Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy kedves ismerősöm írt nemrégiben a legnépszerűbb közösségi oldalon nekem egy üzenetet, amellyel kapcsolatban rögtön olyan gondolatok vetődtek fel bennem, hogy bizony ezt érdemes itt a Ház falai között is megosztani önökkel, bízva abban, hogy talán a közeljövőben megoldódhat ezen érintett hivatásos nevelőszülőknek a problémája. Engedjék meg, hogy szó szerint olvassam fel ezt a levelet:

„Szia, Zoli! Egy kéréssel fordulnék hozzád. Bár úgy gondolom, éppen aktuális a mi helyzetünkkel is foglalkozni, hiszen a Fidesz ősztől milliókért népszerűsíti a nevelőszülői hivatást, és ugye a családok éve is van.

Hivatásos nevelőszülő vagyok. Három kisgyermeket nevelek jelenleg, kettő 3 éves és egy 2 éves. Foglalkozási jogviszonynak minősül, OKJ-s tanfolyam kellett hozzá, tehát olyan, mintha szakmunkás-bizonyítvány lenne. Viszont a fizetésünk az öregségi nyugdíj 120 százaléka, ami bruttó 41 400 forintot jelent. És erre kapunk még gyermekenként 20 600 forintot. Az ellátmány összege 49 000 forint/gyermek.

Az első problémám ‑ minden nevelőszülő problémája pontosabban -: a családi pótlék összege három nevelt gyermeknél 44 400 forint. Miért jár nekik kisebb, mint a saját gyermekekre? Hiszen nekik általában speciális szükségleteik vannak, ami pluszkiadással is jár, valamint ugyanolyan igényeik is felmerülnek, mint bármely más gyermeknek a világon.

Hagyjuk a házunkat, az amortizációt senki nem fizeti. Folyamatosan idegen emberek járnak ellenőrizni. Szabadságunk nincs, mert a helyettesítés nem megoldott. Bár kifizetik: a tavalyi évre hat napom volt, amire kaptam 5365 forintot összesen. És ugye másodállást sem tudok vállalni, mert nincs üresjárat, 0-24-es hivatás.

Ha kiszámolod, egy gyerek napi ellátmánya 2200 forint körüli. Ebből kell enni, inni, lakni, orvoshoz és fejlesztésekre járni, ruházni és minden szükséges felszerelést megvenni. Például ágyak, játékok vagy éppen egy új mosógép, hát mert az is tönkremegy. Nyaralásról általában csak álmodunk.

Mindig azt kérdezik, hogy akkor miért csinálod. Mert nincs, aki segítsen rajtuk, azért. A csecsemőotthonok zsúfolásig tele” ‑ ezt magam is láttam ‑ „nincs elég ember, hogy a kötődés kialakuljon, hogy mindenkire kellő figyelem legyen fordítva és szeretve legyen.

A másik nagy kedvencem, amikor azt mondják, te vállaltad, akkor csináld, vagy add vissza. Na, ez sem így működik. Mert ők nem egy rossz tévé, hogy leadom őket.

És igen, csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Imádom is! Szerencsésnek érzem magam, hogy életük része lehetek. Te se érts félre, de ellehetetlenítenek minket.”

Ez volt az a levél, amit, úgy gondoltam, legjobb, ha szóról szóra felolvasom, hogy önök is hallják ezeket a gondolatokat. És azt hiszem, ezek után joggal mondhatom, hogy az alapokat kell ezen a területen is rendbe rakni, utána lehet folytatni az építkezést. Az alap pedig nem más, mint a nevelőszülők társadalmi, szakmai és anyagi elismerése.

Jelenleg Magyarországon több mint 15 ezer gyermek van elhelyezve 5200 nevelőszülőnél; 2014 óta jogszabályi változások nyomán minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőknél kell, kellene elhelyezni. Ez azonban nem történik meg, ugyanis miközben a gyermekvédelembe kerülők száma fokozatosan nő, a nevelőszülőké nem.

(14.50)

Nem kérdés tehát, hogy a gyermekvédelmi rendszer egyik fontos területe, a nevelőszülői hálózat működtetése éppen most került így veszélybe. Ennek a helyzetnek a megoldását tehát, ahogy már említettem, az alapoknál kell kezdeni, és a szakemberek anyagi megbecsülésén is javítani kell. Ennek meglépése nélkül felesleges kampányokat indítani.

Remélem, hogy ezzel a néhány gondolattal hozzájárultam ahhoz, hogy minél előbb és minél hatékonyabb formában segítsük az ő életüket, hiszen jól látható, hogy itt rengeteg gyermek jövőjéről is szó van. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)