálatosak, ki ne osztozna ezzel; ha egy képviselő ebben a Házban családokról nem úgy gondolkodik, mint ami az általános indoklásban le van írva, akkor annak nem szabad képviselőnek lenni ‑, csakhogy azokhoz a célokhoz ez az út, amit államtitkár asszony előadott a kormány nevében, nem vezet. De csak azért, hogy például arra a kérdésre is választ tudjunk kapni, hogy a családvédelmet miért pont hitelfelvétel módján lehet megvalósítani, miért az az eszköz, hogy egy család védelme és a család jövőbeni terveinek megvalósítása hitelhez kapcsolódjon, idézném Orbán Viktor miniszterelnök úr korábban elmondott szavait.

Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen. Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az idegengyűlölettel. Ezek Orbán Viktor szavai, jól tetszenek hallani. Tehát mi a helyzet? Az a helyzet, hogy a családvédelem csodálatos témájába már megint kiket hoznak be mint tényezőt: a bankokat.

Hát milyen boldogok lesznek a bankok, ha a kamatot az állami költségvetésből finanszírozzuk, a tőkét kell bizonyos feltételek esetén, ha nem születnek meg a gyerekek, a családoknak. Ez akkora üzletet generál a bankoknak, amelyek pedig majd megint saját maguk egyoldalú módosításokkal fogják emelni a kamatokat és így a magyar költségvetés terhét, ahogy eddig is szokták.

Tehát ez egy üzlet a bankoknak. Ezt nem lehet elvitatni. Szeretném jelezni, amit minden nap elmondunk, azért a munkáért, amit egy magyar polgár elvégez, és értékteremtő munka, és ugyanolyan minőségű, mint Nyugat-Európában bármelyik európai polgártársunké, annak azt a bért kell megkapnia, ami a két ország közötti árkülönbségek arányának megfelelő. Amíg 40 százalékkal többe kerülnek egy nyugat-európai embernek a költségei és háromszor annyit keres, mint egy magyar polgár, az azt jelenti, hogy ebben az országban a munkát nem fizetik meg értékén. És ha a munkát Magyarországon értékén fizetnék meg, a családok saját maguk képesek lennének arra, hogy azokat az életkörülményeket megteremtsék, amelyeket, úgy gondolja a kormány, hogy ezzel a módszerrel tudják megvalósítani.

De menjünk tovább! Akcióvédelmi terv, akcióterv. Ez az állandó militarista gondolkodásmód, ez az állandó, iszonyatos lendülettel, harccal és mindenféle harcos retorikával átfűtött gondolkodásmód, erről el kellene felejtkezni!

Az embereknek nem akciók, meg nem militarista gondolkodásmód kell egy kormánytól, hanem a béketeremtés, az, hogy nyugalom van, béke van, mindenki számít; ha probléma van, a kormány megoldja, mert azért kap felhatalmazást. Egy családhoz, a védelem szóhoz, a családvédelem szóhoz megint akcióterv párosul, hogy izgalomban tartsa az embereket, hogy na, a kormány már megint valami komoly dolgot tesz, pedig mindössze négy paragrafust nyújtott be ehhez a törvényjavaslathoz.

(14.10)

De nézzük a további, valóságos adatokat, hiszen az nagyon fontos, hogy tudjuk, miről beszélünk! A születésszám hosszú évek óta stagnál. A halálozás viszont rendkívül érdekes adatot mutat, ez pedig a következő. Míg 2010-től 2015-ig jelentősen csökkent a halálozások száma, pedig az idős korosztályban a korosztály lélekszáma ezen években nem változott jelentősen, 2015-től viszont megfordult a trend, 4 százalékkal többen haltak meg ‑ 4 százalékkal, 2015 óta!

Mióta is vannak a közszolgálati és kereskedelmi adókban, televíziós, rádiós adókban, újságokban a folyamatosan félelemkeltő hirdetések? Van itt egypár orvos ebben a teremben. (Boldog István és képviselőtársai folyamatosan közbeszólnak.) Pontosan tudja minden szakember, hogy a folyamatosan az emberek idegrendszerét terhelő veszélyforrásokra felhívó különböző csatornák veszélyeztetik az emberek mindennapjait, megöli a félelem az emberek lelkét. (Z. Kárpát Dániel a kormánypárti képviselők felé: Egyelőre még elmondhatja, ugye?) És akinek megöli a félelem a lelkét, az meg is fog betegedni, és meg is fog halni. Sajnos ma még nincsenek arról adataink, hogy hány ember halt bele csak abba, hogy folyamatosan félelmet keltettek benne mindenféle csatornán a mai napig is, minden órában a félelemmel átitatott zene és azok a szavak, amelyekkel az embereket folyamatosan zaklatják, folyamatosan terhelik. A halálozás növekedését az egészségügy problémái mellett meggyőződésem, hogy az emberek félelmére apelláló politika is megteremtette. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Hisztizik…)

Az Alaptörvény XV. cikkének (1) bekezdése azt mondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. (Szi-lágyi György a kormánypárti képviselők felé: Nyomjál gombot és mondd el! Kíváncsi vagyok a véleményedre, mondd el! ‑ Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ne morogjál! ‑ Z. Kárpát Dániel: Most nyomjál gombot! ‑ Az elnök csenget.) Ez azt jelenti, hogy amikor törvényt alkotunk, minden egyes polgárt, aki ugyanilyen életviszonyban van, ugyanolyan feltételek illetnek meg. (Szilágyi György: Nyomjál gombot!) Szeretném megtudni, és örömömre szolgálna, ha államtitkár asszony válaszolna arra az egyetlen kérdésre, hogy akinek már megszületett három-négy gyermeke, azaz már teljesítette a kormány elvárásait, az miért kerül hátrányosabb helyzetbe annál, mint aki esetleg majd ezután kíván ezzel élni. (Szilágyi György az elnök felé: Elnök úr, ez a bohóc egyfolytában… Nem lehet hallani semmit! ‑ Z. Kárpát Dániel: Egyfolytában beszél.) Vagy megint az történik, mint az elmúlt 9 évben folyamatosan, hogy egy-egy kormányzati intézkedéssel, egy-egy törvénnyel társadalmi csoportokat állítanak egymással szembe. A társadalmi csoportok egymással szembe állítása megint olyan iszonyatos konfliktusteremtő viszonyrendszer, ami megint mit eredményez: az emberek bizonytalanságát, a lelkük megbetegedését, s majd a testük is feladja.

Nagyon szépen kérem a kormányzatot, arra törekedjen, bármilyen új intézkedést kezdeményez, hogy az ne árkokat ásson az emberek közt, ne megkülönböztesse őket, hanem valóban azt szolgálja, hogy mindenki ezekből az intézkedésekből részesülhessen.

2019. február 23-án az önök újságja ‑ újra az önök újságja ‑, a Magyar Nemzet, azt írta, idézem: „Egyre több fiatal küzd mentális betegséggel, s nincs meg hozzá az a szakembergárda, aki ebben tudna segíteni, és a családok fel tudnák dolgozni, le tudnák küzdeni a fiatalok mentális problémáit.” Az önök sajtója írta!

A gyermekvállalás és a gyermeknevelés nem elsősorban pénzkérdés. Ez a kérdés elsősorban a szeretetről szól, arról, hogy valaki csodálatos embereket szeretne a világnak adni, és ezért szeretné világra hozni, önök pedig most már, az elmúlt évben erről akárhányszor szó esett, mindig csak a pénz oldaláról közelítik meg. Aki azért szül esetleg több gyermeket, mert ezért pénz jár, és nem azért, mert a lelke legfontosabb érzelmi feladata az (A hangosítóberendezés zúgni kezd. ‑ Nacsa Lőrinc: Hív a Lajos! ‑ Z. Kárpát Dániel: Az a baj, hogy magatokból indultok ki, Lőrinc! Az a baj!), hogy neki minél több gyermeke legyen, és őket adja a világnak, az azt jelenti, hogy önök nem szeretnék, hogy egészséges nemzedék nőjön fel.

Hogyha ennek a pénznek, amiről itt szó van, csak a töredékét költenék az ellátórendszerre, a szociális ellátórendszerre, az egészségügyi ellátórendszer pszichológusi köreire, akkor sokkal könnyebb lesz a helyzet, de én egyet tudok mondani: sokkal fontosabb az, hogy milyen mentális és pszichikai állapotban lévő jövő nemzedék lesz, mint hogy hányan vannak. Bizony, ez óriási különbség, mert lehet, hogy egy családba beleszületik három gyerek, akiből kettő, mivel nem nevelik, gyakorlatilag alkalmatlan lesz mindenre, a harmadik pedig, aki esetleg tényleg értékteremtő ember lesz, vagy elmegy, vagy az ő feladata az lesz, hogy a másik kettőt eltartsa, hiszen, amint látjuk, arra egyáltalán nincs törekvés, hogy a társadalom egészséges jövő nemzedéket hozzon létre.

Azt szeretném még elmondani, hogy amíg Magyarországon az emberi jogok egyetemes nyilatkozata és a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény rendelkezései nem érvényesülnek maradéktalanul a jogszabályokban, és ha tetszik, ha nem, 30 év után ebben még mindig bőséges deficit van, addig bármilyen családvédelmi akcióterv – sajnos ‑ nem fogja meghozni a megfelelő hatást. Természetesen egy parlamenti képviselőnek mindent támogatni kell, ami a családok életét jobbá teszi, de ez az eszközrendszer, amit önök választottak, teljességgel alkalmatlan rá. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK padsoraiból.)