Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni államtitkár asszonynak első körben, hogy részt vesz ebben a vitában. Az a jellemző, hogy általában csak a zárókörben szoktak reagálni az elhangzottakra. Tiszteletemet fejezem ki azért, hogy ez most nem így van.

Ugyanakkor az egyik kérdéskörnél, ami felmerült, úgy látom, nem értették azt, amit szerettünk volna elmondani. Nem vitatom azt, hogy Magyarországon a statisztikai adatok szerint 86 százalék saját tulajdonú ingatlanban lakik. Persze, mindenki be van jelentve valahová, és viszonylag szerény azok száma, akik albérletben vagy tartózkodási helyükön teszik meg mindezt. Ugyanakkor teljesen egyértelmű a kérdésem: mit ajánlanak azoknak a tipikus élethelyzetben lévő magyar fiataloknak, akik a KSH szerint átlagosan 217 ezer forintot keresnek az utolsó, minden adatsorral borított és zárt év tekintetében?

Szeretném hozzátenni, hogy statisztikáról van szó, tehát hárommillióan nem is keresnek ennyit, hiszen ha egy ötfős cégben négyen százezer forintot keresnek, egyvalaki pedig egymilliót, akkor kijön a 280 ezres átlag, tehát a statisztika helyett, a középérték helyett azért lehet, hogy mást is vizsgálni kellene, de ezek az emberek, akik 217 ezer forintot kerestek átlagosan és papíron, azzal szembesülnek Budapesten, hogy 149 ezer forint egy átlagos albérlet díja.

Nem nehéz kiszámolni, hogy ha rezsit is kell fizetni és megélhetési költségek is vannak, egy életüket kezdő fiatal pár esetén, ahol nyilván a munkabér nem olyan magas, hogy az átlag felső szegmensébe tartozzon, azzal szembesülnek, hogy a fiatal pár egyik tagjának a teljes keresete jellemzően elmegy csak az albérletre. A rezsi kifizetéséhez már pótolni kell a másik fizetésből, és még meg kellene élni, gyarapodni, megtakarításról nem is beszélve.

Államtitkár asszony, ezek a tipikus élethelyzetek. Ezek az emberek nem CSOK-igénybevevők. Jellemző módon 350 ezer nettó fizetés alatt a bankok ügyintézői elhajtják ezeket az embereket, miközben magyar fiatalokról beszélünk, akikre itthon szükség van; és számukra üzenni kell, amikor bérlakásprogramról beszélek, nekik szeretnék ezzel üzenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és elvárom azt is, hogy legyen érdemi kormányzati üzenet ezen csoportok irányába is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)