Demeter Márta (LMP)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az éghajlatváltozás ránk rúgta az ajtót. A poloskainvázió, a kiszáradó Duna, a dráguló alapvető zöldségek mind-mind ennek a jelei. Magyarországot az éghajlatváltozás aránytalanul negatívan sújtja. A XX. század eleje óta a középhőmérséklet 1,3 fokot emelkedett, szemben a globális 0,8 fokkal. Azaz itt több mint másfélszer durvábban üt ez a válság. Felismeri-e végre a magyar kormány az országot fenyegető egyik legnagyobb veszélyt, az éghajlatváltozást, és hajlandó-e most már bármit is tenni ellene? Úgy tűnik, hogy nem. Az Orbán-kormány 2010 óta folyamatosan rombolja a természetet védő intézményrendszert, természetközeli mezőgazdaság helyett a talajpusztító nagyüzemeket támogatja, gátolja a megújuló energiák terjedését, lenyúlja a lakások szigetelésére szánt pénzt, szétveri a hulladékgazdálkodást, és még sorolhatnánk. Pedig forrás lett volna rá. És lenne a jövőben is: az európai uniós támogatásoknak elsőrangú céljai lesznek ezek a területek a következő, 2021 és ’27 közötti költségvetési ciklusban.

Az Európai Bizottság előzetes véleményében öt szakpolitikai célkitűzést határozott meg. Ezek közül kettő közvetlenül a kormány által elhanyagolt területeket célozza: az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású és zöldebb Európát” és az „ellenállóképes közlekedési hálózatokat” célkitűzéseket. Európa és benne Magyarország vagy zöld lesz, vagy nem lesz.

Kérdezem tehát: hajlandó-e a kormány felvenni a küzdelmet az egyik legnagyobb fenyegetéssel, az éghajlatváltozással, és a 2021 és ’27 közötti európai uniós forrásokból érdemben ezekre a célokra költeni? Vagyis arra, hogy hazánk élhető maradjon, ne süljünk meg, ne száradjunk ki, ne pusztuljon ki az őshonos növény- és állatvilág? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)