Dr. László Imre (DK)

DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy egykori intézetvezetőnek egykori intézetvezetőként tehetem fel a kérdésemet.

Miniszter Úr! Az ajkai kórház intenzív osztályán a nővérek egyenként fogytak el, mint Haydn Búcsú szimfóniájában a muzsikusok. Az intézmény vezetője hiába próbálta meg átirányítással megoldani a problémát, az intenzív ellátás, mi mind a ketten tudjuk, egy önálló szakma, az ebben járatlan nővérekkel nem lehetett ellátni a feladatokat. Az ott dolgozó öt orvos ezért munkatársak felvételét, a megemelkedett terhelés csökkentését és díjazásának emelését kérte, majd ennek elutasítása után testületileg felmondtak.

Ha az esetet meg akarjuk érteni, akkor abból kell kiindulnunk, hogy aneszteziológia és intenzív terápiás ellátás nélkül nincs működő kórház. A kereslet-kínálat törvényei pedig ezen a területen is kíméletlenek, az öt orvos közül négy vállalkozóként, a közalkalmazotti illetménynél jóval magasabb díjazásért vállalta, mint tudjuk, ennek a feladatnak az ellátását.

Ezek a folyamatok azonban jelzésértékűek. Kérlelhetetlenül zajlanak másutt is, és csak idő kérdése, hogy melyik kórházat mikor érik el. Önnek, aki intézetvezetőként a székét miniszteri bársonyszékre cserélte fel, tisztában kellett lennie ezzel, ezért kérdezem, számolt-e ezzel a jelenséggel a tisztség elfogadásakor; mit tervez ennek a folyamatnak a megállítására; és miből gondolja, hogy az ön mellett ülő Rétvári államtitkár úr által felmondott, nyilvánvalóan központilag kiadott, problémát letagadó szólamok bárkit is megnyugtattak az egészségügy területén? Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)