Jakab István (Fidesz)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és ígérem, hogy a mai nap ez az utolsó felszólalásom.

Megkövetem önöket, lehet, hogy túlzottan szenvedélyes voltam (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Á, nem! ‑ Dr. Vadai Ágnes: Nem. Bírjuk.), de tudják, nekem mindössze ez csak az életem. Csak az életem, ennyi. Most az egyszer hadd mondjam ki ebben a Házban!

Kedves Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy a fejlődést megállítani, bármennyire is sokan szeretnék, nem lehet. A változásoknak nem tudnak keresztbefeküdni, az élet halad, és vagy beszállunk a versenybe, vagy pedig véglegesen lemaradunk. Nekünk a lehetőségeinkkel élni kell. Említette a klímaváltozást, említette a vízgazdálkodást, én említettem plusz a digitális technológiákat, említettem a precíziós gazdálkodást, és említhetném az élelmiszeriparban történő hihetetlenül magas technológiai színvonal megjelenését a fogyasztói igényekhez igazodva.

Nézze, ha valaki Magyarországon ma a vízgazdálkodással, a korszerű vízgazdálkodási, vízhasznosítási rendszerekkel foglalkozott, talán most itt áll ön előtt. Ha valaki azzal foglalkozott éppen eleget, hogy hogyan lehet nemzeti vagy Kárpát-medencei szinten a legkorszerűbb módon hasznosítani a vizet, a felszíni vizeket, hogyan lehet élhető vidéket, hogyan lehet élhető környezetet teremteni, ezen dolgozunk, erről szól a történet, ebben keressük a partnerséget. Ehhez viszont kell az az összefogó erő, az az ernyő, aminek keretén belül meg tudjuk vitatni a saját ügyeinket, meg tudják az érintettek vitatni. Tudja, az a 17 szakmai szervezet, amelyik Brüsszelben is akkreditált, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara osztályait vezeti, irányítja ‑ a saját tagságának az érdeke is ott van ‑, ki-ki a maga szakmai területén.

Így működik a világ. Örülök, hogy ezt legalább elmondhattam. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)