Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is olyan rég derült ki, hogy Kásler Miklós miniszter pénzt kért arra, hogy az egészségügyet megmentse. Mindez kilencévnyi Fidesz-kormányzás után derült ki. 1000-1500 milliárd forintot kért, de nézzük is, hogy mire: arra kérte, hogy az „Egészséges Budapest” programot, azaz a betonba öntött pénzeket be tudja fejezni, illetve egy olyan népegészségügyi programra kért segítséget, amely egyébként még támogatható is lenne. De mennyit is kért? 1000-1500 milliárdot. Mondhatjuk, hogy ez nagyon sok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell hogy mondjuk erre, hogy nekünk mindenben igazunk volt. A „nekünk” az ellenzéki pártoknak, illetve a szakértőknek szól, hiszen most már évek óta azt mondjuk, hogy nagyjából ennyi összeg, sőt évente 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyből, és ezért látjuk azt, hogy a magyar egészségügy igazán rosszul teljesít. De a Kásler-féle igazságtervben, illetve igazságprogramban volt egy nagyon beszédes rész, ez pedig az a tény, hogy 2017-ben ‑ kapaszkodjanak, képviselőtársaim! ‑ 24 ezer olyan magyar állampolgár halt meg, aki megmenthető lett volna, ha az egészségügy jobban teljesít. Ez nyolc év alatt 192 ezer ember! Ezt a 192 ezer embert és a családját veszítettük el. Ezek a családok átélték a legnagyobb veszteséget, amit csak lehet, egy hozzátartozó elvesztését, szimplán azért, mert önök, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánytagok, nem adtak annyi pénzt, amennyi kellett volna. Önöké a történelmi felhatalmazás. Önöké volt a történelmi bűn. Kilenc éve nem tettek semmit, és az egészségügy egy helyben toporgott. Teljesen nyilvánvaló, hogy Kásler Miklós beismerte azt, ami az előző kilenc év, nyolc év kormányzati egészségügyi politikája volt: az embereket magukra hagyni; hagyni, hogy szépen lassan meghaljanak. Ennek a bizonyítéka az a 192 ezer ember, aki az egészségügy jobban teljesítése mellett élve tudott volna maradni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ideje tisztázni a kérdéseket! Mire kéri (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a miniszter ezt a pénzt? Miért várt eddig? Mikor kérnek végre bocsánatot attól a 192 ezer embertől, aki megmenthető lett volna? (Taps a Jobbik padsoraiban.)