Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy én is megszámoljam, hogy most éppen hány darab kormánypárti képviselő van, nem a pulpituson, hanem itt a széksorok között. Eddig három volt, most csak kettő lesz, úgy látom. Ez csak annak fényében érdekes, hogy felrótták nekem, hogy egy ilyen hosszú ülésnap alatt időnként ki kell mennem a folyosóra, valami hasznosat is csinálni, mert önöket győzködni az láthatóan teljesen haszontalan.

De ez mégiscsak egy jó alkalom arra, ha az előző vita nem is volt jó alkalom rá, hogy beszéljünk a Sargentini-jelentés tényleges tartalmáról. A 12. fejezet egyik pontja az, hogy 2010 óta a Fidesz-kormány regnálása alatt 50 ezer magyar családot tettek az utcára. Elhelyezés nélküli kilakoltatásokról beszélünk, olyan kilakoltatásokról, ami után a gyerekeket elszakítják a szüleiktől, állami gondozásba veszik. Ezért emelkedik meredeken az állami gondozottak száma. Törvényellenesen teszik mindezt egyébként, még a fideszes, egyébként nem túl emberséges törvények sem teszik azt elméletben lehetővé, hogy anyagi okokból szakítsanak el egy gyereket a családjától, és mégis.

Ezért mennek ezrek és tízezrek a híd alá, ezért van 30 ezer hajléktalan. Beszéljünk egy kicsit erről is ma, amikor elkezdték önök a hajléktalanok ‑ és nem a hajléktalanság ‑ elleni hadjáratukat, amikor 30 ezer embert próbálnának bezsúfolni 10 ezer férőhelyre, amikor a hajléktalanokat segítő civil szervezeteket vegzálja a pártállami Számvevőszék. Tehát ezen a napon beszélünk arról, hogy a Fidesz mit tesz meg annak érdekében, hogy megelőzze a hajléktalanságot, hogy a kilakoltatásokat leállítsa ‑ láthatóan semmit. Önöket ez nem érdekli, önök elvannak a kényelmes, jól fűtött luxusvityillóikban, és a magyar emberek sorsa, százezernyi magyar család sorsa önöket hidegen hagyja. Köszönöm szépen.