Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az utóbbi hetekben elég sok visszajelzést kap a kormány arról ‑ mind házon kívülről, mind házon belülről ‑, hogy amilyen az egészségügy jelenleg, az igen távol áll attól, amit szeretne látni, azaz a XXI. századi egészségügytől.

Nemrég a Magyar Orvosi Kamara elnöke fogalmazta meg nyilván cinikusan a kormány egészségügyi sikerpropagandájával kapcsolatban, hogy annyiban igaza van a kormánynak, hogy azért Afganisztánnál még tényleg jobbak vagyunk.

De nemcsak hazai, hanem külföldi értékelés is akad bőven az elmúlt időszakból. Engedje meg, államtitkár úr, hogy például a Bloomberg jelentését ismertessem, amely az egyes országok lakóinak egészségét, egészségi állapotát rangsorolja. Nos, ez megállapította, hogy hazánkban elszomorító a helyzet. Olyan országok bizonyultak nálunk egészségesebbnek, mint Chile vagy Uruguay, vagy éppen a Külügyminisztérium által első fokozott biztonsági kockázatot jelentő célországnak tartott Libanon.

A jelentés értékelése szerint hazánkban a születéskor várható alacsony élettartam, a dohányzás magas szintje, az alkoholizmus vagy éppen a rossz levegő mind olyan helyzetet eredményeztek, amellyel még a visegrádi négyek országai közül is utolsó helyen vagyunk.

Egy másik nemzetközi felmérésben az eddigi legrosszabb besorolást kapta egészségügyünk az európai fogyasztói indexek összevetésében, úgy, hogy eredményünk már rosszabb a bolgárokénál, és alig jobb, mint Albániának. Európai összehasonlításban itt is az utolsó helyek egyikét sikerült sajnos bebiztosítanunk. Ezek a nemzetközi elemzések hétről hétre minősítik le a magyar kormány egészségügyi munkáját. Kérdezhetjük: meddig folytatódik még ez?

Mindezek egyébként azért is fájó külső visszajelzések, mert egybeesnek azzal, amit a lakosság nap mint nap tapasztal. Sokszor romos állapotúak az épületek, néha csak szerencse kell, hogy valakire éppen ne szakadjon rá a plafon egy-egy kórteremben. Máshol az állam vásárol betegeknek, hozzátartozóknak ágyakat, itthon a betegek gyűjtenek ágyakra, vagy éppen adományként hoznak be Nyugatról már feleslegessé vált eszközöket. A betegek fáradt, kiégett és agyondolgoztatott egészségügyi dolgozókkal találkoznak az intézményekben, és mindenki számára megalázó, sőt sokszor anyagilag is igen nehezen bírható hálapénzzel próbálnak minőséget és ellátást vásárolni. Nos, államtitkár úr, a magyar betegek sajnos érzik, hogy lassan egész Európában ők a legbetegebbek, és jól érzik, hogy róluk gondoskodik legkevésbé a kormányuk.

A kormány XXI. századi egészségügyet ígért, de 2019-re ebből szinte semmi nem valósult meg. Az elmúlt, lassan egy évben sem történt érdemi változás, pedig a szakma és a betegek méltán vártak fordulatot az orvos végzettségű minisztertől. Helyette csak tovább folytatódott az egészségügy leépülése, most már prof. dr. Kásler Miklós asszisztálása mellett.

Tisztelt Államtitkár Úr! A következő kérdésekre várom válaszát. Meddig engedik még, hogy lejjebb csússzon a magyar egészségügy a nemzetközi összehasonlításokban? Van‑e kormányzati terv ennek a megakadályozására? S miért nem a magyarokat tizedelő dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás vagy éppen a rák elleni fellépést bemutató országos plakátkampányt indítanak milliárdokból? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)