Bencsik János (Jobbik)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Szószóló Asszony! Szószóló Úr! Megtisztelő, hogy mindössze két nappal az eskütételem után az első képviselői felszólalásomat itt, önök előtt mondhatom el vezérszónoki felszólalás formájában, értékelve az elmúlt időszakban elvégzett munkát a nemzetiségek megmaradása érdekében.

Egyesek talán úgy vélik, hogy a szűzbeszéd kevésbé alkalmas egy politikusi krédó megfogalmazására. A magyarországi nemzetiségek helyzete azonban, mint cseppben a tenger, tükrözi a többségi társadalom problémáit is. Lássuk tehát a kormányzat bizonyítványát a 2015-2017‑es időszakra vonatkozóan!

Ami az alapvetést illeti, a Jobbik az alapítása óta következetesen kiállt az őshonos hazai nemzetiségek jogainak biztosítása és bővítése, azaz a legszélesebb kulturális autonómia mellett. Szerintünk Magyarországnak minden észszerű eszközzel segítenie kell a hazai nemzetiségek kultúrájának, nyelvének és önazonosságának megmaradását. Mintaállammá válva példát kell mutatnunk a szomszédos államok politikusainak, akik a külhoni magyarságban sok esetben idegen elemet látnak, akit el kell üldözni, vagy ha ez nem megy, akkor be kell olvasztani a többségi nemzetbe. A magyarországi pártok és politikusok közös felelőssége, hogy bebizonyítsuk: az őshonos nemzetiségi közösségekre nem problémaként és veszélyforrásként tekintünk, hanem olyan értékként, amely többé, jobbá és gazdagabbá teszi hazánkat.

A Kárpát-medence kulturális sokszínűségének záloga az itt élő népeknek a megmaradása és gyarapodása. A Jobbik ezért is tekintette nagy sikernek, hogy korábbi javaslataink legalább egy részét megfogadta a kormánytöbbség, például a nemzetiségekről szóló 2011‑es törvény vitája során. Így kerülhetett a jogszabályba elődöm, Szávay István több javaslata is a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák arányának javítására, a többnyelvű jegyzőkönyv-készítésre, az adott nemzetiség nyelvét beszélő közalkalmazottak kinevezésére, valamint hogy már 20 százalékos küszöbnél kötelező legyen a kétnyelvű ügyintézés.

Azt is kicsit saját ösztönzésünk sikerének és eredményének tartjuk, hogy létrejöhetett a nemzetiségi szószólóknak, illetve a kedvezményes nemzetiségi képviselőknek az intézménye, hiszen ez már 2010‑es választási programunkban is szerepelt. Igaz ez akkor is, ha a mi eredeti elképzeléseink ‑ elsősorban diplomáciai és nemzetpolitikai szempontok alapján ‑ minden nemzetiségnek biztosították volna valamilyen formában a teljes értékű mandátumot; erre most csak a német és a roma nemzetiségnek van lehetősége.

Örülünk annak is, hogy a tavalyi választáson Ritter Imre szószóló úr teljes értékű mandátumot nyert, és nemzetiségi képviselőként van most köztünk és vesz részt ennek a beszámolónak a tárgyalásán. Itt kell azonban megjegyeznem, rendkívül szerencsétlennek tartjuk, hogy a 2018-as országgyűlési választást követően a hazai németség képviselője a kormánypártok kétharmados többségének a biztosítékává vált az Országgyűlésben.

Ennél is szomorúbb Farkas Félix úr esete, aki a hétfői napon, szégyent hozva a szószólóság intézményére, úgy döntött, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnökét támadja nemtelen hazugságokkal, vélhetően a Fidesznek a megrendelésére, ahelyett, hogy mondjuk, szót ejtett volna Farkas Flórián esetéről, akinek másfél milliárdos csalás miatt kell most felelnie, ami egyébként nem vet túl jó fényt a cigány felzárkóztatási pénzek elköltése kapcsán, legalábbis ennek társadalmi megítélésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány elmúlt kilencéves nemzetiségpolitikájának vannak pozitívumai is. Soltész államtitkár úr említette itt a támogatások jelentős növelését, illetve feladatalapúvá tételét. Ezt a Jobbik üdvözli, szintúgy, mint a támogatások intézményi elkülönítését, amely egyébként szintén a Jobbik régi követelése volt. E logika mentén reméljük, hogy a jövőben a magyarországi cigányság helyzetéről is külön beszámoló születik majd.

A jelentésből viszont látványosan kimaradtak a pályázati késések, az adott évre szánt támogatások kifizetésére ugyanis általában nyárig várni kell, így a nemzetiségi civil szervezetek nagyon nehezen tudnak tervezni.

(10.00)

Reméljük, hogy az átszervezés ezt a problémát orvosolni tudja majd, bár vannak kétségeink, hiszen február közepe van, és a szervezetek jelenleg még a támogatói okiratokat sem kapták meg.

Tisztelt Országgyűlés! Beszélnünk kell a hiányosságokról is, amelyekben sajnos az előttünk lévő beszámoló bővelkedik. Miközben az összes magyarországi nemzetiség a nyelvvesztést eredményező folyamatok megállításán és megfordításán dolgozik, ebben a beszámolóban mindössze egy helyen olvashatunk erről, és szintén hiányoznak, illetve elhallgatásra kerülnek azok a migrációs folyamatok, amelyek következtében például a hazai német nemzetiségű fiatalokat a nyelvtudásuk miatt mára tömegével szívják fel a kormányzat által agyontámogatott multik elsősorban Ausztriában és Németországban.

A közel egymillió elvándorolt magyar állampolgár között, akik ma külföldön keresik a boldogulásukat, bizony nagyon sok nemzetiségi állampolgárt is találunk. Bizonyára nem szolgálja az ő hazatérésüket az a rabszolgatörvény sem, amelyet önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, decemberben botrányos körülmények között, házszabályellenesen áterőszakoltak a parlamenten. Mint ahogy az a vadkeleti tempó sem túl kecsegtető, amelyben mostanra a multinacionális cégek vezetői leszámolnak szakszervezeti vezetőikkel, mint ahogy történt az nemrég Esztergomban. Fogalmazzunk világosan: azért merik ezt megtenni, mert önök fittyet hánynak a munkavállalói jogok látványos lábbal tiprására, pedig túlóra helyett csak tisztességes béreket kéne fizetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a beszámoló nem tesz említést arról, hogy a nemzetiségek számára finanszírozott programok, pályázatok mennyire járulnak hozzá az adott nemzetiségi közösségek gyarapodásához. Ennek kapcsán semmilyen monitoringtevékenységnek nem találjuk nyomát, pedig azt gondolom, hogy egy ilyen elkészítése mindenki számára hasznos lenne.

Ritter képviselő úr is említette, és mi is örömtelinek tartjuk azt a folyamatot, hogy a nemzetiségi önkormányzatok egyre több helyen vesznek át köznevelési intézményeket; náluk jobban, azt gondolom, senki sem tudhatja, hogy az adott nemzetiségi közösségnek milyen oktatási tananyagra és milyen módszertanra van szüksége.

Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az átadás-átvétel több helyen akadozik, mivel a helyi önkormányzatok sokszor nem kívánják átengedni ezeket az intézményeket, ahol pedig már átengedték őket, ott fenntartási gondok is vannak. Ennek oka pedig, hogy a kormány arra már nem gondolt, hogy a többletfeladatokhoz többletforrást is biztosítson. Minderről egyébként szintén nem olvashatunk egy sort sem az előttünk lévő jelentésben.

Mint ahogy nem olvashatunk arról sem, hogy az oktatási rendszer minden szintjén óriási a hiány a szakképzett pedagógusokból. Van olyan település az országban, tisztelt képviselőtársaim, ahol nettó félmillió forintért sem találunk olyan szakképzett, német nyelven tudó óvónőt vagy dajkát, aki el tudná látni ezt a munkát. Nagyon kíváncsiak lennénk az ezzel kapcsolatos kormányzati cselekvési tervekre, már ha vannak.

Brenner Koloman képviselőtársam nemrég felhívta a figyelmüket arra, hogy e téren a nemzetiségi pótlék 30 százalékos emelése vélhetően nem fogja megoldani a problémát. Egyébként a probléma hasonló a többségi iskolákban tapasztalható tanárhiányhoz, ami úgy valósul meg, hogy a gyakorlatban sokszor már harmadéves egyetemista hallgatókat örömmel látnak, különösen a nyelvi és a természettudományos szakterületeken, és ez nemcsak a vidéki iskolák problémája, hanem itt a fővárosban is ezzel szembesülnek sok helyen. Ez ügyben tehát fontos volna a párbeszéd, a nemzetiségi önkormányzatokkal való egyeztetés, illetve a csereprogramok kiterjesztése.

Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok a népszámlálás eredményeiről is. Soltész államtitkár úr említette, és a Jobbik részéről üdvözöljük, hogy a 2011‑es adatok alapján szinte minden hazai nemzetiség lélekszámában növekedett, bár már akkor is felhívtuk a figyelmet azokra a furcsaságokra, hogy például a jászsági románok lélekszáma 10 év alatt 320 százalékos növekedést mutatott, holott vélhetően a valóságban valószínűleg az Erdélyből származó és egyébként románul is tudó magyarok száma gyarapodott. Rétvári Bence államtitkár úr akkor ezt tagadta, ám a 2016-os mikrocenzus adataiból ma már egyértelműen kiderül, hogy igaza volt Szávay István volt képviselőtársunknak, és valóban az történt, hogy a kérdezőbiztosok sok esetben pusztán a nyelvismeret alapján, anélkül, hogy erre külön rákérdeztek volna, megállapították önkényesen a nemzetiségi hovatartozást. Ugyanez történt egyébként a német iskolákban tanuló, a németországi ismerősökkel rendelkező fiatalokkal, akik egyébként nem tartoztak a német nemzetiséghez sem. Ezért is támogatjuk mi, a Jobbik ennek a kérdésnek a kötelező feltételét.

Az Országgyűlés egyébként tavaly év végén fogadta el a 2021‑es népszámláláshoz kapcsolódó jogszabályokat. Többen jogosan kritizálták, hogy a nemzetiség megadása esetén nem lesz biztosított a névtelenség, legalábbis itt a törvény nem fogalmaz világosan. A Jobbik részéről mi csak remélni tudjuk, hogy az anonimitás megmarad, hiszen például a hazai németség fő sorstragédiája, az elűzések és a kitelepítések szintén név szerinti népszámlálási adatok alapján zajlottak, és ez az emlék főleg az idősebb korosztályban ma is élénken él, és ez ezt az idősebb korosztályt egyébként félelemmel és szorongással tölti el.

A 2021‑es népszámlálás kapcsán ugyanakkor ismét javasoljuk, hogy a 13 elismert hazai nemzetiség mellett mindenkinek legyen lehetősége szabadon megvallani etnikai hovatartozását. Csakis így kaphatnánk valós képet a hazánkban élő egyéb nemzetiségekről, például az itt élő kínaiak, oroszok vagy éppen a közel-keleti népcsoportok valós lélekszámáról. Bár ha jobban belegondolunk abba, hogy az elmúlt években a Fidesz-kormány 64 ezer bevándorlót és kötvényes migránst engedett be az országba szervezetten és nagyrészt titokban, akkor természetesen megértjük, hogy az önök számára ezek a statisztikák kínosak vagy inkább elkerülendőek.

Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül szeretnék felvetni néhány olyan ügyet is, amelyet az előttünk fekvő beszámoló ugyan nem taglal, ám a jövőben érdemes lenne foglalkozni vele. Ilyen a Minority SafePack kisebbségvédelmi egyezmény is, amely elsősorban a külhoni magyarság számára fontos, de érdemes lenne azt is vizsgálni, hogy nincs‑e Magyarországnak ennek kapcsán további teendője.

Nem mehetünk el a határ menti települések ügye mellett sem, ahol évről évre növekszik a szlovák, román, ukrán és ruszin ajkú lakosság száma, illetve aránya is. Érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon ad‑e ez pluszmunkát a magyar államnak például Rajkán vagy éppen Ártándon. Már csak azért is fontos lenne ezt megvizsgálni, hogy a kölcsönösség elve alapján lehet‑e lépni, nyilvánvalóan akkor, ha az adott településeken élő közösség részéről erre igény mutatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Békés megyei, szlovák felmenőkkel rendelkező, evangélikus vallású család leszármazottjaként fontosnak tartom, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük a magyarországi nemzeti közösségek gyarapodását és megmaradását. A nemzeti ellenzék képviselőjeként arra kérem önöket, hogy lépjünk túl a XX. századi etnikai gyűlöletkeltésen, temessük be közösen azokat az árkokat, amelyeket két világégés, egy ország több részre szakadása és a megosztásunkra törekvő nagyhatalmi játszmák hagytak maguk után. A XXI. századba az út a jogkiterjesztésen és a meglévő jogok betartatásán és hatékonyabbá tételén keresztül vezet.

Az előttünk fekvő beszámolót ezért, minden hiányossága ellenére, amit felsoroltam, mi a magunk részéről ‑ a Jobbik ‑ támogatni fogjuk, és reméljük, hogy legalább ebben a témában, ha másban nem is, de legalább néha megfogadják a javaslatainkat és az észrevételeinket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)