{"cycle": 41, "id": "31-70", "date": "2018-10-17", "ulnap": 31, "seq": 70, "speaker": "Dr. Lukács László György (Jobbik)", "p_azon": "l042", "faction": "Jobbik", "kind": "felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/1671 A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény végrehajtásáról", "iromany": "T/1671", "duration_s": 800, "position": null, "chars": 12922, "paragraphs": ["DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A 2015. évi központi költségvetés zárszámadásáról szóló javaslat arra jó, hogy megnézzük, hogy mi is történt és egy visszatekintést, egy visszajelzést kapjunk arról az évről, amelyben ez az összeg, az adófizetők pénze, illetve bármi más rendelkezésre álló forrás miként lett elköltve. Tehát egy látleletet mutat arról, hogy milyen folyamatok mentek végbe az adott évben és hogy mennyire volt helyes a tervezés az egyes államháztartáshoz köthető folyamatokban, illetve egyes szektorokban, legyen szó akár oktatásról, egészségügyről, honvédelemről, bármi másról, tehát minden olyan fejezetről, amely a központi költségvetés részét tartalmazza.Értelemszerűen engem az egészségügy érdekelt, illetve az is érdekelt, illetve az volt az első ilyen hipotézis, amire kerestem a választ, hogy annak idején, amikor a költségvetés tervezésekor és az ide beérkező költségvetési javaslat vitájakor megfogalmaztuk a kritikát, akkor helyesen tettünk-e fel olyan kritikai észrevételeket, azaz helyesen mutattunk-e rá adott esetben alulfinanszírozott vagy nagyobb költségigénnyel létező, de a kormány által kevésbé nagy költségigénnyel kezelt területekre, és úgy vettem észre az év közbeni kiigazítással, tehát a tervezett és a megvalósult számokat tekintve, hogy bizony helyes volt ez a kritika. Ez egyébként nemcsak a Jobbik, sőt nem a Jobbik érdeme, hanem a szakma érdeme, hiszen ők voltak, akik az előterjesztéskor legelőször megfogalmazták, hogy az egészségügyet tekintve akár az E-alap vagy az egészségügyi intézmények vonatkozásában egy alultervezés történt.", "Egyébként ez nem újdonság. Az egészségügyet rendszerint alultervezi, és ezt nemcsak a magyar kormány, hanem szerintem az összes, költségvetést készítő intézmény, az Országgyűlés, bárki, aki az egészségügyi költségekkel foglalkozik, ugyanis az eszkalálódó költségek mögött két dolog áll, illetve két hatalmas nagy erő befolyásolja. Az egyik a technológia folyamatos fejlődése és az ebből származó állandó, intenzív technológiaigény az egészségügyi tevékenység, a gyógyítás, ápolás területén, a másik pedig az elöregedő társadalom nyomása. Ez egyrészt azt jelenti, hogy minél nagyobb populáció, minél több ember kerül olyan élethelyzetbe, hogy egyre több egészségügyi szolgáltatást kénytelen igénybe venni, az egy növekvő költséget fog eredményezni. Ezzel egyébként viszonylag nehéz számolni, még akkor is, ha számottevő adatok állnak rendelkezésre, akár Eurostaton, OECD-n keresztül, de nagyon nehéz megtippelni azt akár az adatok extrapolálásával, hogy hova fut ki, illetve milyen költségigények lehetnek.", "(14.20)", "Azonban bizonyos mankót, bizonyos támaszpontot mindig találunk. A magyar költségvetés egészségügyi fejezetét mindig úgy szoktuk nézni, illetve azt a kritikát szoktuk megfogalmazni, hogy milyen európai átlagtól marad el, illetve hogy a környező országoktól milyen átlaggal marad el. Ezt a GDP-arányos kiadások tekintetében fogalmazzuk meg vagy mindig ahhoz mérjük. Ebben mindig jól látszik, hogy a magyar költségvetés egyrészt egy elmaradásban van ahhoz képest, márpedig nagyon sok ország hasonló problémával vagy hasonló adottsággal is küzd, legyen szó akár a csehekről, Szlovákiáról, hasonló mortalitási meg morbiditási mutatókkal, nagyobbrészt hasonló szociális háttérrel rendelkezik, történelmileg is nagyon hasonlóak vagyunk. Nyilván nem lenne helyes magunkat Portugáliához vagy Ausztriához hasonlítani ebben, de mondjuk, a cseh vagy akár a szlovák, de akár nézhetjük a román adatokat is, egy jó támaszpontot jelentenek. Ha ezt nézzük, bizony látszódik, hogy ahhoz képest is mindig egy alultervezés volt az egészségügyben.", "De onnan láthatjuk igazán, hogy mennyi volt az, amennyivel korrekcióra, illetve kiegészítésre volt szükség az E-Alapot, illetve az egészségügyi szolgáltatásokat érintő központi költségvetési kiadásokat nézve, hogy az E-Alapban rögtön megmutatkozik, hiszen a tervezés 2059 milliárd forintos tervezés volt, és egy jó 200 milliárddal kellett év közben kiigazítani. Egyébként azt hiszem, a szöveges részben egyrészt egy struktúratámogatás, másrészt egy fogorvosi támogatás volt. Szerintem benne van akár a kasszamaradványok év végi kiosztása is, de benne van valószínűleg a kórházi adósságállomány kezelése, tehát rendkívül szétágazóan jelentek meg ezek a szétosztott összegek, illetve az alultervezés miatt újonnan becsatornázni szükséges összegek. De egy dolgot biztos mutatott, hogy jellemzően nemcsak alultervezett, hanem alulfinanszírozott is lett az egészségügy.", "A másik nagyon érdekes volumen, ami kiolvasható belőle, az még mindig a kórházi ellátás túlsúlya. Ez egy állandó kritika a magyar egészségüggyel kapcsolatban, hogy a kelleténél lényegesen nagyobb súllyal szerepel benne a kórházak finanszírozása. Egyrészt azért, mert valahol a magyar néplélek ezt szokta meg, illetve a fizikális struktúrája az egészségügyünknek rendszerint kórházhoz és jellemzően kistelepülési kórházakhoz illeszkedik. Éppen ezért ez a kórházi túlsúly még nagyobb terhet ró egyébként az egészségügyi büdzsére, hiszen látjuk, hogy maguk az intézmények, sokan egyébként objektív, mások szubjektív okból, de folyamatos eladósodásban vannak. Azt hiszem, évről évre visszatérő elem, és mindkét államtitkár úr is bizonyosan látja, hogy éves szinten nagyon komoly összegű korrekcióra szorul a lejárt tartozások kezelése, nagyon komoly összegeket kell a kormánynak áldoznia arra. Itt két opció van, vagy az ember mindig utólag megfinanszírozza, vagy egy eredeti olyan tervet tesz le az asztalra, amivel a kórházak nagyjából azt a költségvetést be tudják tartani, ami nekik lett szánva. Nos, ebben az évben is az valósult meg és a 2017. évi költségvetési zárszámadás is azt mutatja, hogy nem igazán sikerült olyat tervezni, amiből kijöttek a kórházak. Egyébként az egészségügyi kiadásaink közel 70 százaléka a kórházi ellátásra és az ahhoz kapcsolódó egészségügyi ellátásra megy.", "A másik érdekes trend, ami kirajzolódott belőle, és ez összefügg a kórházi költekezéssel vagy a kórházi pénzek felhasználásával, hogy ha megnézzük a központi elszámolás napi kimutatását és az E-Alapot nézzük benne, ott napi bontásban megvan, hogy hány száz millió forint került kifizetésre az E-Alapból, egy nagyon érdekes trend rajzolódik ki belőle. Amíg az első hóban, tehát januárban, amikor nem mondhatjuk, hogy egyébként betegségtől mentes időszak lenne, sőt az év eleje kifejezetten nagyon sok terhet szokott róni a háztartásokra, év eleji járványokkal, egyéb betegségekkel, tehát inkább saccolhatnánk azt, hogy nagyobb kiadások keletkeznek a napi elszámolásban az egészségügyben, de az első hóban, tehát januárban átlagban 100 millió forint/nap a kiadás, addig a 12. hóra, tehát decemberre gyakorlatilag fölmegy 218 millió forint/napra.", "E mögött két dolog állhat. Egyrészről ilyen rossz az egész éves betegségeloszlás, vagy arról van szó, hogy az intézmények elkezdenek az év végén a még meglévő forrásokból spájzolni. Tehát gyakorlatilag előre betáraznak, előre lehívják, leügyeskedik, kiügyeskedik. Most távol álljon tőlem, hogy az intézményvezetőket hibáztassam, hiszen mindenki hozott anyaggal dolgozik, amennyit kap, abból megpróbálja a legtöbbet hozni, így ha nekik felajánlanak valami kis maradékot, nyilvánvalóan az év végén szépen elúsztatják a keretet, és annyit hívnak le, amennyit összesen le tudnak hívni. Úgyhogy ez egy okos és jó visszajelzés, az adatok utólagos elemzése, hogy mit kell talán a kormánynak a soron következő költségvetésekben másként tervezni, és miként lehet ezt elkerülni.", "Ami még fontos és szerintem érdemes megemlíteni: mindig vitatkozunk, hogy mennyit fordítottunk egészségügyi közkiadásokra. Itt a GDP, a nemzeti össztermék arányában határozzuk meg, és egy érdekes adat, hogy bár minden évben a kormány azt mondja, hogy növekedtek a GDP-arányos ráfordítások, két olyan dimenziójára hívnám fel a finanszírozással kapcsolatosan az itt lévők figyelmét, hogy például ha a központi alrendszerek kiadásának funkcionális mérlegét nézzük, akkor azt látjuk, hogy 2016-ban 4,1 százalék GDP-arányos kiadás volt az egészségügyre elköltött pénz, 2017-ben csak 4 százalék. Tehát egy kicsi, de csökkenést tapasztaltunk annak ellenére, hogy amint a felszólalásom elején mondtam, egy technológiaigényes, egy elöregedő társadalommal szembenéző és növekvő költségigénnyel számoló egészségügyről van szó.", "De ugyanezt látjuk, ha az államháztartás szintjén nézzük a szintén funkcionális mérleg szerinti GDP-alapú kiadásokat. Itt 2016-ban 4,3 százalékot mutatott ki a zárszámadás saját számolása, számítása, és 2017-ben ugyanezen a 4,3 százalékon állunk. Ez igazából azért baj, mert az állandó trend az, hogy az egészségügyben nem szinten tartani kell, illetve nem csökkenteni kell az erre fordított közkiadásokat, hanem jó ütemben és viszonylag nagy aránnyal növelni kell, és lehetőség szerint Magyarországnak ezt közelítenie kell az európai uniós átlaghoz. Persze nem a végtelenségig lehet költekezni, hiszen ezt is nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy egy idő után akármennyit is költ rá akár közfinanszírozottan vagy saját zsebből valaki az egészségügyi szolgáltatásokra, nem lesz attól nagyobb értéke vagy nem fog nagyobb egészségnyereséggel járni. Az Egyesült Államok talán az egyik példája ennek, ahol viszonylag magas színvonalon, talán a magyarénál majdnem háromszorosával nagyobb, bár igaz, itt közkiadást teljes kiadással hasonlítunk össze, de egy lényegesen nagyobb kiadás van, de nem jár effektíve nagyobb társadalmi biztonsággal, jobb egészségügyi mutatókkal vagy jobb halálozási vagy megbetegedési mutatókkal.", "Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, az nyilvánvalóan kiolvasható, hogy a 2017. évi tervezés egy alultervezett egészségügyi költségvetést mutatott, amit kénytelen volt év közben a meglévő igények alapján korrigálni a kormányzat. Az is kimutatható, hogy egy állandóan növekvő költségigény van az egészségügyön belül. Ezzel egyébként érdemes hosszú távon számolni, hiszen ez egy trend, ezt a kormánynak valamilyen módon le kell majd követnie vagy valamilyen módon korrigálnia kell. Az is mutatkozik benne, hogy a tervezésnek pontosan ez a hiánya egy szükségszerűségre való reagálást eredményezett a kormányzati politikában, tehát nem egy terv szerinti pluszköltekezés történt, hanem le kellett reagálni olyan szükségszerű kríziseseményeket, amellyel mintegy tűzoltó munkát kellett kiegyensúlyozni.", "A tanulsága tehát az, hogy egy hosszú távú finanszírozási lábat a kormánynak találnia kell ahhoz, hogy a zömében egyébként adóból finanszírozott és adóbevételekből átcsoportosítva finanszírozott egészségügyünket valamilyen kiszámítható finanszírozási pályára állítsa. Másrészről állandóan számolni kell majd valamilyenfajta tűzoltó kríziskerettel, amely az éppen aktuálisan előjövő vagy sürgősségi vagy háziorvosi ellátásban vagy bármilyen más egyéb területen megjelenő kríziseket tudja kezelni. Másrészről valamilyen módon csökkenteni kell majd a kórházi fejnehézségét a szektornak, hiszen amíg 70 százalékos súllyal szerepel az ellátórendszerben, és egy robbanásszerű költségnövekedés van, ráadásul úgy tűnik, hogy egy ilyen spájzolási effektus is fellép ezeknél az intézményeknél, addig úgy tűnik, hogy ez egy szivárgó lék a rendszeren, és a nagy része a költségeknek ott is elfolyhat.", "Összességében az a kritika fogalmazódik meg vagy az az első hipotézisre a válasz, hogy mennyiben volt helyes, amit az ellenzék vagy a szakma megfogalmazott kritikát. Tisztelt Államtitkár Úr! Jogos volt a kritika, amikor a 2017. évi költségvetésnél többen felszólaltak, hogy ebből a pénzből nem lehet jó színvonalú és nem lehet egy előrelépő egészségügyet finanszírozni, lényegesen többet kell rá költeni. Akkor az ellenzék egyébként reálisan 500-600 milliárd forinttal számolt. Az élet pedig azt mutatta, hogy önöknek körülbelül 220 milliárd forintot hozzá is kellett tenni az egészségügyi ellátórendszerhez. Tehát, ha nem is hiszik el, hogy az ellenzéknek vagy a szakmának igaza volt, azt tudjuk mondani, hogy egyharmadában igaza volt, mert azt önöknek is oda kellett pótolniuk, és fejet kellett hajtaniuk az egészségügy működésének törvényszerűségei előtt.", "(14.30)", "Távol áll tőlem, hogy én fogalmazzak meg jó tanácsokat, nyilván nem is vagyok abban a pozícióban, de én azt szeretném államtitkár úrnak hangsúlyozni, illetve mondani, hogy a következő ciklusok tervezésekor kiemelten fordítsanak erre figyelmet, és a pénzt lehetőség szerint erre szánják, tehát ha van többlet, amit el lehet költeni, higgyék el, az egészségügy meghozza majd a várható eredményt. Én azt is tudom, hogy lényegesen könnyebb akár például a rezsicsökkentésre 60 milliárd forinttal tervezni, és politikai hasznát tekintve lényegesen nagyobb politikai haszna van, de higgyék el, a 600 milliárdnak össztársadalmilag, illetve a jövőre nézve, akár a jövő generációjára nézve lényegesen nagyobb haszna lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)"]}