Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, elfogadhatatlan számomra mint országgyűlési képviselő számára az, hogy egy olyan napon, amikor a Kúria elnökét, dr. Darák Péter urat, amikor az Országos Bírósági Hivatal elnökét, dr. Handó Tünde asszonyt ‑ és reményeim szerint ez megváltozik addigra, mire dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr megérkezik hozzánk az ő beszámolója vitájára ‑ hallgatja meg az Országgyűlés, összesen négy darab kormánypárti képviselő foglalja el helyét. E magas rangú tisztségeket betöltő személyek a kormánypártok kezdeményezésére és a kormánypárti képviselők igen szavazatával kerültek e tisztségekbe, és ha már igaz az, amit az előbb Bajkai képviselőtársamtól hallottam, miszerint megfelelően tiszteletre méltó és kiváló az a munka, amit az általuk e tisztségbe emelt vezetők elvégeznek, azt tartanám legelső és legfontosabb feladatának legalább a kormánypárti képviselőknek, hogy tiszteljék meg jelenlétükkel ezeknek a nagyon fontos intézményeknek a beszámolóit és azokat a személyeket, akik ezek élén állnak.

Különösen merem ezt azért mondani, mert a parlamenti garázs tele van, és a Parlament különböző termeiben ünnepségek tömegét lehet látni, igen sok kormánypárti képviselő hölgy és úr van az épületben jelen, és úgy ítélem meg, hogy az ünneplések mellett talán e nagyon fontos kérdéseket is, ha szavaikkal nem, de legalább jelenlétükkel megtisztelhették volna. Hangsúlyozni kívánom, hogy természetesen az ellenzéki felelősséget sem szeretném lehántani magamról, bár nem tehetek róla. De az sem tetszik természetesen, hogy ilyen komoly, a hatalommegosztás elvére épülő szervezetek vezetőit nem hallgatjuk meg többen.

Megkaptuk ezt a 208 oldalas anyagot. Csak remélni merem, elnök asszony, hogy még nem fizették ki a könyvkötőket, mert a második kinyitásnál már gyakorlatilag lapjaira esik. Vélhetően azt gondolták, akik ezzel foglalkoztak, hogy úgysem nagyon fogják ezt forgatni a parlamenti képviselők. Jelzem, én forgatom, forgatnám, forgatni is fogom, de valóban darabjaira hullik lassacskán. Ezt sem tartom egyébként ‑ hangsúlyozottan ‑ az elnök asszony felelősségének, hanem azokénak, akik pontosan tudják, hogy egy ilyen minőségű szervezet beszámolóját hova terjesztik be, és annyira nem tisztelik Magyarország parlamenti képviselőit ‑ hangsúlyozom, nem az elnök asszony és nem az ő vezetősége, hanem, aki ennek az elkészítésében részt vesz ‑, hogy legalább, ha már nem kevés pénzt kapnak érte, minőségi munka legyen, és akár több évre is eltehettük volna.

A beszámolóról, amikor volt a bizottsági ülés, azt mondtam, hogy a kevesebb több lett volna. Ezt ma is fenntartom, különösen azért, mert mind a 2017., mind a 2018. év során kénytelenek voltunk megtapasztalni kifejezetten a bírák szervezetéből, egyes bíráktól, olyan bírói közösségektől, amelyeknek és akiknek nagyon fontos a jogállami alapelvek alapján működő bíróság és a törvények betartása, hogy bizony a szervezetben, a bírák közösségében nagyon sok ellentét feszül, nagyon sok felháborító esemény történt a pályázatok után kinevezés nélkül maradt pozíciók megbízottakkal való feltöltésénél, nagyon sok ellenérzés feszül abban, amikor pályázatokat komoly indok nélkül érvénytelenítenek, majd egyébként nem biztosan azon vezetői tisztségekre alkalmas fiatal hölgyeket, urakat neveznek ki vezetői pozíciókba.

(10.50)

Mi, akik a közélet iránt érdeklődünk, akár képviselők vagyunk, akár nem, nem tudjuk megkerülni ezeknek a jelenségeknek a felhozatalát, és gyakran kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy e 208 oldal bő terjedelme, az a rengeteg statisztikai adat és bemutatás valójában azokat a problémákat kívánja elfedni, amelyek, bármennyire is szeretnénk, hogy ne kelljen erről beszélni, mégis jellemzik a szervezetet. Azt nem szabad elfelejteni, hogy bár valóban elég sokat fáztunk, fáztam magam is 20-25 éven át a gyöngyösi, gödöllői, zirci, kunszentmiklósi bíróságon, és még sorolhatnám az ország kisebb bíróságait, amelyek állapota tényleg borzalmas volt, de azért legalább magunk között lássuk be, hogy a technológiai fejlődés ütemében az lenne a furcsa, ha ezek a bíróságok még mindig olyan állapotban lennének, mint amilyenben korábban voltak. Tehát önmagában az, hogy épületek újultak meg, bíróságok költöztek modernebb környezetbe, az elektronikai fejlesztés olyan ütemet él meg, nem önmagában attól van, hogy az Országos Bírói Hivatal elnöke jól dolgozik, hanem attól, hogy az élet ezt így kívánja. Az lenne a furcsa, ha mindenütt az országban a technológiai fejlődés a közintézményekben, a köz szolgálatára rendelt vagy akár a gazdasági élet főbb szereplőinek környezete változna, javulna, szépülne, akkor pont az állam legfontosabb feladatát, az igazságszolgáltatást jelentő környezet ne javult volna.

De amit még szeretnék ehhez hozzáfűzni, az az, hogy tegyék már meg, hogy amikor a saját szervezeteik működését dicsérik és piedesztálra emelik magukat, a kormánypárti képviselők vagy a kormány piedesztálra állít valakit, hogy valaki milyen jól végezte a munkáját, azért azt soha ne felejtsük el, hogy ehhez pénzt az adófizetők adnak. Ők dolgoznak. Ha nem fizetnének 27 százalék áfát és még körülbelül negyvenvalahány-féle adót, és nem adnák össze önkéntesen azokat a javakat, amelyek ezt egy országban meg tudják teremteni, akkor itt lehet valaki nagyon ügyes, nagyon kreatív, a munkáját akkor sem tudná olyan minőségben végezni. Egyébként meg kell mondjam, az elmúlt hét hónapban nagyon sokszor találkoztam szembe azzal a jelenséggel, hogy hajlamosak a politikusok elfeledkezni arról, hogy egyáltalán azért végezhetik a munkájukat, vagy kaphatnak meg valamely tisztséget és azért javadalmazást, mert irdatlan mennyiségű ember ezért áldozatkészen dolgozik. A 100 ezer forintos bérből is oda kell adni azt az adót és járulékot, amiből akár a cicoma, akár a szükséges beruházások megvalósíthatók. Úgyhogy nagyon kérek mindenkit, hogy ezt soha ne felejtse el, és néha említse meg ezeket. Én magam legalábbis köszönöm az adófizetőknek azt, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke ilyen beszámolót tudott benyújtani, és ilyen fejlesztések tudtak történni.

Legtöbbször az Országos Bírósági Hivatal beszámolóiból alapvetően a körülményeket, a feltételeket, a tárgyi feltételeket, az egyébként életünkhöz természetes módon hozzátartozó kényelmi beruházások magasszintűségét olvassuk és látjuk, de jelentősen kevesebb szó esik az emberi tényezőkről; arról az emberi közösségről, akik sokszor megfeszített munkával kénytelenek arra, hogy biztosítsák annak az alapelvnek a megvalósulását, hogy a demokráciában a hatalmi pozíciók egymástól elhatároltak, osztottak, és a bírói hatalom senki által nem befolyásolható. Én úgy érzem, hogy ebből a beszámolóból igencsak hiányzik az, ami mindennek az emberi tényezője. Bár a bírák és alkalmazottak statisztikai adatai igen gazdagon szerepelnek, de mégis amikor arról kell beszélni, hogy a munkafeltételeikben az épületek, az eszközök, a mindenféle elektronikus beruházások fejlesztése mellett azok a tényezők is ott vannak-e a rendszerben, amelyek arra adnak alapot, hogy ők ne csak egzisztenciális biztonságban, kényelmes körülmények között, könnyen hozzáférhető adatok mellett, hanem érzelmi és szakmai támogatással is bírnak-e. (Sic!) Lehet akadémiákat létesíteni, lehet képzéseket tenni, a kérdés az, hogy hatékonyak-e ezek akkor, ha egy olyan szervezetben kell bíráskodni, ahol állandóan egzisztenciális félelemben él sok-sok bíró; ahol a pályázati rendszernek a nem igazán tetszetősen folytatott módja azt érzékelteti a bíráknál, hogy dolgozhatsz te kiválóan, lehetnek jogerős ítéleteid akár helybenhagyással, akár a fellebbezés hiányával, dolgozhatsz te éjt nappallá téve, becsülik-e a vezetők ezt a hozzáállást, vagy inkább az a megbecsült, aki a munka mellett igyekszik jóban lenni bizonyos bírósági vezetőkkel.

Amikor a bizottságban tárgyaltuk ezt a kérdést, akkor feltettem elnök asszonynak azt a kérdésem, hogy lehet az, hogy számtalan bíróságon a betölthető álláshelyekhez képest kevesebb, gyakran jelentősen kevesebb a betöltött bírák száma. Érdeklődtem arról, hogy nincs érdeklődés a bírói hivatás iránt. Vagy ha magasabb szintű bíróságról beszélünk, nincsenek motiválva a bírák arra, hogy pályázzanak a betölthető állásokra? Azt válaszolta elnök asszony, hogy a bírák igen nagy százaléka nő, és miután ők családot alapítanak és gyermekeket szülnek, ezért ők bizonyos időre kiesnek a bíráskodásból, és az ő helyeiket nem lehet betölteni, ezért vannak ezek a különbségek. De én azért azt szeretném mondani, hogy a Kúrián a 92 betölthető bírói hely közül 84 van betöltve, és elég nehezen tudom elképzelni a kúriai bírák kora alapján, hogy feltétlenül a szülés miatti otthonmaradás okozza, hogy permanensen legalább nyolc kúriai bíró hiányzik. Remélem, nem azért, mert várnak valakire, hogy valamilyen módon elérje azt a lehetőséget, vagy azokat a feltételeket meg lehessen a személyét illetően határozni, hogy ő is kúriai bíró legyen, vagy valami más okból lebegtetnek betöltetlen álláshelyeket, ha hirtelen valakinek elvesztett egzisztenciáját esetleg egy kúriai hellyel lehetne pótolni.

Az van a beszámolóban ‑ ezt kiemelte Bajkai képviselőtársam is ‑, hogy az ügyek 87,5 százaléka az adott szinten egy éven belül befejeződik. Ez így egy laikus számára nagyon szépen hangzik, csak azt az egy szót kell ebből kiemelni, hogy az adott szinten. Az adott szint pedig járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla, Kúria. Melyik adott szintről beszélünk? Mert ha például egy járásbíróságon kezdődött ügy egy év alatt ér véget, majd pedig ha fellebbezik, a törvényszéken is egy év alatt ér véget, és esetleg még felülvizsgálat is történik, az meg már nem egy, hanem három év. Ha áttekintjük a statisztikai adatokat, akkor azt is látjuk, hogy a befejezett ügyek számában természetes módon ott találjuk azokat a nemperes eljárásokat, azokat az egyébként pár hónap alatt az ügyek természeténél fogva befejeződött ügyeket, amelyek rendkívüli módon tudják a statisztikát javítani, s akár azt az érzetet kelthetik az emberekben, hogy milyen gyorsan befejeződnek az ügyek Magyarországon a bírósági fórumokon, majd aztán a saját egyéni ügyében azt látja, hogy ez mégsem így van. Tetszetősek a statisztikai adatok, de érdemes mindig a részletek mögé nézni, és abból megítélni egy szervezet munkáját.

Én magam is, amikor a közigazgatási bíróságok tárgyalása során felszólaltam, megemlítettem azt az európai uniós felmérést, amely szerint a magyar közigazgatási bíráskodás a legkiválóbb az Unióban, sok-sok szempont alapján. És akkor feltettem azt a kérdést, hogy ha ennyire zavartalan és kiváló a közigazgatási bíráskodás a bírósági szervezeten belül, akkor vajon miért kell közigazgatási bíróság, amit tegnap a kormánypárti képviselők megszavaztak. (Dr. Hende Csaba: Hogy még jobb legyen!) Most is fenntartom ezt a kérdést, különösen azért, mert elnök asszony a beszámolóiban is rendre kiemeli, hogy ez az egységes bírósági rendszer és annak irányítása milyen kiválóan működik, és sem érdemben, sem az ügyek elbírálásában, sem emberanyagban, sem a jogi környezetben nincsenek olyan hiányosságok, amelyek okán itt komoly változásoknak kellene történnie.

(11.00)

Hangsúlyozni kívánom, hogy ezen szavaimat nem elnök asszonyhoz intézem, hanem azokhoz a képviselőkhöz, akik támogatták és szorgalmazták a közigazgatási bíráskodás létrehozatalát, és aztán tegnap már szavazásra is a Ház elé került. Különösen akkor, amikor azt látjuk, hogy egy olyan új bírósági rendszer jön létre, amely teljes mértékben kormányfelügyelet alatt áll, a legutolsó témáig, még a bírói beosztásig is majd az igazságügyi miniszter kezébe kerül. (Hende Csaba: Nem így van.) Majd meglátjuk persze, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni, de hangsúlyozni kívánom, hogy ha valóban ilyen csodálatosan működik az a rendszer, amit létrehozott Handó Tünde képviselő asszony (sic!), miért kellett az adófizetőket, a polgárokat megterhelni egy új bírósági rendszer létrehozatalával, amely minden tekintetben párhuzamosan fog futni a rendes bíráskodással.

Végül pedig engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, azt, hogy én a személyzetnek szeretném megköszönni azt a munkát, amit akár 2017-ben, akár ’18-ban elvégeztek a bíróságok életében. Jó pár tisztviselővel vagyok napi kapcsolatban is, illetőleg baráti kapcsolatban, és látom azt a heroikus küzdelmet, amelyet annak érdekében folytattak, hogy a kötelező elektronikus eljárás, az új polgári perrendtartás, az új büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján a többletfeladatokat ellássák.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Elnök asszony nem tudna ilyen pozitív előterjesztést tenni, beszámolót tenni, ha azok az emberek, akik ott dolgoznak, nem végeztek volna sokkal nagyobb áldozattal munkát, mint amit egyébként tőlük elvárhatunk. Úgyhogy, ha megengedik, én nekik köszönöm meg mindezt.

Köszönöm szíves figyelmüket, köszönöm képviselőtársaim, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)