Hajdu László (DK)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Elhangzott az a megjegyzés, hogy csak a kereszténydemokratákra lehet számítani a szociális ellátásban a rászorulóknak. Azt szeretném megemlíteni, hogy az lehetséges, de a leginkább az önkormányzatokra lehet számítani. Annak a törvénynek, amiről mi itt most vitatkozunk, vannak végrehajtói, mindenekelőtt és szinte kizárólag az önkormányzatok. Egy szó el nem hangzik arról, hogy kik is azok, akik ezt megcsinálják, végrehajtsák az ország 3180 településén. És ha onnan nézzük, amit ők látnak, akkor ‑ remélem, hogy nem nézik ezt a közvetítést ‑ elszomorodnak, ugyanis az a normatíva, amiből ezt az államtitkár úr által is meg a törvény által is felsorolt szolgáltatást kell biztosítaniuk, ellátniuk az önkormányzatoknak, az lesújtó, évek óta szinte nem mozdul a normatíva, amiből ezt finanszírozni kell. Az erősebb önkormányzatok körülbelül 60, a nagyon jók 70 százalékot tesznek ahhoz hozzá, hogy egy komplex szociális hálót helyben meg tudjanak valósítani, tehát az állami támogatások a kis, pici településeknél valamivel erőteljesebb, a nagyobb településeknél nem tudja biztosítani, és a mostani törvényjavaslatnak is az a problémája, hogy a forrás oldaláról nem látom biztosítottnak.

Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Nem hangzott el az, hogy megosztott a szociális ellátás: elvették 2015 márciusában az önkormányzatoktól a szociális segélyezést, és áttették a kormányhivatalba, és ezáltal összeugrasztották a kormányhivatalt és a helyi közigazgatás két szereplőjét, az önkormányzatokat, mert az egyik érkezik, és mondják neki: menjél át a kormányhivatalba, mert erre ott intézkednek ‑ ja, ezzel itt intézkednek. Ugyanezt megosztották a gyámhivatal esetében, felét az önkormányzatok csinálják, felét a kormányhivatal.

Az elhangzott törvényi előkészítésben, azt gondolom, hogy olyan szépen hangzott, hogy itt ezek a dolgok rendben vannak, a végrehajtásban túl nagy a torzulás, és az, amit a családsegítésben, az idősgondozásban, a problémás fiatalok ügyében az önkormányzatok tesznek, azt teljes mértékben szinte finanszírozás hiányában teszik. Ott valójában, ha nem lennének a civil szervezetek ‑ nem álcivil szervezetek, valóságos civil szervezetek ‑, önkéntes munkások, képtelenek lennénk végrehajtani, s nem panaszkodnak, hanem dolgoznak.

Nem a keresztényekre lehet számítani, hanem az önkormányzatokra és az önkéntesekre. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van! ‑ Taps a DK, az MSZP és a függetlenek soraiban.)