Gréczy Zsolt (DK)

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt javasolnám a kormánypárti képviselőknek és a kormány államtitkárának is, hogy ne ellenségeket keressenek az ellenzéki képviselőkben. Egész egyszerűen jobbító szándék van. Mindenki érzi, érzékeli, hogy itt egy feszültség terheli a társadalmat, és ez a feszültség abban nyilvánul meg, hogy az emberek szociális és egészségügyi biztonságra vágynak. Ha ezt nem kapják meg, akkor hiába minden szólam és szlogen arról, hogy hány milliárddal nőtt, hány milliárd és hány százalék, egész egyszerűen a társadalomnak ez a szövete fog szépen szétbomlani, és milliók fognak ebből alul kipotyogni.

Erre egy figyelmeztető, egy felkiáltójel, ami az otthonápolás ügyében megjelent, és jellemző módon már azt hallom itt a tisztelt Házban, hogy azok a civil szervezetek, amelyek nyáron és kora tavasszal vagy tavasz végén is kijöttek a Kossuth térre és tiltakoztak, hogy ezek politikai célokat szolgálnak, és az ellenzéki pártok rátelepednek ezekre a kezdeményezésekre ‑ nem! Egész egyszerűen arról van szó, hogy ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. Ezek az emberek pontosan azt érzékelik, hogy a fejük fölött olyan milliárdok röpködnek, amelyek többszörösei annak az összegnek, amit önök erre az egész problémára költeni szeretnének.

Amikor azt látják, hogy a miniszterelnök luxusrepülővel utazik csak azért, mert a kedvenc futballcsapata játszik, amikor azt látják, hogy annyi pénzről van itt szó, amiért egy fideszes oligarcha jószerivel le se hajol, amikor azt látják, hogy kilenc futballakadémiát támogat a magyar kormány ennél jóval nagyobb összeggel, mint amennyibe ez az egész történet kerülne, és akkor nem kellene különvenni azokat, hogy akkor most ki a szülő, ki a gyerek, és ez ügyben különbséget tenni otthonápolók és otthonápoltak között, egész egyszerűen az emberek az érzéketlenséget tapasztalják, és azt a kiáltó különbséget, ami a fenti felső tízezer, a fideszes felső tízezer luxusköltései, illetve a lent élőkkel való foglalatosság között egyszerűen megmutatkozik.

Ezért azt szeretném javasolni még egyszer, hogy próbáljanak már meg egy kicsit nyitottabbak lenni, és befogadni az ellenzéki pártok kezdeményezéseit. Itt valóban néhány milliárd forintról beszélünk, mondom, olyan összegekről, amelyek meg sem közelítik… (Korózs Lajos: Fél stadion ára!) Igen, most mondja Korózs Lajos képviselőtársam itt mellettem, egy fél stadion áráról beszélünk. Ezekben a stadionokban egy-kétezer ember üldögél jó esetben, itt pedig emberek sorsát lehetne pozitívan javítani. Azt javaslom, miért nem erről csinálnak egy nemzeti konzultációt. Nagyon gyorsan a végére lehetne járni, és biztos vagyok benne, hogy a fideszes szavazók 90, talán 100 százaléka egyetértene abban, hogy ezt a problémát nagyon könnyen, nagyon gyorsan, néhány milliárd forintból meg lehetne oldani, és akkor mindenki egy kicsit jobban érezné magát ebben az amúgy is szétszakított országban.

És ha már előkerült, mert ilyenkor mindig előkerül egy ilyen szál a vitában, hogy jó-jó, de mi történt 2002 és 2010 között. Megint Nacsa képviselőtársam elkezdett mindenféle adatokkal szolgálni. Akkor tegyük ezt rendbe, ha már szociális ügyekről beszélünk, mert az ország története nem 2010-ben kezdődött, és szeretném jelezni, hogy 2002-ben már megbukott egy első Orbán-kormány. Ahhoz képest 2010-ben nagyon jelentősen nőttek a szociális kiadások. Néhány adattal szórakoztatnám a jelenlévőket. 2002-2008 között 31 ezerről 53 ezerre nőtt az ápolási díjban, 175 ezerről 326 ezerre emelkedett a pénzbeni vagy természetbeni lakásfenntartási támogatásban részesültek száma, 2002-2010 között. Nacsa úr majd átnézi a statisztikákat.

Aztán tovább is tudom mondani. 2009-től nemcsak arányaiban, de abszolút összegében is többet kapnak a legalacsonyabb jövedelműek. A családi pótlék 2009 második felétől adóterhet nem viselő járandósággá vált. Abban a 8 évben több mint kétszeresére nőtt a gyermeket nevelő családok támogatása. A családi pótlékra, gyesre, gyedre fordított kiadások ‑ a 2002-es első Orbán-kormány bukásának éve ‑ a 2002-es 250 milliárd forintról 2010-re, a gazdasági világválság sújtotta országgal együtt, 530 milliárd forintra emelkedett. Orbán-kormány 2002-ben 250 milliárd; Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány 2010-re 530 milliárd forint.

De még tovább is van, és szeretnék még ilyen adatot önökkel megosztani, de ez tényleg már rövid lesz. Beszéljünk a családi pótlékról, amely a leginkább szolgálná a családok támogatását! A kétgyermekesek családi pótléka 2002-ben 4700 forint, 2009-ben 13 300 forint volt, a nominális növekedés 283 százalék, a fogyasztói árindexet és egyebeket levonva pedig 196,4 százalékos volt a családi pótlék reálértékének növekedése.

Ez volt állítólag az önök szerinti nemzetpusztítás kormánya, szerintünk viszont egy haladó, európai, demokratikus és szociálisan érzékeny kormány volt, és köszönettel tartozunk nekik.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiból.)