Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A honvédség létszáma meglehetősen kalandosan alakult az elmúlt időszakban. 2002-ben az engedélyezett létszám még 45 ezer fő volt, azonban a 2010-es évekre ez a létszám 29 ezerre esett vissza.

Amikor az Orbán-kormány megkezdte a működését, akkor azzal nézett szembe, hogy bár 2010-ben volt tartalékos állománya Magyarországnak, ez 17 ember volt. Napnál világosabban látszott, hogy komoly probléma van az ország védelmi képességeivel, ugyanis a 2002-től a 2010-es évekig tartó időszakban a Magyar Honvédség számos kulcsképességét leadta, úgymond elveszítette, csak mutatóba maradt, így például tüzérség, páncélos állomány, a korábbi páncélozott csapatszállító eszközök tömege. És természetesen, miután Magyarország belépett a NATO-ba, ránk is vonatkozott az, hogy egyébként a GDP 2 százalékát kellene védelmi kiadásokra fordítani. Ez persze ajánlás és nem kötelezettség, nehogy valaki félreértse, a NATO-tagságnak ez nem feltétele, hanem egy erős ajánlás volt, amit egyébként az Obama-adminisztráció nem különösebben szorgalmazott, viszont az új amerikai adminisztráció Walesben a NATO-csúcson kieszközölte azt, hogy minden ország kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt a 2 százalékot záros határidőn belül eléri.

Ilyen feltételek mellett… ‑ persze, emlékszünk rá, „trükkök százai, amit persze nektek nem kell tudni”, ezt a jelen lévő szocialista képviselők még felidézhetik a memóriájukban, az őszödi beszédből van ez a híres mondat. Az egyik trükk az volt, hogy a honvédelmi kiadásokhoz könyvelte el a Gyurcsány-adminisztráció azoknak a korkedvezménnyel nyugdíjba vonult katonáknak a nyugdíjkiadásait, amelyeket folyósítottak. Nem kell hozzá feltétlenül stratégiát vagy hadtudományokat tanulni, hogy valaki hamar rájöjjön arra, hogy például ez trükk, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugdíjfolyósítás, akárhova van elkönyvelve, az az ország védelmi képességeit döntő módon nem befolyásolja, hogy szabadjon ilyen óvatosan fogalmaznom. Ez egyszerű trükk volt, amivel egyébként feltupírozták egy kicsit a honvédelmi költségvetést, ami természetesen így sem érte el a 2 százalékot, hanem 1,1 százalékot, hozzáteszem, egy jóval alacsonyabb GDP melletti 1,1, százalékot. Ezen kell változtatnunk.

Változtatnunk kell azért, mert merő illúzió az, hogy a történelemnek egy olyan időszakában élünk, amikor ma már az országnak védelemre nem kell készülnie. Merő illúzió azt gondolni, hogy bár az európai történelemnek az egyik leghosszabb, nagy, átfogó háború nélküli időszakát éljük, azért mi itt, Magyarországon, Közép-Európában megtanulhattuk, hogy a rendszerváltás óta kevesebb idő telt el úgy, hogy valamelyik szomszédos országban nem volt háború, mint hogy háború volt. Tehát nyilvánvaló, hogy a velünk szomszédos országokban dúló háború bennünket is érint, komoly biztonsági kérdéseket vet fel, és tudjuk, hogy a délszláv háború és a délszláv konfliktus, illetőleg most újonnan az ukrán polgárháború bizony sajnos hosszabb ideje tart összességében, mint amennyit háború nélküli időszakban töltöttünk el.

Arról nem is beszélve, hogy a haza védelme, illetőleg a biztonsági kockázatok egész más feltételeket, kérdéseket vetnek fel, mint korábban, hiszen látjuk azt, hogy ma már az úgynevezett kiberháború, ma már a terrorizmus elleni védelem vagy a határok védelme megköveteli azt, hogy a honvédségre úgy gondoljunk, mint ami a valódi funkciója, hogy ha Magyarország határait támadás fenyegeti, ha Magyarország határait tömeges áttörés fenyegeti, akkor a honvédség segítségét is kérnünk kell, túl azon egyébként, hogy normál esetben a magyar határt a rendőrség és a határvadászok őrzik.

Éppen ezért mind a 2 százalékos követelménynek való megfelelés, mind pedig az ország védelmi képességének erősítése megköveteli, hogy azt a létszámot növeljük, ami ma egy országgyűlési határozatban engedélyezve van a Magyar Honvédségnek. A jelenlegi OGY-határozatban szereplő létszámkeret 31 080 fő és 8 ezer önkéntes tartalékos. Ma ezeket a határokat szeretnénk felemelni, mégpedig úgy, hogy nem egyszerre, hanem több lépésben, annak megfelelően, ahogy egyébként képesek vagyunk a honvédség létszámát bővíteni.

Ne felejtsük el, hogy ez a honvédségi létszámbővítés ma olyan feltételek közepette végbemenő folyamat, ahol is a honvédek fizetése, jövőbeni fizetésemelkedése, karrierképe törvény által biztosított, rögzített, és egyébként ma lényegesen többet keresnek a honvédek, mint a korábbi időszakban. A helyzet az, hogy a tartalékos állomány feltöltése ma már azt jelenti, hogy a 8 ezer fős plafont alulról súroljuk, és éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes támogatni a kormánynak azt az elképzelését, hogy mind a létszámot, mind pedig a tartalékos állományt bővítsük.

Természetesen igaza van államtitkár úrnak, a honvédelem erejét nem a vas adja, hanem az ember, akinek a kezében a vas van. De azért azt nem tagadhatjuk el, hogy a mai időkben szükséges nemcsak a létszámfejlesztés, hanem a honvédség technikai, műszaki felszereltségének a javítása, erősítése is. Én azt állítom, hogy vissza kell szereznünk számos olyan képességet, amelyet a korábbi időben egy hibás honvédelmi elgondolás mentén elveszítettünk. Ehhez egyébként nagyon komoly fejlesztésre van szükség.

Szerencsére a „Zrínyi 2026” honvédelmi és haderőfejlesztési program ennek a kereteit kijelölte. Nemcsak kijelölte, hanem aki megnézi a 2019. évi már elfogadott költségvetést, láthatja, hogy rögzítette is azokat a költségvetési keretszámokat, amelyek azt jelentik, hogy lépésről lépésre, de egyébként közelít Magyarország az úgynevezett 2 százalékos bűvös honvédelmi finanszírozási arányhoz. Még egyszer hangsúlyozom, úgy, hogy egyébként egyre növekvő GDP mellett kell ezzel számolnunk, ami azt jelenti, hogy nominálisan még annál is jelentősebb a honvédségre fordított kiadások összege, mint amennyit egyébként csak az arányokból ki lehetne számolni.

Éppen ezért remélem, hogy a tisztelt Ház támogatja ezt az előterjesztést. Természetesen tudjuk, hogy minden ilyen létszámnövelés feladatot is jelent, nehézséget is jelent; nem olyan könnyű a katonák toborzása, nem olyan könnyű az önkéntesek toborzása. A relatív munkaerőhiány egyébként számos olyan lehetőséget mutat a katonáknak, ami miatt adott esetben a jól kiképzett katonák civil pályát választanak, vagy legalábbis a civil pálya felé fordulnak, arról nem beszélve, hogy a honvédség és a rendőrség működését, vezénylését, szolgálati rendjét egyébként befolyásoló európai uniós irányelvek teremtenek furcsa helyzeteket. Emlékszünk rá, ellenzéki képviselőtársaimmal közösen adtuk be azt a javaslatot, amely megpróbálta kezelni a következő helyzetet: az Uniónak az az elvárása, hogy ha valamely foglalkoztató túlmunkát rendel el vagy többletmunkát rendel el a munkavállalójának, akkor azt egyébként neki szabadságban kell kiadni, és nem lehet megváltani pénzzel.

Ez a hadsereg és a rendőrség esetében azt jelenti, hogy ha túlmunkát rendel el a szolgálatot vezénylő, akkor a katonának, a rendőrnek azt szabadidőben kell kiadni, ez az irányelvnek a főcsapása.

(16.30)

Azt láttuk, hogy ez a mai feltételek mellett komoly nehézséget okozna a rendőrségnél és a honvédségnél, és még az előző ciklusban az általam vezetett Honvédelmi bizottság beadott egy bizottsági módosítót arra vonatkozóan, hogy Magyarország átmeneti időre ‑ ez 2019. december 31‑e (Sic!) ‑ ezt a fő irányelvet úgy érvényesíti, hogy az adott katona, az adott rendőr, aki a túlmunkát vagy a túlszolgálatot teljesítette, döntésére bízzuk, hogy ő azt szabadságban veszi‑e ki, vagy egyébként pénzben megváltást kér. Ez a határidő december 31-éig le fog járni, ez év…, igen (Németh Szilárd István közbeszól.), most, ’18. december 31-ével, ’19. január 1-jével egy új szabály lépne életbe, amikor is mindent már nem lehetne megváltani, hiába kéri a rendőr vagy a katona. Ez egy olyan helyzetet teremt, amikor egyébként érdemes végiggondolnunk azt, hogy ezt a határidőt kitoljuk ‑ az idevonatkozó javaslatok részben a Ház előtt vannak ‑, ugyanis még ha szeretnénk, sem tudnánk feltétlenül rövid idő alatt, amennyiben a szabályozás változik, a létszámokat úgy bővíteni, hogy ez ne okozzon a szolgálatvezénylésben nehézségeket.

Mindezt azért mondom el, hogy utaljak arra, hogy egyébként a honvédség létszámának a bővítése nem egy egyszerű dolog. A honvédek olyan esküt tesznek, amelyben azt fogadják meg, hogy az életük árán is megvédik az országot, megvédik a hazát, és ezt nagyon komolyan kell venniük, sőt a Magyar Honvédség kiválóan teljesít ‑ saját szemmel is meggyőződhettünk róla ‑ számos olyan misszióban, amely azért komoly veszélyeket jelent. Éppen ezért kell egy bizonyos idő és felkészülés ahhoz, hogy a honvédelmi tárca a létszámbővítéssel kapcsolatos toborzómunkát elvégezze.

Ami reménykedésre vagy optimizmusra ad okot, az egy hasonló létszámbővítés, a rendőrségnél a 3 ezer határvadász felvételének az ügye volt, ugyanis bár komoly volt a nehézség, 3089 határvadászt sikerült felvenni, őket kiképezni hat hónap alatt ‑ a legutóbbi bizottsági ülésen erről számolt be az országos rendőrfőkapitány ‑, azzal együtt egyébként, hogy a jelentkezők 40 százaléka alkalmatlannak bizonyult, tehát vagy a pszichikai, vagy a fizikai teszteken nem felelt meg. Nemcsak arról van tehát szó, hogy a lelkesedés milyen, vagy hogy az alternatívák milyenek, hanem bizony itt a honvédelmi szolgálatra meg is kell felelni, ami bizonyos komoly feltételek teljesítését jelenti. Azzal kell tehát számolni, hogy nagyon intenzív, erőteljes toborzómunkát kell végezni ahhoz, hogy ez a felemelt létszám 2026-ig valóban elérje ténylegesen a 37 560 fő aktív állományt és a 20 ezer fő tartalékosi létszámot.

Én azt remélem, hogy tekintettel arra, hogy ez aztán végképpen nem pártpolitikai ügy, ebben ki tud alakulni valami konszenzus, mint ahogy egyébként az általam jegyzett témában a túlmunka megfizetésének a lehetősége vagy annak a meghosszabbítása is kompromisszum kérdése. Jó lenne, hogyha lenne néhány olyan ügy ‑ és ilyen a haza védelme ‑, amelyben azért meg tudjuk mutatni a választóknak, hogy tudunk együttműködni Magyarország számára fontos és kulcsterületeken. Úgyhogy kérem kedves képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)