Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
2019-03-19 · 61. ülésnap · felszólalás · 12:30Szöveg12 744 karakter · 21 bekezdés · JSON
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több órával, 5-6 órával a vita megkezdése után nagyon nehéz megszólalni, hiszen képviselőtársam, aki az imént szólalt fel, nem volt itt, tehát nem tisztelte meg ezt a vitát azzal, hogy az elejétől a dinamikáját kövesse. Államtitkár asszonnyal, aki szerintem hősiesen helytállt, még ha nem is értünk egyet nagyon sok mindenben és néhány ellenzéki képviselővel itt voltunk, és arra ment a dinamika, hogy igyekeztünk az aktuálpolitikai minősítgetéseket egy kicsit háttérbe szorítani. (Nacsa Lőrinc: Gréczy Zsolt mondta!) Bizony, találtunk közös pontokat (Zaj a kormánypárti padsorokból), még akkor is, ha számos troll sorakozik a padsorok között a tekintetben, hogy amikor egy kicsit nyugodtabb mederbe kerülne ez a vita, akkor feláll és olyan kijelentésekkel borzolja a kedélyeket, amelyek visszaviszik ezt a vitát az aktuálpolitikai minősítgetések felé. (Nacsa Lőrinc: Mint Varga-Damm Andrea!)
Én nem javaslom, hogy a bevándorlás kérdése irányába továbbvigyük ezt a vitát, hiszen elmondtam, hogy bevándorlás tekintetében elszámolnivalója itt a Fidesz-KDNP-nek van egyedül. Még egyszer mondom: nem szeretnék a letelepedési kötvényekről, a kötvényesek családtagjairól beszélni, mert ez egy nagyon messzire vezető vita, szerintem szorosan nem kapcsolódik a napirendhez, de az önök oltalmazottjaival, a KSH és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által nyilvántartott, közzétett, ideérkező emberkontingenssel önöknek el kellene számolni. És nem a venezuelai magyar származású, magyar felmenőkkel rendelkező néhány száz emberre gondolok, hanem azokra a nettó oltalmazottakra, akiknek semmi közük Magyarországhoz, az ide vendégmunkásként érkező tízezrekre. Önök az e heti hírek szerint egy újabb rendelettel tovább könnyítették az idegenmunkaerő-import betelepítését. Tehát nem biztos, hogy büszkélkednék az önök helyében ezzel a folyamatábrával.
De, képviselőtársam, ide bejönni és elmondani azt egy szakmai vitában, hogy megállt a népességfogyás Magyarországon, ez valami egészen katasztrofális!
Kérem, hogy majd a jegyzőkönyvből olvassa vissza, hiszen államtitkár asszonnyal, felkészült szakemberekkel pontosan a népességfogyás dinamikájáról beszélgettünk az utóbbi órákban. Arról, hogy itt bizony két évvel ezelőtt volt egy kiugró rekordév, amikor sajnos a természetes fogyás valami brutális méreteket öltve 40 ezer fölé került. Tehát azt vizionálni a csillagkapun túl valami dimenzióban, hogy itt megállt a népességfogyás! Hát, bárcsak igaza lenne, képviselőtársam!
Nem szeretném személyében megbántani, nehogy úgy vegye! Csak arra kívántam felhívni a figyelmét, hogy a vita dinamikájában elindult valami pozitív is, tényleg eljutottunk oda, hogy minden frakció talán a legsúlyosabb problémának tartja a magyar népességfogyás kérdését, ami egyben következmény is, azon vitatkozunk, hogy ez minek a következménye. De számos olyan neuralgikus pontot látok, ahol ‑ az ön szóhasználatával élve ‑ nem nézhetnek nyugodtan az unokáik szemébe majd azon a bizonyos napon és nem aludhatnak nyugodtan, mert nem tettek meg mindent, pedig az intő, óvó szó időben elérte önöket és megérkezett.
Mire gondolok? A százszor emlegetett bérlakásprogram egy hosszú távú vita lesz közöttünk. Teljesen egyértelmű, hogy bizonyos társadalmi csoportok, szegmensek tekintetében nem igénybe vehető a CSOK-kedvezménytömege, a 10+10 is 350-400 ezres fizetés alatt lényegében vagy nem vehető igénybe, vagy nagyon-nagyon nehezen, szűkítő körülmények között. Egyszerűen banki ügyintézők fogják lepattintani, elhajtani az érintett kérelmezőt.
Azt is látnunk kell, hogy a kedvezményes hitel kiterjesztése bizonyos körök számára, felső középosztálytól felfelé, kedvezményeket hozhat, ezt nem vitatom és nem is féltem tőlük ezeket a feltételeket. De az a kérésem, hogy azokat is vegyék figyelembe, akik ‑ nem akarom csúnyán mondani ‑ nem az önök társadalmi csoportja, nem a szerencsés ismeretségi kör, üzlettársak, barátok köre. Bizony itt, Magyarországon még több millió ember él, létezik. Szeretném felhívni az ön figyelmét is arra, hogy miközben egy budapesti albérlet díja, mint említettük, 149 ezer forint átlagosan ‑ ez másfél évvel ezelőtti adat az akkori lezárt évről ‑, addig, szeretném ezt is elmondani, 217 ezer az átlagfizetés, ami ugyanerre az időszakra vonatkozik. Ez egy átlag.
Az átlag jellemzője, ezt a példát említettük, hogy ha egy ötfős cégnél négyen 100 ezer forintot keresnek, egy valaki pedig 1 millió forintot, akkor bizony kijöhet az az átlag, hogy itt átlagosan 280 ezer forintot kapnak a munkavállalók. De az a nagy helyzet, hogy bár 217 ezer volt a vizsgált időszakban az átlagos jövedelem, 3 millió ember maradt ez alatt. Mert nem feltétlen mediánt vizsgáltak, nem a legjellemzőbb értékeket vizsgálták, hanem egy egyszerű átlagot húztak, és mi ezzel dobálózunk bumerángként a parlamentben, de valódi magyar emberek valódi élethelyzeteire ez nem ad választ. 3 millió ember fizetése nem éri el azt az átlagot, amiből épphogy ki lehetne fizetni egy budapesti albérletet. És akkor még a rezsit nem fizették ki, akkor még az életvezetés költségei nem kerültek bele a rendszerbe, a gyermekvállalás költségei pláne nem.
Államtitkár asszony, tudom, hogy részben nyitott kapukat döngetek, de, könyörgöm, gondolják át azt is, hogy egy demográfiai fordulat tervezése közben meddig tartható az, hogy a népesedés fenntartása érdekében szükséges gyermeknevelési cikkek tekintetében egész Európában Magyarországon a legmagasabb a forgalmi adó. Brutális, 27 százalékos, gyakorlatilag büntetőadó terheli ezeket a cikkeket. Kiszámoltuk, nem azt akarom mondani, hogy néhány milliárdos, de nagyjából egy-két tíz milliárdos tehertétellel szembesülne a költségvetés rövid távon, maximum középtávon, ha ezt a 27 százalékos áfatartamot az Unióval sem lebokszolandó 5 százalékos szintre csökkentenék. Aztán nyilván lehet uniós harcokat folytatni további csökkentés érdekében, de tarthatatlan és nagyon rossz szimbolikus üzenetet hordoz az, hogy 27 százalékos a gyermeknevelési cikkek áfatartama.
Említettük a lakáscélú előtakarékosságot. Én egyébként nem csak a fiatalok kedvéért szeretném ezt visszavezetni, vagy szeretném kikényszeríteni azt, hogy valaki mondjon valamit arról, hogy mi lesz a lakáscélú előtakarékosság helyett, hiszen, mint mondtuk, az LTP-ből nagyon sokan a CSOK önrészét szedték össze. Értem én, hogy most van kedvezményes hitel, amiből adott esetben egy önrészt is megpróbálhat valaki letenni, de azért itt mégiscsak hitelről beszélünk, az LTP esetében pedig egy előre történő felhalmozásról, ami a kitettséget talán nem mélyíti annyira, mint a folyamatosan felvett és halmozódó hitelek esetében. Említettük a társasházban élőket, akik az LTP állami támogatása nélkül nagyon fontos beruházásokat nem is tudnak foganatosítani, egyszerű társasházi kazáncserére gondoljunk. És olyan helyzetek állnak elő egy-két éven belül, amelyek kezelendők lesznek parlamenti szinten, kormányzati szinten.
Azt is szeretném elmondani, hogy a devizahitelesek tekintetében egy nagyon széles társadalmi csoportról beszélünk. Itt egyértelmű üzeneteket kell küldeni. Álláspontom szerint Magyarország Kormánya és a parlament nem küldheti azt az üzenetet, hogy lemond ezekről az emberekről, hiszen nyilvánvaló módon a kedvezményeket, az itt felsoroltakat ezek a korábbi hitelkárosultak nem fogják tudni igénybe venni vagy azért, mert a KHR-listán szerepelnek, vagy pedig azért, mert önhibájukon kívül kerültek olyan anyagi körülmények közé, hogy nem tudnak egyről a kettőre lépni.
(17.40)
Hogy pozitív dolgokat is mondjunk, én egyáltalán nem vagyok ellendrukker, én mindent támogatni fogok ebből a csomagból, ami valóban előremutató, még akkor is, ha új autó helyett megfelelő minőségi paraméterekkel bíró használt családi autóra is kiterjeszteném ezt a konstrukciót, tehát számos módosító javaslatunk lesz.
De a termékenységi arányszám tekintetében most lépjünk túl azon, hogy átmeneti emelkedés után megtorpanás vagy minimális csökkenés volt, az is befolyásolja ezt, hogy Eurostat-adatot vagy KSH-adatot vizsgálunk.
Nyilvánvaló módon az egyik a klasszikus vonalvezetést követi, tehát az utólag Magyarországon anyakönyvezettek mennyiségével, számával próbálja kompenzálni ezt az adatsort, az európai pedig jellemzően csak a megadott lakóhely alapján vizsgálódik, hiszen bejelentett vagy bevallott nemzetiséggel nem foglalkozik statisztikai alapon. Ez adja a minimális eltérést. Ezen most vitatkozhatnánk nagyon sokáig, hogy az 1,53-ból 1,49 lett. Engem a folyamat érdekel, tehát az, hogy az egész folyamat merről merre tart, és azt látom, hogy ezzel az intézkedéscsomaggal, ha ezt minden szegmensre kiterjesztenék, 1,65-ig, de legjobb esetben 1,7-ig is fel lehetne vinni a termékenységi mutatót, de az a helyzet, hogy ez még mindig nem elég hosszú távon a 9 milliós népesség fenntartásához sem. Az egészen biztos, hogy a kivándorlási spirál lassítása nélkül nem tudunk érdemi eredményt elérni ezen a területen.
Tehát a termékenységi arányszám tekintetében én magamban és fejben megcéloztam a Lettországban, a Litvániában és az Izlandon található szintet. Ugye, 1,74, 1,69 és szintén 1,74-es szintekről beszélünk, tehát amerre Magyarország megy, és most az út közepén van, annak a végpontja sem egy kiugró csoda a jelenlegi Európában. Ez abszolút elérhető lenne kiszámítható családpolitikával, de arra kapacitálom önöket: amit lehet, egyébként igyekezzenek az Alaptörvénybe bevinni a családtámogatási rendszer áldásaiból, legyenek ezek kormányzati ciklusokon átívelő módon fenntartható intézkedések, de ide ne a szerencsésebb társadalmi osztályoknak kedvező lépéseiket vigyék be, hanem azokat a széles körben elfogadottakat, amelyeket egyébként összparlamenti egyetértés övez. Vannak ilyenek.
Szintén, bár az élveszületések száma tekintetében itt megintettek bennünket, hogy nem a legjobb mutató, és ne használjuk, a korrektség jegyében én mind a két irányban szeretnék reagálni. Egyrészt a baloldali pártok felé el szeretném mondani, hogy nem tartom jó és szerencsés párhuzamnak azt, hogy a 2002-2010 közötti időszakban 50 ezerrel kétségkívül több gyermek megszületését egyfajta pozitív kormányzati indikátorként állítják be, egész egyszerűen arról van szó, hölgyeim és uraim, hogy a szülőképes korú hölgyek száma, mennyisége lényegesen terebélyesebb volt abban az időszakban, és Magyarország szerencséjére több gyermek született, mint most.
Ezzel ugyanakkor azt sem mondtam, hogy a jelenlegi kormány megtesz mindent abból, amit meg lehetne tenni, hiszen említettem a bérlakásprogramot, a lakástakarékot és számos olyan intézkedést, amivel egyébként azt az általános biztonságérzetet lehetne sugározni, ami alapvető ahhoz, hogy magyar fiatalok itthon maradjanak, gyermeket akarjanak vállalni.
Államtitkár asszonynak még egyszer szeretném megköszönni a hosszú vita során nyújtott helytállását. Én bízom azokban a személyes evolúciókban, amelyeknek a végén ilyen fontos területeket megfelelő hozzáállású személyek fognak vinni, és úgy látom, hogy itt azért a kellő nyitottság meglehet bizonyos ötletek tekintetében. Számomra egyébként a minta e tekintetben egy Banai Péter Benő, egy Varga Mihály miniszter vagy egy Simicskó István. Tehát nehogy bajba kerüljenek miattam, de azt mondom, hogy az ő vitakultúrájukkal lehet ezeket a területeket kezelni. Ellenpéldákat most nem hoznék fel azért, hogy a vita ebben a mederben maradhasson, sőt még a pillantásommal is vigyázok, nehogy megsértsek valakit, ezért csak annyit mondok, hogy szeretném megköszönni azt a helytállást, amit a több óra során tanúsított. Ugyanakkor kellő nyitottságot kérek és várok el az ötletek, elképzelések tekintetében.
Az a kérésem, hogy ne féljenek az ellenzéki javaslatoktól, egy erőteljes kormányzat véleményem szerint, egy valóban erős kormányzat nem utalgat vissza a tíz évvel ezelőtti más kormányzati ciklusokra, hiszen volt neki tíz éve arra, hogy a saját dominanciáját, erejét átvigye a valóság terébe. Egy erőteljes kormányzat elegáns, befogadó a pozitív, építő ötletekkel kapcsolatban.
Azért pedig kérem, hogy ne sértődjenek meg képviselőtársaim, hogy igen, kritika is éri a kormánypárti javaslatokat, sőt másfajta elképzelések is napvilágot látnak. Szeretném elmondani, hogy ezt hívják demokráciának. Én nagyon sajnálom, hogy bizonyos szegmensekben ezt újra meg kell honosítani Magyarországon, de én elszánt vagyok a tekintetben, hogy a magyar jövendő tekintetében minden jó javaslatot támogassak. Ezt a frakcióm nevében is mondhatom. Viszont kíméletlenül meg fogjuk követelni a szakmai válaszokat azokra a felvetéseinkre, amelyek nincsenek benne ebben a csomagban, viszont a magyar jövendő, a megdőlt életfa helyreállítása tekintetében nélkülözhetetlenek, ezekből tehát jottányit sem áll módunkban engedni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
HivatkozásJSON
karzat: Z. Kárpát Dániel — 2019-03-19, felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/61-144.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-61-144,
title = {Z. Kárpát Dániel — 2019-03-19, felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/61-144.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}