Szávay István (Jobbik)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül választottam Dsida Jenő sorait felszólalásom címéül, a Jobbik ugyanis a magyar történelem egyik legtragikusabb és legfájóbb dátumaként tekint 1920. június 4-ére. Ezen a napon az óriási véráldozatokkal járó vesztes világháború után a telhetetlen szomszédaink, a rövidlátó nagyhatalmak és még ki tudja, milyen, háttérben megbúvó erők szétzúzták a történelmi Magyarországot. A közvélekedéssel ellentétben nem a területünk kétharmadát, hanem egész pontosan 72 százalékát rabolták el tőlünk, 3,3 millió magyart, nemzetünk egyharmadát helyezték idegen uralom alá. Nekünk, magyaroknak bizony konkrét tapasztalataink vannak arról, hogy milyen következményekkel járhat idegen népek tömeges betelepítése, akik a kereszténység védőpajzsaként elszenvedett példátlan vérveszteségeik pótlására kénytelenségből, de sok esetben bizony saját politikai és gazdasági elitünk szűklátókörűsége okán özönlöttek be hazánkba, hogy néhány generációval később már maguknak követeljék azt a földet, ahol a török elől menekülő nagyapáik letelepedtek és védelmet kaptak.

Sokan felteszik a kérdést, hogy miért kell ezzel foglalkozni, hiszen majdnem egy évszázada történt mindez. Mert sokan még ma is hajlamosak elfelejteni, hogy Trianon következményei a mai napig is velünk élnek, és alapvetően határozzák meg sorsunkat, hiszen ma is még minden negyedik-ötödik magyar gyermek az elszakított területeinken szüleik. Emlékezni és emlékeztetni kell tehát. Ezért volt fontos lépés a nemzeti összetartozás napjának elfogadása, még akkor is, ha mi, jobbikosok úgy gondoljuk, hogy ezen a napon nem ünnepelni, hanem inkább emlékezni volna ildomos.

(13.40)

A mai napon ezért ismét benyújtjuk Farkas Gergely képviselőtársammal azon határozati javaslatunkat, miszerint a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójához közeledve kezdjük meg a felkészülést a környező országok vad ünneplésére, és állítsuk szembe igazságunkat az ő hazugságaikkal idehaza és nemzetközi téren is. Sajnos, javaslatunkat annak idején azzal söpörte le a kormánypárti többség, hogy majd tavaly októberben egy saját javaslattal állnak elő, erre azonban azóta sem került sor.

Mi ismét szeretnénk felhívni a figyelmet ennek az ügynek a fontosságára, hiszen már csak néhány hónap, és elérkezünk a Trianonhoz vezető események első állomásainak 100. évfordulójához, így például Károlyi Mihály ország- és nemzetvesztő kormányának megalakulásához, amely kormány hadügyminisztere akkor nem akart több katonát látni, amikor összes szomszédunk fegyverrel készült minél nagyobbat szakítani a világháborúban kivérzett Magyarország erőtlen testéből. De hamarosan itt van az elszakadást kimondó nemzetgyűlések, Túrócszentmárton, Újvidék és Gyulafehérvár centenáriuma is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar nemzeti közösségek jogaiért folytatott küzdelemnek nagyon fontos mérföldköve a Minority Safe Packhez összegyűjtött egy és negyed millió európai aláírás. Ez önmagában azonban nem az autonómiához, hanem a jogbővítéshez és bizonyos nyelvi és nemzetiségi jogok garantálásához vezető út fontos lépése. A népek önrendelkezési jogának magasztos elve, amelyre hivatkozva a nagyhatalmak feldarabolták történelmi hazánkat, valójában a nemzetközi jog egyik legnagyobb hazugsága. 1920-ban ugyanis nekünk, magyaroknak nem járt az önrendelkezés joga, és bizony a mai napig sem jár. Erre ugyanis nincsenek nemzetközi garanciák, és sok esetben a szándék sem létezik.

Az autonómiát nekünk magunknak kell majd kiharcolnunk, hogy az olyan jól működő modellek, mint Dél-Tirol vagy az Åland-szigetek autonómiája Közép-Európa térségében is békét teremthessen az együtt lakó népek között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta minden kormánynak voltak ezen a téren mulasztásai, a 2010 utáninak is. A Jobbik álláspontja az az autonómia kapcsán, alapítása óta, hogy a tömbmagyarságnak területi, a szórványnak pedig kulturális autonómia jár. A Fidesz is ezt mondja egyébként, de leginkább csak itthon teszik ezt. Mi úgy gondoljuk, hogy ennek érdekében minden követ meg kell mozgatni, és nem csak Magyarországon befelé kommunikálni ebben az ügyben. A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr által hangoztatott tételt ki kellene vinni, sőt már ki kellett volna vinni a kétoldalú és a nemzetközi színtérre is. Ami másoknak jár, az nekünk is jár, abszolút egyetértünk ezzel. Folytassunk hát szabadságharcot az EU-ban, például a székely autonómia érdekében!

Tisztában vagyunk azzal, hogy milyenek a pártpreferenciák, milyen pártpreferenciákkal rendelkezik a külhoni magyarság, ez azonban számunkra soha nem volt pártpolitikai kérdés. A Jobbik úgy gondolja, hogy az autonómiaküzdelmek támogatása érdekében, de az elszakított területeinken élő magyarság ügyeit általánosságban véve is erősebb konszenzusra van szükség. Nem rajtunk fog múlni, államtitkár úr, ígérhetem. Erősebb konszenzusra van szükség nemcsak ennek hangoztatására, alapvető viták ugyanis az itt ülők között, leszámítva Gyurcsány Ferenc gyűlölködő és magyarellenes pártját, nyilvánvalóan nincsenek. (Az elnök csenget.)

Ellenzéki pártként a magyar nemzetpolitika konstruktív alakítói kívánunk lenni a következő ciklusban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)