Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Várni rád oly nehéz egy éjen át ‑ szól a dal. Nemcsak azoknak lehet ez ismerős, akik slágereket szoktak hallgatni, hanem azoknak is, akik mondjuk, egy éjszakát kénytelenek egy kórházi parkolóban, akár a hozzátartozójukra várakozva eltölteni, hiszen azt is tudjuk, hogy például Nyíregyházán és Debrecenben ez nem egy olcsó mulatság. S ahogy tudjuk, hogy nincs fenyő nélkül karácsony, teljesen nyilvánvaló, hogy területhasználat, parkolás sincs pénz nélkül.

De hogy mennyit kell fizetni, az itt a fő kérdés, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy ha az ember egyszer parkol, akkor valamilyen díjat fizetni kell. Sokan vidéki képviselőként szembesülünk azzal, hogy Budapesten nemcsak hogy nem könnyű parkolni, de méregdrága a parkolási díj. De ezt gondoljuk újra, mert Nyíregyházán, Szolnokon, Debrecenben, de sorolhatnánk a nagyvárosokat, a kórházakban nemhogy ilyen magas budapesti parkolódíj van, hanem ennél sokkal brutálisabb, horribilisebb összegeket kell kifizetni.

Csak hogy egy egyszerű példát hozzak, kórházaink nagy részében az első fél óra ingyen van, viszont például Szolnokon már nem adják olcsón a második fél órát. Az első fél óra után minden fél óra ezer forintba kerül. Képviselőtársaim, ha valaki négy órát szeretne például a kórháznál várakozni, akkor azt fogja találni, hogy 7 ezer forintba került neki a parkolás. De Debrecenben sem olcsóbb a mulatság, ott 4 ezer forintot kell ugyanerre fizetni. Teszem hozzá, hogy még a Margitszigeten is olcsóbban lehet parkolni Magyarországon, ami egyébként egy kiemelt rekreációs hely, és ahol azért nem szívesen fogadják az autókat, még ott is olcsóbban lehet óránként parkolni. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy még a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren is olcsóbban lehet parkolni, mint egyes kórházainknál.

A kérdés persze feltehető úgy is, hogy jó-e ez vagy rossz. Egy dologban biztos rossz, tisztelt képviselőtársaim: az egészségügy, a kórház egy olyan közszolgáltatás, amihez a legnagyobb hozzáférést kell biztosítani mindenkinek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy fizikálisan valamilyen szinten közel kell lennie hozzá, hanem megközelíthetőnek kell lennie magának a kórháznak. Ezeket a kórházakat pedig vagy autóval, a hozzátartozója autójával, vagy saját autóval tudja megközelíteni, vagy pedig az egyre jobban ritkuló tömegközlekedési járatokkal. Nagyon sok esetben egyébként a kórházakba egy-egy távoli településről nagyon komoly logisztikát igényel, hogy eljusson az ember.

Többször volt olyan, hogy jómagam hoztam be ‑ én karcagi lakos vagyok ‑ a vasútállomásról olyan szerencsétlen embereket, akik egy-egy kórházi várakozás miatt vagy egy-egy csúszás miatt már nem találtak buszcsatlakozást, vonatcsatlakozást, és vissza kellett jönniük a városba, és a városban kellett egy éjszakát eltölteniük a buszpályaudvaron, hogy a következő nap hazajuthassanak az egyébként nem is olyan messze lévő úti céljukhoz, adott esetben a 60-70 kilométerre lévő lakóhelyükhöz. Tehát alapvetően azt kell látni, hogy az egészségügyhöz való hozzáférés nemcsak abban nyilvánul meg, hogy van-e háziorvos, nemcsak abban, hogy hol található a kórház, hanem egyáltalán el lehet-e odáig jutni, sőt emberi módon lehet-e várakozni a környékén.

Az is teljesen evidens, hogy a kórházak területét nem lehet parkolóházzá változtatni, az a gyógyítást szolgálja. Azonban azt is látjuk, hogy a kormány, sőt az önkormányzatok nem sok mindent tettek azért, hogy a kórházak környékét viszont parkolhatóvá, használhatóvá tegyék. Nagyon sok esetben azt láttuk, hogy az önkormányzatok vagy akár az intézményfenntartó, ha hozzá tartozott ez a terület, szinte nem is vette figyelembe, hogy oda érkeznek emberek autóval, parkolóhelyeket nem üzemeltet, nem tart karban, nincs felfestve. Nagyon sok kórháznál ez tapasztalható. Karcagi lakosként szintén a karcagi példát tudom elmondani, az emberek a parkolni tilosban, a füvön, a sárban ‑ időjárása válogatja ‑ parkolnak, teljesen szabálytalanul egyébként. Egyszerűen nem tudnak hova leállni, mert azokat a parkolóhelyeket, amelyeket rég ki lehetett volna kulturáltan alakítani, kispórolták belőle.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet bár marginális kérdésnek tűnik, de mégis nagyon sok mindenkinek okoz bosszúságot. Ezt azért is fontos kiemelni, mert az elmúlt időszakban a kormány elmondta, hogy közel 500 milliárd forintot ‑ ez egy felfoghatatlanul nagy összeg ‑ fordítottak az egészségügy rendbetételére, amelyből nagyobb rész, 330 milliárd forint betonba ment bele. Ez azt jelenti, épületekbe, azok üvegezésére vagy a falak építésére. De mindezek mellett nagyobb részt kispórolták mellőle azokat a parkolóhelyeket vagy kórházi parkolókat, amely a betegeknek valóban a XXI. századi egészségügyét tudta volna biztosítani.

S hogy min spórol vagy hogy spórol a kormány: miközben azon spórolnak, hogy a betegeknek ne kelljen saját zsebből nagyon drága parkolást fizetniük, eközben Kásler Miklós miniszter úr egy fizetős egészségügy bevezetését tervezi. Miközben azon spórolnak, hogy a betegek kifizessék saját zsebből ezeket a parkolódíjakat, aközben a családjaik folyamatosan gazdagodnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Égbekiáltó különbségek vannak még ilyen pici kérdésekben is. Mi azt szeretnénk elérni, és a Jobbik azt javasolja, hogy a teljes kérdést tekintsük át, és legyen egy kulturált, XXI. századi parkolóhely minden kórház közelében, amely egy nagyon jutányos és normális áron igénybe vehető. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)