Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt évtizedekben nagy számban marasztalta el hazánkat, és majd’ kétmilliárd forintot kellett kártérítésként a magyar államnak e tárgykörbe tartozó ügycsoportban megtérítenie. Tehát azt kell mondjam, hogy indokolt, hogy előterjesztéssel éltek. Az előterjesztés címéből meg mondjuk, az elvileg elmondottakból kiindulva ki nem támogatná ezt elvi szinten, ki ne támogatná azt, hogy egyes bírósági eljárások ne húzódjanak el az észszerű határokon jelentősen túl.

Azonban vannak kételyek bennünk ezúttal is, ezekről szeretnék röviden beszélni, remélem, hogy vagy most választ kapok rá, vagy a következő hetekben részben módosítással élnek. Először is az időmeghatározás kapcsán itt azért már szakértők is részben szóltak az ügyben az elmúlt időszakban, és most a képviselőtársaim is elmondtak aggályokat. A polgári eljárások tekintetében főszabály szerint öt évet állapít meg a javaslat, közigazgatási és büntetőügyek esetében pedig három évet ‑ mint egyébként a bírósági eljárás befejezéséhez feltétlenül elégségesnek minősülő időtartam.

Itt rögtön az a kérdés lehet, hogy az előterjesztésnek az az alapállítása vagy lényege, hogy meg lehet-e ezeket ilyen objektív módon határozni, ez rendben van-e, vagy vannak-e ezzel kapcsolatban kérdőjelek. Hiszen mondjuk, egy büntetőügy esetében, egy nagyon összetett büntetőügy esetében bizony elképzelhető, hogy okkal húzódik három éven túl egy-egy eljárás, ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy az meg igen észszerűtlennek tűnik számunkra, számomra, hogy az ellenkező is igaz, tehát hogy bizonyos ügyek esetében pedig ez lehetőséget ad büntetlenül eddig elhúzni úgymond egy-egy ügyet.

(21.00)

Hiszen egy egyszerűbb, különösebb mérlegelést nem igénylő kérdésben, akár a polgári eljárások tekintetében nagyon rövid idő alatt meg lehet hozni egy-egy döntést, így ez az ötéves főszabály adott esetben lehetőséget jelent a késlekedésre.

Talán elhangzott itt korábban is, hogy az is egy fontos kérdés egy-egy eljárás észszerű időn belül történő befejezése kapcsán, hogy ne legyenek fölöslegesen szünetelések egy-egy eljárás során. Ugye, itt a polgári perrendtartásról szóló törvény a felfüggesztés és a félbeszakadásról szóló végzés ellen önálló fellebbezési jogot ad, hogy ezzel biztosítsa az eljárás lefolytatását. Szóval, egy-egy ilyen fellebbezés következtében a végzést hatályon kívül helyezhetik adott esetben, vagy maga az eljáró bíróság is megváltoztathatja azt. Ez ugyan nem jelent eljárási szabálysértést, ugyanakkor logikusan azt lehet mondani, hogy az eljárás észszerű időn belül való befejezése kapcsán nyilván egyfajta elpazarolt időnek tekinthető. Ez is egy olyan kérdés, amit az asztalra kellett tennem, tehát a fölösleges szüneteltetések kérdését is.

Szó esett az előkészítő szakaszról. Én továbbmennék, mert egyfajta innovációként hangzott el szinte itt a kormánypárti képviselők részéről, hogy nem számítanak bele az eljárásba a megelőző eljárások. Szerintem ez pont probléma. Azt szeretném mondani, hogy az államigazgatási, közigazgatási eljárásokat vagy a nyomozati szakaszt nem beleszámolni ebbe a kérdésbe, az egy komoly probléma, és kifejezetten az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával szembe mutat. Elhangzott ez is korábban, ellenzéki képviselőtársam, Staudt Gábor mondta, azt hiszem, hogy kifejezetten a büntetőeljárások kapcsán itt a nyomozati szakaszban legalább annyira tapasztalható az elhúzódás, legalább annyira fenyeget, mint egyébként utána a bírósági szakban.

A miniszterrel történő egyezségkötési eljárásról és a bírósági szakaszról itt, azt gondolom, hogy elég sokan szóltak előttem. Én itt rögtön a vagyoni elégtételre térnék rá. Az előző több előterjesztés kapcsán is utaltunk egyfajta rendeleti kormányzás előszelére, és nemcsak az előző javaslat kapcsán, hanem azért sok tapasztalatunk van ebben. Itt is egy kormányrendeletre már rögtön utalnak, amely majd megállapítja a vagyoni elégtétel vonatkozásában úgymond a tarifákat; nem tudom, helyes szó-e ez erre. Míg azt gondolom, hogy az egyik kérdés, hogy ha már így van, amivel nem feltétlen értek egyébként egyet, de ha már így van, akkor jó lenne látni, hogy ezek pontosan milyen nagyságrendű összeget jelentenek.

Kiszúrják-e az emberek szemét egy-egy ilyen összeggel, tulajdonképpen elvonva a lehetőségüket, a jogukat arra, hogy máshol érvényesítsék a jogaikat, vagy egyébként tényleg megfelelő összegek szerepelnek ebben a kormányrendeletben? Jó lenne ezt látni. Egyébiránt egy bíróság is alkalmas lenne erre, mert azt gondolom, hogy nagyon nehéz, mondjuk, egy alapjogsértés esetében az emberi életet vagy az emberi méltóságot mint alapjogot beárazni egy kormányrendeletben. Ez nagyon furcsa mód nekem mindenképpen, nem tartom szerencsésnek.

A Debreceni Törvényszék kizárólagos illetékességéről is szó esett. Egyébként felmerül, hogy akkor miért nem ítélőtábla, illetve hogy adott esetben miért kell ilyen típusú kizárólagos illetékességet megállapítani. Különösen, ha itt tényleg egy kormányrendelet készül a tarifákkal, akkor nem sok indoka van ennek, legalábbis a joggyakorlat semmiképpen.

A határidő kapcsán felmerült, hogy lehetne kitolni ezt a határidőt, lehetne nem hat hónapos ez a jogvesztő határidő, azonban itt én néhány elvi dolgot az asztalra raknék inkább. Alapvető emberi jogi jogsérelem esetén határidőket megszabni nem biztos, sőt azt gondolom, hogy nem indokolt.

Bizonyos esetekben ez lehet jogellenes is, de a jogvesztő jellege ezeknek a határidőknek mindenképpen az, hogy teljességgel indokolatlan, hiszen így közvetlenül is tulajdonképpen korlátozzák az alapvető igényérvényesítési jogát az embereknek. Ez szerintem nem helyes. Alapvető emberi jogot ilyen értelemben jogvesztő határidővel korlátozni semmiképpen nem kívánatos.

Három pontban összefoglalva, zárva a mondandómat ezen a kései órán: először is nagyon sok olyan egyszerű polgári per lehet, amelynél ez a fajta szabályozás, az objektív jellege a határidőnek túlzottan elnyújthat eljárásokat. Ez meglepő, mert tudom, hogy a jogalkotói szándék, vagy bízom benne, hogy a jogalkotói szándék egyébként nem ez, mindenesetre ezt megfontolás tárgyává tenném, én vitatom ennek a helyességét.

A kormányrendelet kapcsán alapvető emberi jogok megsértését ilyen értelemben árcímkékkel ellátni, hát, ez kérdőjeles. Egyedi esetek vannak, nincs két egyforma eset, a bíróság mérlegelhet ebben a tekintetben szerintem.

A jogvesztő határidők tekintetében meg még egyszer felhívnám a figyelmet, hogy ezzel a javaslattal tulajdonképpen legalábbis részben a tisztességes eljáráshoz való joguktól fosztják meg az érintetteket, ami semmiképpen nem szerencsés. Tehát túl a szándékon, azt gondolom, hogy az elmondottak alapján is elég sok kérdőjel fogalmazódott meg bennünk, a frakciónkban, illetve bennem, úgyhogy bízom benne, hogy el tudják oszlatni ezeket a kérdőjeleket, de szkeptikus vagyok a témában, ezért várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm, elnök úr.