Stummer János (Jobbik)

STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ön négy hónappal ezelőtt tette le az esküjét itt, ebben a teremben, és amikor ön esküdött, különös felelősséget vállalt rengeteg magára hagyott és kiszolgáltatott ember sorsának jobbra fordulásáért. Miniszter úr, ön egy keresztény értékrendű, a szegényekért és az elesettekért felelősséget vállalni képes, becsületes ember hírében áll. Amikor ön letette ezt a miniszteri esküt, akkor nyilván tisztában volt azzal, hogy mit vállal, tisztában volt azzal, hogy milyen felelősséget vesz a vállára.

Azóta, az eskü óta eltelt, miniszter úr, négy hónap. Azt szeretném öntől megkérdezni, hogyan számol el az esküjével, hogyan számol el ezzel a négy hónappal, amikor, ha bekapcsolja a tévét, akkor azt látja, hogy szeptembertől ismét 1400 tanár hiányzik a magyar iskolákból. Azt kérdezem öntől, miniszter úr, hogyan számol el ezzel a négy hónappal ezelőtt letett esküjével, amikor most már egyre-másra olyan hírek jönnek a magyar sajtóban, hogy most már komplett osztályok, osztálynyi orvosok mondanak fel Magyarország kórházaiban.

Kérem, miniszter úr, azt kérdezem öntől, hogy bement ön akár egyetlen alkalommal is a miniszterelnöki dolgozószobába, és harcolt-e ezekért az emberekért. Harcolt-e a tanárért, a diákért, az orvosért, az ápolóért, a betegért vagy szegénységre szorulóért? (Sic!) Harcolt-e azokért az emberekért, akikért ön felelősséget vállalt? Egyszer is mondta-e annak a miniszterelnöknek, aki ön alá miniszteri bársonyszéket tett, hogy végre egyszer az életben ne csak a balhátvéddel és ne csak a középpályával, hanem a kémiatanárral és az altatóorvossal is foglalkozzon?

Megtette-e ezt, miniszter úr? Nézze, tisztában vagyok azzal, hogy négy hónap mire elég (Az elnök csenget.) és mire nem. Tudom, hogy négy hónap alatt nem lehet mindent megtenni, minden mulasztást elmulasztani. De ahhoz túl sok ez az idő, hogy csak úgy elteljen egy miniszter felett. Várom megtisztelő válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)