Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nemcsak a mai napon, hanem a tegnapi napon sem hangzott el elég sok minden a Házban, aminek el kellett volna hangzania, ezek többek között olyan kérdések voltak ‑ és itt az egészségügyre gondolok, hiszen az egészségügy olyan helyzetben, olyan krízishelyzetben van, ami szerintem a munkavállalók helyzete mellett az egyik legmeghatározóbb kérdés ma Magyarországon ‑, tehát az egészségüggyel kapcsolatosan több olyan kérdés, olyan probléma nem hangzott el, amire választ kellene találni. Itt arra céloznék, illetve azokról beszélnék, amik a kormányzatnak az egészségüggyel kapcsolatos tervei, az azzal kapcsolatos elmondása és mégis az ezzel szembeni magatartását mutatja.

Egy nagyon egyszerű példát mondok, hogy hogyan működik ma Magyarországon az egészségügyi ígérgetés: a kormány azt mondta, illetve bejelentette Kásler Miklós a hónap végén, november 29-én, hogy a kórházaknak az adósságát a kormány rendezni fogja, erre mintegy 55 milliárd forintot fog szánni, majd ugyanúgy Kásler Miklós rá nyolc napra bejelentette, hogy a kormány nem fogja kifizetni a kórházaknak a tartozását, és hozzábiggyesztette, hogy csak úgy fogja rendezni a tartozásukat, ha egyáltalán rendezi, hogyha meghatározott gazdálkodási szabályoknak eleget tesznek. A mai napra pedig kiderült az is, hogy ezek a meghatározott gazdálkodási szabályok azok lesznek, hogy a kórháznak a vezetői lényegesen kevesebb fizetést fognak kapni.

Én nem szeretnék senkinek a zsebében turkálni, de a kórházvezetőknek a kevés fizetése talán azt fogja eredményezni, ami az egészségügynek az egyik köztudott jelensége, azt, hogy a beszállítóktól vagy különböző más módokkal megfűszerezve saját pénzzé válik mindaz, ami közpénz, és ami a köznek az ellátására kellene hogy fordítódjon. Óriási korrupciós veszély van ezeknek az intézményeknek a vezetésében, milliós, ha nem milliárdos pénzforgalommal rendelkeznek, éppen ezért itt visszavágni a vezetőknek a fizetését, még akkor is, hogyha nem tisztem az ő szerepüknek a védése, nagyon komoly károkat tud okozni az ellátórendszerben.

A másik, egyébként önmagának ellentmondó kormányzati kommunikáció volt, mindenki hallotta azt a hírt, a kormány szinte örömhírként jelentette be, hogy az egészségügyi szakdolgozók az elkövetkezendő négy évben 72 százalékos emelést fognak kapni. Nos, hátrább az agarakkal, tisztelt képviselőtársaim, Orbán Viktor a Kossuth Rádióban rögtön, pár napra rá a pénteki kora reggeli műsorban bejelentette, hogy azért ezen még erősen gondolkozik, és a gazdaságnak az állapota fogja meghatározni, hogy egyáltalán megkapják. Az is világos, hogy az eredeti terv szerint az ütemezése a 72 százalékos emelésnek annyi volt, hogy az elkövetkezendő egypár évben alig kapnak pár százalékos emelést, és majd ahogy a választásokhoz közeledünk, akkor fogják a többet megkapni.

Egyébként hogy a kormánynak mind a két kijelentése mekkora blöffnek, politikai blöffnek minősülhet, jól mutatja, hogy már letárgyaltuk a következő évnek a költségvetését, amelyben nyoma sincs ezeknek a tételeknek, tehát nem tudjuk, hogy a kormány ezt miből fogja előteremteni. Persze, tudjuk, van egy kis zsebpénz itt-ott, Rogán Antal minisztériumánál vagy akár a Miniszterelnökség más fejezeteiben is, de összességében azt látni, hogy ez nem biztosított.

Mindebből az tűnik ki, hogy az egészségügyet továbbra is úgy kezeli a kormány, ahogy az előző nyolc évben történt: hagyja, hogy krízisről krízisre halmozódjon az összes ellátási probléma. Most már nem csak ott tartunk, hogy a sürgősségi ellátóhelyek nem működnek rendesen, most már ott tartunk, hogy a koraszülötteket ellátó osztályok sem tudnak rendesen működni, a legszűkebb ellátási szegmensekben is óriási zavarok kerülnek elő. Beszélhetünk a Honvédkórház esetéről, de beszélhetünk az ajkai esetről, nagyon széles a paletta sajnos, hogy milyen hibák vannak.

S hogy mit lehetne ezzel szemben tenni? Azt lehetne tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy meghallgatjuk az idők szavát, meghallgatjuk a teendőket. Az egészségügyben a technológiai fejlődés miatt, az elöregedő társadalom miatt egy óriási segélykiáltás hallatszódik: több pénzt kell a rendszerbe tenni! Ennek a segélykiáltásnak a mondandója tehát az, hogy több pénzre van szüksége a rendszernek. Ezt a kormány a tervezésnél, a költségvetési tervezésnél rendkívül rossz módon figyelmen kívül hagyja, sosincs annyi tervezve bele, mint amennyi kellene, éppen ezért ennek a pénznélküliségnek az egyenesági következménye a várólisták növekedése, az orvosok, illetve a dolgozók, szakdolgozók munkakörülményeinek a romlása, az, hogy eszközhiány van egyes kórházakban, az, hogy kórházi osztályokat kell bezárni, vagy úgy átszervezni az ellátást, hogy sok-sok kilométert, akár 70-80 kilométereket kell utazniuk az ellátásra váró betegeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világosan látszik, hogy amiről az elmúlt napokban nem tudtunk beszélni, az a munkavállalókat érintő rabszolgatörvénykönyv mellett talán az ország második legsúlyosabb problémája, és ez az egészségügynek a helyzete. Erről kellene gyakrabban vitáznunk, erre kellene Orbán Viktornak is gyakrabban válaszolnia, és ezekre a kérdésekre kellene megoldást találnia közösen, nemcsak a parlamentnek, hanem a kormánynak is, és végre komolyan kellene venni, hogy az egészségügy igenis megmentésre vár. Köszönöm szépen. (Szilágyi György: Úgy van! ‑ Taps a Jobbik soraiban.)