Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról, a gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, családok támogatásáról szóló törvény és egyéb törvények módosítását tartalmazza. Alapvetően három nagyobb téma emelhető ki a módosítások közül: az ápolási díj átalakítása, az örökbefogadási díj bevezetése és a nevelőszülőket érintő módosítások. Ezenfelül több kisebb és néhány kardinálisabb módosítás is szerepel a javaslatban.

Azt látjuk, hogy megint egy több törvényt érintő, nagyon nagy módosítási csomagot hoztak elénk, a képviselők elé. Lényegében néhány pozitív, egészen jó irányt mutató döntés van a törvényjavaslatban, de persze a nagyobb része megint olyan, hogy azt mondhatjuk, az ellenzék részéről nem lehet támogatni, vagy ha befogadják a módosító javaslatainkat, még azt is mondhatnánk, hogy támogatható lenne ez a kezdeményezés. Csak ugyebár, az elmúlt években láttuk, hogy hiába jobbító szándékkal adjuk be ezeket, folyamatosan lesöprik az asztalról.

Amiről már előttem jobbikos képviselőtársam is elég hosszan beszélt, és ami a legfontosabb része ennek a módosításnak, ez a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény módosítása és itt az otthonápolási díj megemelése. Ha az otthonápolási díjról beszélünk, nagyon fontos arról megegyeznünk, hogy szerintem ez az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezt rendezni kellene. Ma Magyarországon, ha otthonápolásról beszélünk, körülbelül 50 ezer családot érint ez a téma. Önök úgy tették ide ezt a módosítást, hogy különbséget tesznek beteg és beteg között, család és család között. Évek óta harcolnak a beteg gyermekeiket, beteg hozzátartozóikat ápolók azért, hogy akár munkaviszonynak ismerjék el az otthonápolást, vagy azt a megfelelő összeget megkapják, amivel éppen csak nem halnak éhen és tudják végezni a munkájukat.

Az otthonápolás azért is nagyon fontos, mert egy olyan terhet vesz le az államról, amit ha költségvetési szempontból vizsgálunk, egy nagyon magas összegről beszélhetnénk. Szerintem minden tiszteletet megérdemel az, aki otthon próbálja ezt a nagyon-nagyon nehéz feladatot megoldani. Azért elkeserítő, hogy önök most úgy hozták be a módosítást, hogy különbséget tesznek. Ha a törvénymódosítást megnézzük, látjuk, hogy különbséget tesznek a tekintetben, hogy valaki a gyermekét ápolja, vagy az édesanyját, édesapját. Különbséget tesznek aszerint, hogy valaki a gyermekét ápolja, vagy a testvérét. Persze, tudjuk, hogy a betegen született gyermeket a születésétől fogva ápolja az édesanya, meg az édesapja. De ha a szülőről beszélünk, azt mondhatjuk, tisztában vagyunk vele, hogy a legtöbb esetben csak egy rövidebb időszak alatt kell gondoskodni róla. Ezen kívül szerintem nincs különbség a kettő között.

Azt is el kell mondani, hogy ha huzamosabb ideig valaki ápol ‑ erre mindenki tud a környezetéből példákat hozni ‑, legtöbb esetben azt látja, hogy maga az ápoló is belerokkan abba a hosszú ápolásba, abba a nehéz lelki teherbe, amiben nap mint nap benne van. Azt gondolom, ez a legaljasabb, amikor arról beszélhetünk, hogy különbséget teszünk ezek között a családok között. 17 ezer olyan családról beszélünk, ahol a szülő a gyermekét ápolja, és 33 ezer olyan családról, ahol más hozzátartozót. Ha összeadjuk, ez közel 50 ezer család. Azt gondolom, hogy a költségvetést nem rendítené meg, ha egységesen kezelnénk ezt. Fogunk módosító javaslatot benyújtani a tisztelt Háznak, hogy ezt oldja meg, oldja fel ezt a problémát. A másik probléma, hogy végre el kellene oda jutni, hogy munkaviszonynak ismerje el a kormány azt, amit erőn felül ezek a családok nap mint nap végeznek.

Hozzá kell tennem, abban is megegyezhetünk, hogy az otthonápolásnál a nők terhe az, amit végeznek a szülők ápolásánál, kimondhatjuk, hogy ezt 99 százalékban a nők végzik el, és ez nagyon sok esetben a gyermeknevelés és a munkavégzés mellett történik. Azt gondolom tehát, hogy sokkal több figyelmet és sokkal nagyobb megbecsülést kellene ezeknek az embereknek nyújtanunk.

A következő módosítás a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló ’97. évi XXXI. törvény. A gyermekvédelem rendszerét érintő módosítások alapvetően támogatandóak és fontosak. Ugyanakkor nem érthető, hogy például a nem azonos helyen elhelyezett testvérekre vonatkozó közös gyermekvédelmi gyám kirendelését miért csak az új eljárásokban teszik kötelezővé, mondván, nem okoznak többlet munkaterhet a gyámhatóságok és a területi gyermekvédelmi szolgálatok számára. Most akkor a gyermekek érdeke mindenekfelett vagy az intézményeké? Arról nem is beszélve, hogy eleve arra kellene törekedni, hogy a testvéreket csakis egy helyen lehessen elhelyezni. Hihetetlen, hogy a nevelőszülők 2013-ban előírt képzését a mai napig nem tudták lebonyolítani.

(11.20)

Közben zajlik a kormány részéről az a kampány, hogy minél több gyermeket fogadjanak örökbe Magyarországon, ami egy nagyon nemes cél és támogatandó is, mert a gyermeknek mindig a legjobb családban felnőni.

Kiemelendők az összeférhetetlenségről szóló új rendelkezések, amikor a családgondozó a főnöke vagy a fenntartó önkormányzat polgármestere, alpolgármestere, jegyzője vagy aljegyzője gyermekével kapcsolatban látna el gyermekvédelmi feladatokat, ugyanakkor ez alapján bármelyik munkatárs gyermekének ellátásának esetét is kéne zárni. Egyébként, ha jogállam lenne, akkor a munkatársak érintettségén túl senki nem kéne, hogy kompromittáltathassa a családgondozót munkájában, így az önkormányzati vezetőket sem.

A következő módosítás a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi törvény módosítása. Az örökbefogadó szülőknek járó újabb támogatási formák kedvezőek, támogatandóak, igaz, mindössze annyit tesznek, hogy lényegében a gyermek korától függetlenül részesülhetnek azokban a juttatásokban, amit a kisgyermeket nevelők kapnak. És felépítik a teljes rendszert: alacsonyabb összegű örökbefogadói gyes, magasabb összeget biztosító örökbefogadói gyed, és megkapják majd az egyébként szüléskor járó anyasági támogatást is örökbefogadáskor. Ez nagyon fontos lépés, főleg akkor, ha csecsemőket fogadnak örökbe. De leszögezik, hogy aki már egy éve neveli saját háztartásában az örökbe fogadott gyermeket, az nem lesz jogosult az ellátásra, mivel a gyermek már beilleszkedett a családba. Én nem értem megint, államtitkár úr, hogy ezt miért kell. Fontolják már meg, szerintem az, hogy egyévesen kerül egy gyermek egy örökbefogadóhoz, hogy miért kell ez. Szerintem minden olyat támogatni kell, amikor az állami rendszerből próbáljuk ezeket a gyerekeket, az állami ellátórendszerből, intézményi rendszerből, főleg, ha örökbefogadásról beszélünk, szerintem ezt meg kellene fogadni, mi fogunk benyújtani törvénymódosítást.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi törvény módosítása: szokásos fideszes megoldás, úgy tesznek, mintha megoldanának egy problémát, de valójában halogatják, ahogy tudják, ugyanis az Alkotmánybíróság ez év végéig kötelezte határozatában az Országgyűlést, hogy korrigálja az alaptörvény-ellenességet, amit most meg is tesznek, de csak 2020-tól lép életbe a változás. Ezt is, gondolom, hogy ha Alaptörvényt szegtünk, akkor hamarabb kellene módosítani.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi törvény módosítása: nem teljesen logikus, hogy az örökbefogadói gyesre való jogosultságnál kizáró tényező, hogy a gyermeket, ugyanez, hogy már egy éve saját háztartásban neveli az örökbefogadó szülő, de az anyasági támogatás kiterjesztése révén akkor is jár az örökbefogadónak ez az egyszeri juttatás, ha legfeljebb egy éve neveli a gyermeket. Az örökbefogadást segítő összes intézkedés, ami a Cst.-t is érinti, és a gyes felső korhatárának eltörlése esetükben is mind csak 2020 után lép hatályba.

Nem értjük, hogy ha 2018-ban idehoznak módosításokat, és tényleg arról beszélünk, hogy hogyan kéne az örökbefogadást segíteni, akkor miért csak 2020-tól akarjuk ezeket a támogatási formákat megadni. Szerintem nyugodtan lehetne 2019-et előirányozni, hogy ne veszítsenek még ezek a családok plusz egy évet, meg mondhatjuk azt, hogy támogatni lehetne még jobban, hogy minél több gyermeket örökbe fogadjanak.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi törvény módosítása: a megváltozott munkaképességűeknek járó foglalkoztatási támogatás megszüntetése szinte semmilyen visszhangot nem kapott, pedig erre is akkor került sor, idén nyáron, amikor a kafetéria-rendszert átalakították.

Itt még beszélnünk kell arról, hogy létszámstopot rendelnek el a népkonyháknál. Én azt gondolom, hogy ha a hajléktalanellátásról beszélünk és a teljesen elesett emberek megsegítéséről ‑ és remélem, hogy államtitkár úr erre választ fog adni ‑, akkor minden eszközt fel kell használni, hogy ezek az emberek a napi meleg ételt megkaphassák, azt az ellátási formát megkaphassák, amire törvényt hoztak, hogy közterületen nem tartózkodhatnak, hogy tényleges megoldást jelentsen, hogy legyen napközbeni teljes körű ellátásuk, hogy most ne azt tapasztaljuk, államtitkár úr, nem tudom, hogy Budapesten szokott‑e közlekedni tömegközlekedési eszközzel, hogy most már ténylegesen nem az utcán tartózkodnak, mert tényleg félnek, hogy elviszik őket, most már megtörténik az, hogy bolyonganak, egész nap bolyonganak, és most már a közlekedési eszközökön vannak, ott vannak a HÉV-en, a villamoson és a vonatokon. Államtitkár úr, ez nincs rendben.

Nem büntetni kell őket, hanem a hajléktalanság felszámolására kell törekedni, de nem büntető eszközökkel, hanem azt kellene megoldani, hogy hogyan lehetne őket… Hát, kiszorítják a közterekről! Persze, egyetértünk, hogy meg kell oldani ezt a problémát, de mondja meg nekem, hogy mennyivel jobb az, hogy most már a közterek helyett a közlekedési eszközökön vannak.

Államtitkár úr, szeretném megkérdezni önt, hogy mióta bevezették ezt a törvényt, hány ember fagyott halálra vagy hűlt ki és annak következményeiben vagy valamilyen betegség, tüdőgyulladás vagy annak következtében meghalt, mert jó lenne tudnunk, hogy milyen súlyos következményei vannak ennek a törvénymódosításnak.

Államtitkár úr, én nagyon remélem, azt fogja mondani, hogy azokat a módosító javaslatokat, amiket szerintem az összes ellenzéki párt, mondjuk, az otthonápolással kapcsolatban be fog nyújtani, tudják‑e támogatni vagy sem, mert az alapján fogjuk tudni eldönteni, hogy támogatható‑e ez a törvénymódosítás vagy sem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP, a DK és az LMP soraiban.)