Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így éjjel fél tizenkettő táján kicsit más egy pénzügyi jellegű vita hangneme. El kell hogy mondjam, amikor napközben az elhúzódó demográfiai témájú, több mint 7 órás vita során egyes kormánypárti képviselőtársaimból sistergő gyűlölet sugárzott irányunkba, és igencsak aktuálpolitikai jellegű volt a vita, akkor egyrészt kaptam azért dicséretet kormánypárti oldalról is, miszerint szakmai javaslatokkal élek, és vélhetően a frakcióm sem fog ezért retorziókban részesíteni. Én azért ott felhívtam pozitív példaként a figyelmet egy-két kormánypárti képviselőre, így pénzügyminiszter úrra is, mint akivel még lehet korrekt szakmai vitákat folytatni. Ebben a reményben kívánom tehát a frakcióm álláspontját megosztani ezen javaslat kapcsán, ahol egyébként alapvetésekkel és alapmotívumokkal mélyen egyet tudok érteni. Példának okáért azzal, hogy az állampapírok tekintetében egy szükséges, a hazai vonulatokat előtérbe helyező átalakítást lépjünk meg. Nem értem, hogy miért most. 2010-ben olyan szép lett volna ez a javaslat, és annyi pozitív hozadéka lehetett volna a mai napig, de lépjünk túl ezen, eltelt 9 év, bizonyára valamilyen okból most jött el ennek az ideje.

Ugyanakkor, amiről többet szeretnék beszélni, az a pénzügyi tranzakciós illeték és az azt illető változtatások, mert ezt nemcsak én érzem sértésnek a kereskedelmi bankok egy része irányából a magyar politikum felé, de Magyarország mindenkori kormányát is sérti az a folyamatábra, ami itt történt, és a magyar ügyfelek érdekeit egyértelműen.

Nézzük, hogy mi történt itt. A banki ágazati különadót kivetette ez a kormány, aztán többszöri csökkentgetés után lényegében elengedte ezt a terhet, amely részben áthárításra került. Ugyanakkor a pénzügyi tranzakciós illeték helyzete sokkal egyszerűbb és átláthatóbb volt. Ez ugyanis önbevalló módon a bankok által teljes körben áthárításra került az ügyfelek irányába.

Volt olyan magyar kisvállalkozó, hozzánk jött be fogadóórára, aki vállalkozóként került szembe ezzel a teherrel oly módon, hogy az év közepén bevezetett tranzakciós illeték miatt a levél indoklásában ott volt, hogy januárig visszamenőleg ezzel a pluszteherrel kell számolnia a bank irányába, mert a jogalkotó egy ilyen terhet vetett ki. Tehát az áthárítás olyan egyértelműen történt meg, hogy ebből az érintett kereskedelmi bankok igazából nem is csináltak titkot.

A meglepő fordulat ezután jött, a jogalkotó, aki végiggondolta ezt az egészet és a parlament, amely keresztülvitte ezt az egészet, ezt követően nem csinált semmit. Tehát hagyta, hogy ez a nettó áthárítás megtörténjen. Ez már abban az időszakban volt, amikor a fogyasztóvédelem kezdett átszivárogni az MNB felügyelete alá. De végül is elmondható volt, hogy a tranzakciós illeték teljes egészét áthárították a magyar ügyfelekre, ami egyrészt a törvényhozó szándékával ellentétes, másrészt minimum egy fogyasztóvédelmi razziáért kiáltott volna.

Ily módon Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára szavait legalábbis vitatom, úgy gondolom, hogy nem állják ki az igazság próbáját, miszerint évente 12-13 milliárd forintnyi tranzakciós illetéket fizet a bankszektor a lakossági átutalások után. Lehet, hogy technikailag ő ebből valamit fizet, viszont ezt tételesen az utolsó fillérig behajtja a magyar ügyfeleken.

Ezen a tarthatatlan állapoton helyesen és általam támogatott módon január 1-jével változtatni kívánt Magyarország. A helyzet az, hogy a 20 ezer forint alatti tranzakciók tekintetében egy teljesen jó irányú, precíz beavatkozást szorgalmazott, meghozta az ehhez szükséges szabályokat. Csakhogy mi történt ezután? Nekem már január közepén sajtótájékoztatót kellett az egyik az osztrák tulajdonú bank előtt tartanom arról, hogy bár január 1-jével változtak a szabályok, már nem lehetett volna lehúzni a tranzakciós illetéket az ügyfeleken ilyen tételek után, öt nagy kereskedelmi bank hirdetményében semmiféle változás nem történt, tehát ennek az átvezetése elmaradt. Ezek a bankok az ügyfeleken leverték azt a sarcot, amit Magyarország már közben megszüntetett ilyen és olyan összeghatárig. Tehát ezek az érintett kereskedelmi bankok merészelték áthágni a törvényhozás akaratát, a fogyasztóvédelem felügyeleti rendszerét megkerülték, és ezt a nettó jogsértést elkövethették.

Ennek a következményeit, miniszter úr, a mai napig várjuk, és érdekel, hogy mit lát a fogyasztóvédelmi eszközrendszer tekintetében, hogyan lehet beavatkozni, mert azt nem tudom elfogadni és visszautasítom, amit a Magyar Nemzeti Bank nyilatkozott, miszerint az ő eszköztárában semmi az égvilágon nincsen erre a területre nézve. A pénzügyi fogyasztóvédelem ide átkerült, PSZÁF-ről már jó régen nem beszélhetünk, ha viszont nincsen gazdája ennek a területnek, akkor miniszter úr, nyújtsák be a javaslatot, én leszek az első, aki úgy szavazza meg, hogy kiszakad az igen gomb a helyéről. Csak történjen valami, mert nem maradhat rendezetlenül egy ekkora terület, főleg olyan klíma közepette nem, hogy az érintett kereskedelmi bankok rekordbevételeket könyvelnek el, regionális rekordokat mutatnak fel, és mindezt magyar ügyfelek kárára teszik. Hozzáteszem, hogy ami itt előttünk van a csomagban, azt támogatni fogom a tranzakciós illeték tekintetében, akkor is, ha ilyenformán a teljes eltörlésének is több értelme lenne, ha ezt magyar állampolgárok fizetik. Ha valóban kereskedelmi bankok fizetik, akkor tartsuk meg és szabályozzuk máshogy, de ez a köztes megoldás legalábbis furcsa számomra. Az évente 800 forintos kiutalás egyébként még elfogadható is lenne, de még egyszer mondom, részmegoldásként kell hogy kezeljem. Leginkább az érdekelne, hogy a fogyasztóvédelem tekintetében milyen megoldásra nyitottak.

Az én elvárásom kétirányú: vagy az MNB-n belül legyenek meg azok az eszközök, amelyek kialakítása egyébként részben azért parlamenti feladat lenne, vagy pedig hallgassuk meg az MNB tanácsait, és hozzuk meg azokat a szabályokat, adjuk oda azokat az eszközöket, fegyvereket, amelyek birtokában ilyenkor le lehet csapni, még egyszer hangsúlyozom, nem ártatlan piaci szereplőkre, nettó jogsértőkre, olyanokra, akik a törvényhozás egyértelműen meghozott szabályait direkt kikerülik, és nincsen semmilyen jogkövetkezménye mindennek.

Vagy pedig, ha ez nem megy, akkor még arra is nyitott vagyok, miniszter úr, hogy hozzunk létre egy fogyasztóvédelmi csúcsszervet, teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük ezt el, ha önök benyújtják, én támogatni fogom, természetesen a megfelelő kondíciók és feltételek mellett, ami a jogköreit illeti. De ez a rendezetlen helyzet, amely jelen pillanatban fennáll, egész egyszerűen felhívás arra a kereskedelmi banki nagyon negatív gyakorlatra, amely többek között az úgynevezett devizahitelezés felfutásához vezetett, amely egyébként később a Quaestor-botrányhoz vezetett, pedig volt a Jobbiknak kéttucatnyi jól megfogalmazott módosítója, ami még a Quaestor-botránynak is elejét vehette volna, de az sem ment át a Gazdasági bizottságon.

Talán mindannyian látjuk, hogy bizonyos gazdasági folyamatok ciklikusan ismétlődnek, nemcsak a válságok, de ezek a pénzügyi visszaélési technikák is újratermelik magukat mindig más és más formában. Azt szeretném, ha a következő devizahitelezési vagy Quaestor-típusú botrány előtt kész lenne, rendelkezésre állna az a fogyasztóvédelmi eszközrendszer, amely alapján elejét lehet venni mindenféle pénzpiaci visszaélésnek. Még egyszer mondom, az állampapírok tekintetében az adómentességet ebben a formában tudom támogatni.

Nyilván a puding próbája az evés, tehát a gyakorlat dönti majd el, hogy milyen további beavatkozások szükségesek. Nagyon sajnálom, hogy nem 2010-ben, ’11-ben, hanem most, de nyilvánvaló módon ami jó irányú, azt különféle politikai ellenindokok okán nem szabad nem támogatni, tehát támogatni muszáj. Ugyanígy vagyunk a családvédelmi programmal is, minden jó irányú módosítását támogatni fogjuk. Nagyon bízom egy olyan vitában, amely befogadó a tisztességes, jó szándékú ellenzéki javaslatokra, mert csak ez viheti előre ezt a területet, ezt az egész országot, és végső soron a magyar állampolgárok érdekeinek képviselete érdekében vagyunk itt, ennek pedig mindez alapfeltétele.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)