Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzászólni ehhez a vitához, mert a Fidesz olyan színvonaltalan, igénytelen, hitvány előterjesztéssel élt, és ugyanezzel a színvonalú diskurzussal folytatta az elmúlt napokban és hetekben a Sargentini-jelentés kapcsán, hogy őszintén szólva tényleg nem méltó arra ez az egész történet, hogy belefolyjon az ember, de tudják mit, a maguk kedvéért kegyet gyakorlok. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Ha már itt képviselőtársam azt mondja, hogy a magyar emberek önök mögött állnak, akkor nézzük meg, hogy mit mondanak a magyar emberek a Sargentini-jelentésről, nézzük meg a közvélemény-kutatásokat, amelyek ezt híven mutatják. Először is annak a kérdése, hogy a Sargentini-jelentés ki ellen született ítéletként, kit ítél el a jelentés: 51 százalék elmondja, hogy ez bizony a Fidesz-kormányt, és mindössze 28 százalék mondja azt, hogy Magyarország ellen született volna ez a jelentés. (Közbeszólás a kormánypárti oldalról: De kiket kérdeztek?) Képviselőtársam kérdezi, hogy kiket kérdeztek: egy úgynevezett reprezentatív mintát, akiknek a véleménye majdnem azonos nagy biztonsággal a teljes ország, minden magyar állampolgár véleményével. Így működik a közvélemény-kutatás, nem kérdeznek meg 10 millió embert. (Dr. Vitányi István közbeszólására:) Nem, nem őket, de ha hagyja, hogy végigmondjam (Az elnök csenget.) ‑ köszönöm szépen, elnök úr ‑, akkor folytatom.

Az volt a következő kérdés, hogy ön, magyar ember megszavazná-e a Sargentini-jelentést. Bizony itt is többségben voltak azok, akik megszavazták volna ezt, 44 százalék a 33 százalékkal szemben, ez is elég egyértelmű válasz. Abban a kérdésben, hogy az itt felsorolt ügyek Magyarország belügyeinek tekinthetők-e, megint csak tiszta a kép, összesen 31 százalék hozza a fideszes álláspontot, ők mondják azt, hogy az Uniónak nincsen dolga a magyar belügyekkel, és a Sargentini-jelentés ilyeneket tárgyalna. A többi majdnem héttized azt mondja, hogy ez bizony részben vagy egészében az Unió ügye, közös ügyünk, európai belügy, ha úgy tetszik. Tehát ha maguk azt gondolják, hogy itt az európai értékeket védik, akkor próbáljuk meg ezt közösen értelmezni, hogy mi az európai érték a többi európai polgárral, a többi európai nemzettel és azok képviselőivel az Európai Parlamentben. Ők bizony azt mondják, hogy az európai értékek azok, amelyeket maguk lábbal tipornak, amikor a saját polgáraik ellen fordulva kiépítik ezt a hibrid rezsimet, amely valóban nem diktatúra; ahogy itt államtitkár úr próbált szellemesen utalgatni rá, vannak még választások ‑ de ettől ne gondoljuk már azt, hogy ez egy jól működő, normális demokrácia lenne!

És ha már itt tartunk, hogy mi az állása az európai értékek érvényesülésének Magyarországon, hogy az a szolidaritás, ami az EU-nak az egyik alapértéke, megvalósul-e, beavatkoznak-e, segítségére sietnek-e a magyar állampolgároknak a többi európai állam polgárai, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy igen, ezt megteszik, és a magyar emberek ezt örömmel fogadják. 52 százalék mondja azt, hogy az EU-nak bizony az EU Parlamentjének a döntésén keresztül be kell avatkoznia akkor, amikor ennyire rossz irányba mennek a dolgok, és csak ötből ketten mondják azt, hogy nem, hagyjanak minket lógva.

Összességében, amikor pedig azt kérdezték a magyar emberektől, akikre maguk olyan szívesen hivatkoznak, hogy jogos volt-e a Sargentini-jelentés, jogos volt-e ennek az elfogadása, jogos volt-e a Fidesz-kormány szégyenpadra ültetése, akkor 56 százalék mondja azt, hogy igen, ez jogos volt, és mindössze 24 százalék az, aki azt mondta, hogy nem volt jogos.

Tehát az a helyzet, hogy a magyar emberek többsége bizony velünk, az Európai Parlament képviselőinek a kétharmadával ért egyet, és nem magukkal. Úgyhogy jó lenne, ha végre befejeznék a rájuk való hivatkozást, merthogy a többség velünk van. Tehát attól, hogy véletlenül megnyernek egy választást (Derültség a kormánypárti padsorokban.), és tudjuk, hogy milyen tényezők vezettek oda a választási törvénytől az összes közpénz pártcélokra való használatán át, és amiről tulajdonképpen a Sargentini-jelentés tízoldalakon keresztül regél, tehát az, hogy önök nyertek egy választást, nem jelenti azt, hogy mindenben önök képviselnék a magyar emberek többségének a véleményét. Az a helyzet, hogy itt most az ellenzéket támogatja a magyar emberek többsége. Lehet, hogy lassan ezt be kellene látni, abba kellene hagyni ezt a béna sargentinizést, a nagyon unalmas sorosozást, a nevetséges CEU-zást, meg mindent, amit maguk itt érvként próbálnak használni, és leszállni a döglött lóról, hogy maguk is értsék, ahogy a dakota közmondás tartja. Szálljanak le a döglött lóról, hagyják tényleg abba ezt a történetet! Nyugodtan szavazzák meg holnap, megszavazhatják még ugyanilyen tartalommal tízszer egymás után, senkit nem fog érdekelni, ez a nagy helyzet.

Mi a magyar emberek érdekeit fogjuk szolgálni, ahogy önök erre biztattak minket, a továbbiakban is, és ennek megfelelően a Sargentini-jelentésben kritizált pontok kijavításán fogunk dolgozni, tartva magunkat az emberek 99 százalékának akaratához, ellentétben azzal, amit önök politika néven művelnek itt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)