Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A mai alkalommal a „Létszámleépítés a közszférában” című témáról szeretnék néhány szót ejteni. Az elmúlt napokban bizonytalanság és félelem uralkodott el az állami alkalmazottak körében, hiszen több fórumon is félhivatalosan bejelentésre került az, hogy jelentős létszámcsökkentést fognak végrehajtani a közszférában, de nem lehet pontosan tudni azt, hogy hány főt bocsátanak el, melyik szektorból, milyen elvek alapján fog ez megtörténni.

A kormány kettős célt tűzött ki, és egy csapásra két legyet szeretne leütni: az egyik az állami kiadások csökkentése lenne az állami alkalmazottak számának csökkentésével, a másik pedig az, hogy a versenyszféra számára adnának némi segítséget, a versenyszférában a létszámhiányt enyhíthetnék ezzel az intézkedéssel.

Sajnálatos módon azonban a projekt előkészületlensége, előkészítetlensége miatt úgy tűnik, hogy egyik célt sem fogják tudni teljesíteni, hiszen az első cél vonatkozásában a kormány láthatólag rosszul ült fel a lóra, fordítva ült fel a lóra, mert ezt nem létszámcsökkentéssel és azzal a céllal kellene indítani vagy kezdeni, hanem sokkal inkább azzal, hogy egy világos vízió, egy világos koncepció legyen arra vonatkozóan, hogy vajon milyen államot, milyen állami apparátust szeretnénk: kicsit, nagyot, milyen mértékű bürokrácia lenne elfogadható, milyen centralizálást vagy decentralizálást kellene megvalósítani. És vajon mi történik a már régóta megígért elektronikus kormányzás kérdésével? Tehát itt egy átfogó reformra lenne szükség, egy reformkoncepcióra, amelynek majd a következménye lenne vagy lehetne az, hogy innen létszám szabadul fel.

Ennek hiányában nyilvánvalóan az fog majd történni, hiszen jelenleg is már jó néhány területen jelentős munkaerőhiány van az állami szférában is, hogy ha további csökkenések lesznek, mégpedig ilyen fűnyíróelv alapján, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy az ellátásban a feszültségek és a hiány sokkal erőteljesebb lesz, mint korábban volt, és előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni azt, hogy újból létszámot kell majd bővíteni. Tehát ez a megoldás semmiképpen sem lehet tartós, legfeljebb átmeneti.

A versenyszféra létszámigénye tekintetében pedig, azt gondolom, az eléggé egyértelmű, hogy az állami apparátusból elbocsátott embereket nem lehet egyből a versenyszférában alkalmazni, oda legalább egy-két éves átképzésekre van szükség, és Magyarország jelenleg nincs felkészülve erre a jelentős átképzési programra, a felnőttképzés és a tényleges átképzési programok ma még nagyon gyerekcipőben járnak. A nyugati országokban jól lehet látni, hogy ott egy-két éves időszakot is felölel akkor, ha ez az egész dolog sikeres.

De elképzelhető egyébként, hogy tulajdonképpen ez az egész csak egy fedősztori akar lenni, mégpedig arra vonatkozóan, hogy a kormány nagy erőkkel és nagy léptékkel szeretné az oktatás és az egészségügy privatizációját végigvinni, és ennek a létszámleépítésnek az örve alatt szeretné ezt megvalósítani. Félreértés ne essék, nincs ellenemre a privatizáció ebben a két szektorban, azt gondolom, van ennek a dolognak létjogosultsága, de azért ne felejtsék el, hogy a közgazdaságtanból ismert az, hogy ebben a két szektorban közösségileg biztosított magánjavakról van szó, ami azt jelenti egyébként, hogy itt jelentős externális hatások vannak, vagyis pozitív hatások vannak, tehát a méltányosság és az esélyegyenlőség lehetőségét fenn kéne tartani.

(8.20)

Vagyis egy olyan átalakítást lehetne vagy kellene itt végrehajtani, amelyben a privatizáció nem sértené ezt a két alapelvet. Erről viszont azt gondolom, nagy szükség lenne arra, hogy legyen egy szakmai vita, egy szakmai konszenzus, vagy egy társadalmi konszenzus erről az egész kérdésről, hogy ebben a két rendszerben jelentős, rendszerszintű átalakításokat lehessen végrehajtani. Ezek hiányában, ha önök ezeket a vitákat nem akarják lefolytatni, akkor tovább folytatódik a „Déva vára” projekt, amelynek értelmében amit az egyik kormány csinál reggeltől estig, azt a másik kormány majd le fogja bontani estétől reggelig. Ha lenne egy konszenzus, akkor olyan programot lehetne csinálni, amely akár 15-20 évig is fenntartható lenne. Köszönöm szépen a figyelmet.