Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megállapítani, hogy a tévéközvetítés, mármint a köztévé közvetítésének a hiánya nagyon rossz hatással van az Országgyűlésben lévő vitákra. Elhangzott itt az is, hogy egyébként az egyik frakció álláspontját meg sem ismerhettük a konkrét előttünk fekvő jogszabályról, pont a KDNP-ét nem, aki többször hangoztatta, frakciójuk többször hangoztatta, hogy milyen családbarátok ők, és egyébként mennyit tesznek ők azért, hogy a magyar munkavállalók megfelelő időt tölthessenek otthon a szeretteik körében. Nem véletlen talán, hogy nem sikerült ma sem vezérszónokot állítaniuk, sem a vitában hozzászólniuk. Azt gondolom, hogy nagyon is szégyellhetik magukat emiatt is.

De az idő, amikor ezt tárgyaljuk, az is talán méltatlan, hiszen lassan itt már tíz óra lesz, és a periódus, ami az ülésszaknak egy jellegzetes időszaka, november vége, december eleje jön lassan, az évnek ebben a szakaszában önök szinte mindig behozzák azokat az egyébként konfliktusosnak gondolt javaslataikat, amelyek a társadalom széles köreinek érdekeivel ellentétben állnak, és úgy gondolják, hogy ezt most valahogy majd áterőltetik, az ilyen irányú javaslataikat, és majd karácsonykor elfelejtik az emberek.

Négy évvel ezelőtt, megjegyzem, ebben az időszakban próbáltak bevezetni egy netadónak hívott intézményt, amely kapcsán a magyar társadalom nagyon keményen felháborodott, és nagyon komolyan bezuhant az önök támogatottsága.

(21.50)

Azt gondolom, ha tesztelni kívánják a magyar társadalmat, akkor szerintem, minden ellenzéki képviselővel egyetértve, ahogy itt figyeltem a vitát, mondhatjuk, hogy meddig lehet elmenni ebben az ügyben: eddig és ne tovább! Ezt a javaslatot csak visszavonni lehet. Ez a javaslat nyíltan munkavállaló-ellenes, de beillik abba a sorba, amit az elmúlt 8 évben önök ebben a kérdésben csináltak. A munka törvénykönyve és az ezt a kérdést szabályozó jogszabályok összessége a világ minden táján, vagyis úgy mondom, a jobb sorsú országokban azt a kiegyensúlyozatlan viszonyt igyekszik kiegyensúlyozni, hogy nyilvánvalóan a munkaadóknak jelentős erőfölényük van adott esetben ebben a jogviszonyban a munkavállalókkal szemben. A munkavállalók mindig kiszolgáltatottabbak tulajdonképpen ebben a helyzetben, kisebb érdekérvényesítő képességük van. Intézményes kereteket biztosít tehát ez a típusú jogi szabályozás arra, hogy ők is megfelelően tudják érvényesíteni az érdekeiket.

Hogy reagáltak önök erre? Amikor ’10 után átvették a kormányzást, szinte azonnal, egyébként megjegyzem, hogy akkor éppen pár nappal karácsony előtt törölték el a sztrájkjogot Magyarországon, és ki lehet mondani, hogy eltörölték, mert mondhatják, hogy valamilyen formában az létezik, de míg korábban számtalanszor támogattak is ellenzékben különböző ilyen típusú munkabeszüntetéseket, addig ezeknek a valódi, érdemi megszervezését ellehetetlenítették. Ezután elfogadtak egy munka törvénykönyvét minden tiltakozásunk ellenére, pedig számtalan módosítót benyújtottunk. Emlékezhetnek, hogy egész át éjszakán át tartott egy részletes vita itt a Házban, áthúzódott egy következő napra is, mégis elfogadták ezt a munkatörvénykönyvet, amelyről úgy szoktak nyilatkozni, hogy a rugalmas munkaerőpiac megteremtése érdekében.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy önök rugalmasan kizsákmányolhatóvá tették a magyar munkavállalókat, és ez felháborító, mert ezen az áron növelni a versenyképességet bizony elfogadhatatlan. Nagyon helyesen hangzott el, nem tudom már, melyik képviselőtársamtól, hogy a cél a jólét, és tulajdonképpen a gazdasági versenyképesség ennek csakis az eszköze lehet. Az önök szótárában nyilván ez nem szerepel, és az érdemi intézkedéseik is ez ellen mutatnak, most már leplezetlenül mutatnak ezzel szemben.

Szijjártó Péter, amit itt mondott, nem szó szerint, de tartalmilag mondanám, hogy örülnek a német beruházók a kormány munkaerőpiaci javaslatainak, mármint ami az Országgyűlés előtt hever ‑ elképesztő! Kiknek az érdekében kell hogy itt politizáljunk ebben a Házban? A magyar emberek tömegei érdekében, a magyar családok érdekében, a magyar munkavállalók érdekében. Nekünk az ő érdekeiket kell védeni elsősorban. Fordítva ülnek a lovon, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim!

Tulajdonképpen arra szeretnék utalni, mert tartalmilag nagyon sok mindent elmondtak itt előttem, hogy ezt miért tehetik meg. Miért tehetik meg, miért lehet itt mosolyogni meg nem hozzászólni, meg letojni itt ezt az egész vitát a Házban? Nyilván benne van ebben az, ami a választáson történt. Természetesen nagyon sok övön aluli, méltatlan, az erőfölényükkel visszaélő eszközt használtak ebben a kampányban. Szerintem elképzelhető, hogy jól szerepeltek volna, de hogy ennyire, ilyen kiemelkedő eredményt nem tudtak volna elérni, és nem lett volna kétharmaduk, ha ezeket a nemtelen eszközöket nem használják, az biztos.

Az EBESZ is mondta, kimondta nagyon világosan, hogy nem volt tisztességes ez a választás, de önök ezt így elfelejtik, hivatkoznak az emberekre, amikor érdekükben áll; amikor meg nem áll érdekükben, akkor természetesen nem foglalkoznak velük vagy az érdekükkel ellentétesen döntenek. Tehát persze, önök az eredményüket úgy érték el, hogy egészpályás letámadást folytatnak, és leépítik a magyar jogállamot. Ugye, a legfőbb ügyész fideszes volt, és sorolhatnám azokat a pozíciókat, amiket teljesen, minden demokratikus alapot mellőzve elfoglalnak.

Azonban a mai vitának van egy tanulsága még szerintem, és ezt magunknak mondom, kedves ellenzéki képviselőtársaim. Az is benne van ebben az eredményben, hogy bár sok jó szándékú ember és sok jó szándékú ellenzéki politikus javasolta, hogy mélyebb együttműködésre van szükség a kormány leváltása érdekében, ez valójában nem tudott megvalósulni, vagy nem tudott megfelelő mértékben megvalósulni. Ez egy történelmi hiba. Történelmi hiba. Nem akarom én ezt most hánytorgatni, de ez is szerepet játszik abban, hogy ez megtörténhet. Legalább a konkrét ügyben próbáljunk meg együttműködni viszont, ezt javaslom nagyon konkrétan. Hangzottak el ilyen javaslatok az Alkotmánybíróság tekintetében, adott esetben módosító indítványok tekintetében, de azt gondolom, hogy bármilyen eszköz, ami még a ma megmaradt keretek között, amiket demokráciának mondhatunk még talán ebben az országban, használható, azt használjuk föl annak érdekében, hogy ezt az egész javaslatot ebben a formában ellehetetlenítjük, és rávesszük önöket, hogy vagy vonják vissza, vagy egyébként számtalan módosító indítvánnyal alakítsák olyanná, amely a magyar munkavállalók érdekeit szolgálja. Szerintem ebben van tartalék.

Azt szeretném mondani, hogy eddig és ne tovább. Ez ugyanaz a típusú jogalkotás, amit számtalan esetben láttunk, nem értékalapú, hanem érdekalapú jogalkotás. Erről szólt az egész mai nap, meg erről fog szólni, azt látom, a következő hetek parlamenti munkája. Nagyon sajnálom, hogy a köztévé és a közmédia, akár a rádiók nem tudnak erre nyilvánosságot biztosítani a magyar embereknek, hogy lássák, hallják azt, hogy mi megy itt, és milyen színvonalon működik a Magyar Országgyűlés, hogy a kormánypárti képviselők arra nem veszik a fáradságot, hogy az általunk elmondott kérdésekre legalább reagáljanak.

Tehát azt gondolom, hogy úgy járnak ezzel is, mint a netadóval, én ebben bízom. Abban bízom, hogy ezt a vállalhatatlan, családellenes és munkavállaló-ellenes javaslatot kénytelenek lesznek visszavonni a hatalmas közfelháborodás hatására, és azt javaslom ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy ebben tényleg működjünk együtt, és találjuk meg azokat a demokratikus lehetőségeket és eszközöket, amelyek jobb belátásra fogják bírni az előterjesztőket és a kormányt. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)