Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kései órára tekintettel tényleg az új szempontokat igyekszem már csak az asztalra tenni itt a vitában.

Egyrészt az elmúlt kilenc évben számtalan olyan helyzetre emlékszem, amikor almával, ipari almával vagy a meggyel kapcsolatosan olyan interpellációk, azonnali kérdésk hangzottak el, amelyek egyébként elképesztő alacsony felvásárlási árakról szóltak, olyan interpellációk, azonnali kérdések voltak, amelyek mögött családi tragédiák húzódtak meg, amelyek mögött a termelők hatalmas problémái húzódtak meg. Egy kicsit késeinek tartom ezt az előterjesztést, de egyébként nem vitatom a jó szándékot, és egyébként korrekt volt a felvezetése, ahogy ezt felvezette. Szerintem az a helyzet, hogy lehet ez egy lépés tulajdonképpen abba az irányba, amely egyfajta biztonságot jelenthet a termelők számára, és tulajdonképpen az árképlet, ha az megalapozott, jól van összerakva, valóban azokat a tényezőket és piaci fejleményeket is kalkulálja, amelyek várhatóak, akkor ez jelenthet egyfajta megoldást.

Felhívnám azonban két olyan, persze lehet mondani, hogy extrém forgatókönyvre a figyelmet, ami szerintem fenyegethet, ha változatlan formában kerül elfogadásra az előterjesztés, vagy nyugtasson meg, hogy nem jól gondolom, és akkor ez nem egy reális fenyegetés. A tervezet rögzíti ezt a kötelező 60 százalékot. Szerintem az a kérdés, hogy ennek pontosan mi a bázisa. Itt arra utalnék, hogy a jelen formájában ez lehetővé teszi azt, hogy mondjuk, egyes nagytermelőkkel leszerződve ezt a 60 százalékot teljesítse egy felvásárló, ha jól értem, és adott esetben kisebb termelőkkel nem köt ilyen szerződést egy felvásárló. Ezáltal a kisebbek még kiszolgáltatottabbá válnak, mint eddig. Tehát indokoltabb lenne valami olyan korrekció ebben az előterjesztésben ennek kapcsán, amely minden termelőre vonatkoztatva egy-egy térségben ‑ valamilyen eszközt, módszert kellene erre találni, hogy mindenkire vonatkoztatva ‑ állapítsuk meg ezt a 60 százalékot, különben kiszorulhatnak a kisebbek.

A másik pedig, hogy mi történik akkor, ha lényegesen nagyobb a termés, és ezáltal a megkötött szerződések a 60 százalék alá esnek? Mert, ha emiatt tulajdonképpen büntetik a felvásárlót, akkor a plusztermény, ami beérkezik, dömpingáron, tehát egy elképesztő alacsony áron vehető át csak a számára, hogy csökkentse a veszteségét, és ez extrém alacsony felvásárlási árakat eredményezhet a szerződésen felül később beérkező termények esetében, ha jól értem ezt a helyzetet.

Azt szeretném mondani, hogy nyilván az igazi megoldás ott keresendő, amit itt páran említettek, tehát közös érdekeltség, fejlesztések, egy normális integráció, ilyenek hozhatnak megoldást. Én most tényleg megpróbálom a pozitív részéről megfogni, tehát látom, hogy van egy nagy, mély probléma, amivel többször foglalkoztak ellenzéki képviselőtársaim itt az Országgyűlésben. Most jön egy tüneti kezelés ‑ rendben, több kell, tartalmi megoldások kellenek, de jön egy tüneti kezelés, és lehet, hogy két extrém forgatókönyvet mondtam most itt el, de ez a tüneti kezelés adott esetben még nagyobb problémát is okozhat szerintem egyes kistermelőknél.

De ha nekem ebben nincsen igazam vagy én ezt túlgondoltam, akkor arra kérem államtitkár urat, hogy oszlassa el a kételyeimet vagy cáfolja ezeket, mert szeretnék abba a helyzetbe kerülni, hogy ez az előterjesztés olyanná alakuljon az általános vita után a módosító indítványok segítségével, amit tudnék támogatni. Merthogy egyébként a társadalmi problémát hogyne éreznénk mi is, hogyne szeretnénk erre tartalmi, jelen esetben pedig egy tüneti megoldást találni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)