Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Május 22-én volt a biológiai sokféleség világnapja, és ez a nap 2015 óta a civilek kezdeményezésére a magyar természet napja. Ez a világnap emlékeztet bennünket arra, hogy 1992-ben született meg a biológiai sokféleség egyezmény, amely azt tűzte ki célul, hogy világszinten jelentős mértékben csökkenteni kell a biológiai sokféleség csökkentésének az ütemét. Bár az Európai Unió 2010-re vállalta, hogy megállítja a biológiai sokféleség pusztulását Európában, de sajnos ezekből a célokból semmi sem lett. A csökkenés nem állt meg és nem is mérséklődött. A helyzet komoly. Európa emlősfajainak, madárfajainak, lepkefajainak több mint 40 százalékát, az édesvízi halfajoknak pedig már több mint a felét a kihalás fenyegeti. És az is megdöbbentő, hogy olyan általánosan elterjedt fajok, mint például a növények beporzását végző méhek állománya a világ egyes területein oly mértékben lecsökkent, hogy ma már kézzel vagy drónok kikísérletezésével próbálják pótolni a beporzók tevékenységét, nagyjából tudjuk, hogy reménytelenül.

Hazánkban a biológiai sokféleségben a legjelentősebb veszteséget a természetes növénytakaró elpusztításával okoztuk. Az ökoszisztéma-szolgáltatások 90 százalékát már feléltük, a természetes növénytakaró az ország területének 2 százalékára korlátozódik.

A csökkenés oka az ember terjeszkedése a bolygón. Az emberiség egyre nagyobb területet foglal el a természettől mezőgazdasági, ipari, közlekedési, turisztikai és települési célokra. A túlterjeszkedés az egyre növekvő erőforrás-felhasználásban is megnyilvánul. Ugyanakkor a természetes növénytakaró felélése mellett a helyzetet súlyosbítja, hogy az emberiség olyan vegyi anyagokkal terheli a környezetét, amelyek közvetlenül mérgezők, mint például a növényvédő szerek, vagy közvetve vezetnek az élővilág károsodásához, mint például a legtöbb hulladék. Ez történik Magyarországon is.

Meg kellene végre érteni, hogy a biológiai sokféleség megőrzése nem valami széplelkűség, hanem az emberi élet fennmaradásának a záloga. Ha az élőlények veszélyben vannak a Földön, akkor mi is veszélyeztetve vagyunk. A biológiai sokféleség jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemzetközi kutatások az ökoszisztéma világméretű értékét a világ éves gazdasági kitermelésének közel a felére becsülik. De tudatában kell annak is lennünk, hogy ha nem lenne ökoszisztéma-szolgáltatás, akkor rövid időn belül halálra lennénk ítélve, mert elfogyna a levegőnk, mérgezettek lennének a vizeink, megszűnne az élet feltétele.

Az éghajlat stabilizálása, a levegő összetételének megőrzése, a víz jó minősége, az erőforrások újratermelése, de még egyedi életünk is a biológiai sokféleség függvénye. Ennek ellenére mindennapi életünkben egyáltalán nem kap figyelmet ez a kérdés, és azt is be kell vallanunk, hogy nincs elegendő politikai akarat a biológiai sokféleség védelmére, mindig a rövid távú gazdasági érdekek a fontosabbak.

Azt is tudnunk kell, hogy a biológiai sokféleség védelme a társadalom és a gazdaság egész rendszerén belül lehetséges csak, és nem tudható le egy elkülönített természetvédelmi szakpolitikával. Ráadásul idehaza még ezt a korlátozott hatáskörű intézményrendszert is rendesen megnyirbálták: nemzeti parkjaink, természeti értékeink az ökoturisztikának nevezett gazdasági tevékenység szolgájává szegődtek.

A természet és környezet védelmét a ma már Agrárminisztériumra, korábban Földművelésügyi Minisztériumra bízta a politika, vagyis mondhatni, hogy a kecskére káposztát. Ugyan az agrárium valóban terjedelmes kapcsolatban áll a biológiai sokféleség hatásmechanizmusát tekintve, de kétséges annak elvárása, hogy az alapjában véve gazdasági teljesítményelvárásokat szolgáló ágazat képes legyen önmagát korlátozni a biológiai sokféleség védelme érdekében.

Éppen ezért azt várjuk a kormánytól, hogy a biológiai sokféleség megőrzésével kezdjen el a súlyának megfelelően foglalkozni; integrálja a biológiai megőrzés megóvásának a szempontjait a különböző ágazati politikákba, és hozza létre ennek intézményrendszerét.

Emellett jelentős szemléletváltásra is szükség van. A biológiai sokféleség védelme nemcsak azért fontos, mert szép a természet, gyógyulni, megújulni lehet benne, hanem egyben nagyon komoly gazdasági kérdés is, és nem utolsósorban életünk alapja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)