Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindent tárgyalt itt az elmúlt két napban az Országgyűlés, és nagyon sok indulatos vita volt, úgyhogy hadd kezdjem most meglepő fordulattal azzal, hogy Vejkey elnök úr nagyon korrekt volt, amikor megemlítette, hogy volt egy ügyrendi javaslatom az Igazságügyi bizottságban. Valóban volt.

Ugyan két hasonló eljárás, folyamat van ma előttünk, két kezdeményezés, azonban nagyon nem tennék a kettő közé egyenlőségjelet. Az előzőben, amely a székelyek honos népcsoportként való nyilvántartásba vételéről, annak kapcsán volt előttünk, ott azt gondolom, nagyon világosan egyetértettek a felszólalók: a székelység a magyar nemzet része. Azonban azt gondolom, hogy ez bizonyos aspektusaiban egy más ügy.

Részben eljárásjogi észrevételeim voltak, részben pedig, azt gondolom, van egypár tartalmi észrevételem is. Nem is nekem, hanem ennél az előterjesztésnél megjelent a kezdeményező, mint ahogy azt elnök úr is elmondta helyesen, és a kezdeményező tett az asztalra néhány olyan szempontot, amit szerintem helyes, ha most itt elmondunk az Országgyűlésben.

Egyrészt azt szeretném mondani, hogy mivel ekkor ott volt a kezdeményező, hatványozottan fenntartom azt az álláspontomat, hogy szerencsésebb lenne egy ennyire érzékeny, szenzitív ügyet úgy tárgyalni, hogy hosszabb az előkészítés folyamata. A kezdeményező bizottság általi meghallgatása mellett az Akadémia szempontjait is szóban, szóbeli kiegészítését is meg lehetne hallgatni, ezeket ütköztetni, megnézni a törvényi feltételeknek való megfelelést, mondjuk, az ütköztetett álláspontok után, és ennek megfelelően egy hosszabb folyamatban tárni az Országgyűlés elé a bizottság határozati javaslatát. Ennek szólt az ügyrendi javaslatom, de kisebbségben maradtam ebben a tekintetben.

Úgyhogy tulajdonképpen azt tudom mondani ebben a vitában, hogy most sem tartom szerencsésnek, ha most, lezárva majd a vitát egy következő ülésén az Országgyűlés már dönt is erről kezdeményezésről. Én szerencsésebbnek tartanám, ha ezeket az érveket ütköztetnénk. Egyébként szerencsésnek tartanám bármilyen népcsoport esetében, aki méltányolható érveket hoz föl, a törvényi feltételeknek megfelel, és odajön az Igazságügyi bizottság ülésére a kezdeményező és ott ezeket ismerteti.

Tehát azt gondolom, hogy ez nem egyedi kérdés, hanem általános jelleggel a kisebbségek védelmében megfogalmazott álláspontom. Különös tekintettel arra mondom ezt, hogy joggal vagyunk érzékenyek a határon túli magyarok ügyében olyan kérdésekre, amit adott esetben a szomszéd országok belpolitikában tesznek. Joggal, okkal lépünk föl a határon túli magyar közösségek védelme érdekében adott esetben, itt vannak például most az Ukrajnában zajló események, mint egy példa.

Azt gondolom, ha ezt várjuk, akkor fontos, hogy mi is érzékenyen álljunk az ilyen kérdésekhez, no pláne, hogy a kezdeményező azért néhány olyan szempontot is az asztalra tett, ami azért engem mindenképpen elgondolkodtatott. Az egyik az, hogy 1917‑ben, több mint száz éve részben a világháborús események, részben orosz belpolitikai folyamatok miatt volt tetten érhető, már azt követően egy komoly helyben élő orosz kisebbség, nemzetiség hazánkban. Persze lehet, hogy ez az egyébként megfogalmazott feltételekkel akár önök szerint vagy az Akadémia álláspontja szerint akár ellentétes is lehet, hiszen ez még nem tekinthető honos népcsoportként való ittlétnek. Azonban azt is az asztalra rakták, hogy a Monarchia idején lezajlott népszámlálások az orosz etnikumot, népcsoportot, nemzetet, nemzetiséghez tartozókat nem tüntették föl külön, tehát adott esetben tulajdonképpen más népcsoportokhoz tartozónak vallhatták magukat az akkor honosan itt élők.

Mindenképpen olyan szempontnak látom mind a kettőt, ami hosszabb megfontolást, a vélemények ütközését teszi szükségessé és sokkal szenzitívebb bánásmódot. Még egyszer mondom, ez a véleményem akkor is volna és fennállna, ha bármilyen nemzetiségről, népcsoportról lenne szó. Most pont az orosz népcsoportot tárgyaljuk. Azt gondolom, a kezdeményező korrekt módon, helyesen lefektette ezeket az érveit, kíváncsi lettem volna a bizottság ülésén adott esetben az Akadémia erre való reakciójára, én nyugodtabb szívvel hoztam volna meg ezután a személyes döntésemet ebben a tekintetben.

Nyilván a következő napokban frakciónk is meg fogja hozni ebben a döntését, remélem, addig azért még valamilyen módon szélesebb alapokra lehet ezt a döntést helyezni, hogy milyen módon, azt még nem tudom. Nem vitatom tehát a jogszerű eljárását a bizottságnak, és azt külön korrektnek tartom, hogy az ügyrendi javaslatomról is beszámolt itt Vejkey elnök úr, ugyanakkor fenntartom a véleményemet, és azt gondolom, hogy szerencsésebb volna egy újabb meghallgatás után egy későbbi időpontban dönteni erről az előterjesztésről az Országgyűlésnek. Köszönöm, elnök úr.