Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Statisztikai adatok vizsgálata közben megdöbbentő dolgokra bukkan az ember.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a magyar vállalkozások, a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások versenyhátránya miért ennyire brutális, a válasz egyik részét ott találjuk meg, ahogy a multinacionális cégekkel bánik ez a kormányzat 2010 óta. Ha van valaki ebben a teremben, aki a Gyurcsány-, illetve Bajnai-kormányok gazdaságpolitikájával enyhén szólva nem szimpatizál, az én magam vagyok, viszont el kell hogy mondjam, ha összehasonlítjuk, hogy mennyi pénzzel (Zaj és derültség a kormányzó pártok padsoraiban.), mekkora forrással támogatták önök, akik most röhögcsélnek ‑ igen, és nyomjon gombot, reagáljon majd rá! ‑, mennyi forrással támogatták a multicégeket (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiban, többek között dr. Rétvári Bence: Nem olvassátok a házszabályt? ‑ A kormányzó pártok padsorai felé:) ‑ és egyébként kiköphetné a rágót beszólás közben ‑, akkor elmondhatnánk azt is, hogy álláshelyenként vizsgálva a multicégek által teremtett álláshelyeket a Fidesz-kormányok 7,6 millió forinttal dotálták átlagosan, a Gyurcsány-Bajnai korszakban ez 4,5 millió volt álláshelyenként. Lehet arról vitatkozni, hogy milyen szakmai ismérvek bújnak meg a háttérben, de ha azt vizsgáljuk, hogy egyedi kormánydöntéssel mennyi vissza nem térítendő forrást biztosított ezen multicégek számára az egymást követő két Fidesz-kormányzat, vizsgáljuk csak 2011-től az adatsort, hiszen a korábbi áthúzódó döntéseket vegyük ki a rendszerből, akkor is azt látjuk, hogy a Fidesz-kormányok 255,6 milliárd forint közpénzt adtak oda vissza nem térítendő munkahelyteremtési támogatás, infrastrukturális beruházás címszó alatt, miközben a korábbi MSZP-kormányok 130,2 milliárdot.

(16.20)

Azt látjuk tehát, hogy a multicégek simogatása kormányokon átívelő módon megtörtént, nem csillapodik, miközben a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások brutális versenyhátrányban vannak. Ha a hazai vállalatok termelékenységi rátáját vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy 2010-től kezdve, tehát 2016-ig vizsgálva, ez 1,25 százalékról mindössze 1,49 százalékra növekedett, a régióban messze a legalacsonyabb. A leginkább kivéreztetett csoportba a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások tartoznak, amelyeknek teljes adórátája még mindig brutális szinten van. A minimális csökkentés ellenére is ez 52,4 százalékról alig 46,5 százalékra csökkent.

Tehát önök visszafogják a magyar vállalkozások versenyképességét, nem hagyják őket még az önök által idehívott összeszerelő üzemek bedolgozóivá sem válni. Teljesen jogos lenne az az igény, hogy mondjuk, a mobiltelefonról végezhető ügyintézés szélesítésével, a telephely létesítésével, illetve engedélyezésével kapcsolatos illeték eltörlésével, vagy akár a vállalati gépjárműhasználat megkönnyítésével azon magyar kisvállalkozásokat hozhatnák helyzetbe, amelyeknek bürokratikus terheik elképesztően magasan vannak, szeretném hangsúlyozni, hogy a mérhető, de mégiscsak kozmetikai szintű csökkentés ellenére is.

S arról is el kellene gondolkoznunk ebben a teremben, hogy a stratégiai szerződések tekintetében, ahol nem írták elő a bérkiegyenlítődés lassú mivoltát a multicégek számára, hogyan lehet olyan újratárgyalást eszközölni, amelyek révén a felszabaduló forrásokkal magyar kis- és közepes vállalkozásokat hoznak helyzetbe. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)