Dúró Dóra (független)

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy ez az elég heves és érzelmekkel átitatott vita valójában négy kérdéskör köré csoportosul, ez pedig a magyar szuverenitás kérdése, Európa jövőjének a kérdése, az Európai Unió jövőjének a kérdése és a magyar jogállamiság-diktatúra tengely kérdése. Ezekben szeretném az álláspontom kifejteni, ugyanis azt hiszem, hogy valójában ezekről szól ez az egész ügy. Úgy gondolom, az első és legfontosabb a szuverenitásunk kérdése, hiszen bármiről is vitatkozunk, bármiről bármit gondolunk, azért azt hiszem, mégiscsak a hazánk az első. A szuverenitásunk egy elvi kérdés, legyen bárki is a miniszterelnök, legyen bármilyen helyzetben is Magyarország, éppen ezért számomra ebből az elvi álláspontból egyértelműen az következik, hogy a Sargentini-jelentést nekünk érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítanunk.

Lehet, hogy ez egy meghökkentő álláspont, ugyanakkor mégis azt gondolom helyesnek, hogy az ebben leírtak, az ebben foglaltak nem tartoznak Judith Sargentinire. Ez nem az ő dolga. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy önvizsgálatnak például nem lenne helye ezekben az ügyekben. De például a korrupcióval, a jogállamiság helyzetével nekünk itt kell foglalkoznunk, a Magyar Országgyűlés képviselőinek itt, ezen a szent helyen a magyar népszuverenitás letéteményeseiként kell foglalkoznunk. De elvi alapon el kell utasítanunk azt, hogy ha valaki, akinek ez nem dolga, ő szeretne különböző politikai indíttatásokból is beleszólni ezekbe a kérdésekbe.

Másrészről, ha érdemileg vizsgáljuk is ezt a jelentést, amely Magyarországról szól, és amelynek bizony nagyon sok megállapítása hazugság, akkor nekünk, magyaroknak az elsődleges kötelességünk, hogy tiltakozzunk az ellen, hogyha a hazánkról bárki hazudik. Teljesen mindegy, hogy ezt külföldön teszi, teljesen mindegy, hogy ezt Magyarországon teszi, de azért mégiscsak az történik, hogy ez az európai parlamenti képviselő részben olyan megállapításokat fogalmaz meg, amelyek nem igazak. Ha a mi országunkról, a mi kormányunkról teszi ezt, nekünk akkor is tiltakoznunk kell. De akkor is tiltakoznunk kell ez ellen, hogyha Orbán Viktor 2003-ban vagy 2006-ban szeretne az Európai Unióhoz szaladgálni. Nekünk nem kell az Európai Unióhoz szaladgálni, akkor sem kellett, és most sem kell. Elvi alapon erre nincs szükségünk, ezt nem kell megtennünk.

Úgy gondolom, hogy a határvédelem is része a mi szuverenitásunknak. Azt, hogy ez a fogalom a határvédelem kapcsán is mennyire benne tud lenni a köztudatban, szeretném egy kis családi történettel megvilágítani önöknek. Talán tudják képviselőtársaim, hogy mi is kivettük ebből a részünket, és amikor a férjem első alkalommal volt a határon tartalékosként, akkor a hároméves kisfiamnak éppen „miért” korszaka volt. A fürdetés közben kérdezte a nagyobbik, akkor éppen négyéves testvérét, hogy hol van apa, mire ő azt válaszolta, hogy a határon szolgál. Akkor azt kérdezte a hároméves, hogy miért, és a négyéves gyermekem elmagyarázta neki, hogy azért, nehogy ellopják Magyarországot.

Úgy gondolom, hogy a gyermekeknek ez az ügye átvezet minket Európa jövőjének a kérdéséhez is. Ebben az ügyben azt kell mondanom, hogy nem értek egyet azzal, ami meg van fogalmazva ebben a javaslatban, mégpedig az, hogy az elmúlt években az Európát sújtó illegális bevándorlás a kontinens legfontosabb problémájává vált. Az illegális bevándorlás eredője egy egészen más kérdés, ez az eredő az, ami valójában hazánknak is és Európa többi országának is a legfontosabb problémája, amiről Salvini olasz belügyminiszter is írt egy Facebook-bejegyzésében, amikor éppen Luxemburgban folytatott egy vitát. Ezt szeretném önökkel ismertetni.

Azt írja Salvini: hallottam, hogy valaki azt állítja, hogy azért van szükségünk a bevándorlásra, mert a mi európai népességünk már elöregedett. Én ezt teljesen másképp látom. Engem azért fizetnek az országom polgárai, hogy tegyem lehetővé fiataljainknak, hogy ugyanúgy újra lehessenek gyermekeik, mint ahogy évekkel korábban voltak.

Nem értek egyet azzal, hogy az afrikai fiatalság színe-virágját kiemeljük környezetéből csak azért, hogy aztán velük pótoljuk azokat a gyermekeket, akiket mi magunk nem hoztunk világra. És ez Európa legnagyobb problémája, nem a bevándorlás. Az, hogy mi azokat a gyermekeket, akiknek meg kellett volna születniük, nem hoztuk világra. Ezért öregedik el a társadalom, s ezért vannak olyan politikusok, akik bevándorlókkal szeretnék pótolni ezeket a gyermekeket.

(15.30)

Ez az a szemléletváltás, aminek le kell zajlania Európában ahhoz, hogy abból a válságból, amibe belekerült az egész kontinens és az Európai Unió is, ki tudjunk lábalni. Nyilván a kormánynak voltak családpolitikai intézkedései, amelyek pozitív irányba mutattak, ezt azért mondom el, hogy nehogy most még egyszer végig kelljen hallgatnunk, hogy mik voltak ezek, nyilván én magam is akceptálom, elismerem, hogy voltak ilyen lépések, de ez még mindig rendkívül kevés.

Az a szemléletváltás, aminek le kellene zajlania hazánkban is a gyermekvállalás vonatkozásában társadalmilag és a politikusok körében is, még mindig nem történt meg. Ebben is óriási felelőssége van a kormánypártoknak. Az, hogy 8 évnyi kétharmados kormányzás után kezdenek el konzultálni családpolitikai kérdésekben, úgy gondolom, mutatja, hogy nem tudják, most már hová léphetnének tovább, hogyan tudnák még inkább a magyar fiatalok gyermekvállalási kedvét ösztönözni.

Ráadásul ezt a demográfiai válságot tovább súlyosbítja az elvándorlás kérdése, amire nemhogy megoldási javaslataik nincsenek, hanem az egész kérdést megpróbálják elbagatellizálni, mintha az nem is létezne, mintha az nem is lenne probléma. Holott, tisztelt képviselőtársaim, minden hatodik magyar gyermek Magyarország területén kívül születik meg. Ez a helyzet. Ez a helyzet. És ezzel a magyar politika egész egyszerűen semmit nem kezd. Semmit az égvilágon.

Azt mondja a miniszterelnök, hogy kalandvágyból mennek el, meg hogy csak néhány évre mennek, és csak nyelvet tanulni. Nem. Családot alapítanak. Vagy nem térnek vissza soha, lehet, hogy egy-két generáción belül elveszítik magyar identitásukat, és mi, a mi magyar közösségünk elveszíti ezeket a gyerekeket, akik nem Magyarország területén, de magyarként születnek meg. Mert önök elvitatják ezt a problémát, és cselekvés helyett inkább a homokba dugják a fejüket.

Az Európai Unió jövőjével is összefügg mindez a kérdés. Úgy gondolom, azért is nagyon súlyos ez a jelentés, mert az Európai Unióban így is rendkívül nagy feszültség van. Óriási törésvonalak azok, amelyek eddig is meghatározták az Európai Unió jövőjét, és a bevándorlás kérdése, úgy gondolom, teljesen új helyzetet fog teremteni az Európai Unión belül. A tagállamokon belül átrendeződnek a politikai erőviszonyok. Az Európai Parlamentben és az Európai Unió különböző intézményeiben átrendeződnek a politikai viszonyok. Ez egy új törésvonal lesz, ez egy új, meghatározó kérdés lesz, amiben az elfoglalt pozíció a következő évtizedekre meghatározhatja Magyarország sorsát.

Ugyanakkor ez az átrendeződés lehetőséget fog biztosítani számunkra arra is, hogy olyan tabukérdéseket megnyissunk, amelyeket eddig nem lehetett. Nem szabad semmilyen olyan ügyet, amit eddig tabuként kezelt az Európai Unió, a továbbiakban tabuként kezelni. A csatlakozási szerződésünk újratárgyalásáig is elmehetünk, mert új helyzet lesz, új világrend jön létre, új szemlélet, új paradigma fog megjelenni az Európai Unióban. És Magyarországnak erre fel kell készülnie, élen kell járnia, a saját érdekeinket felkészülten kell ott már kész koncepciókkal, nemcsak a bevándorlás kérdésében, hanem minden szakpolitikai kérdésben képviselnünk. Nem szabad elmulasztania a magyar kormánynak azt, hogy ezt megtegye. Mert teljesen új korszak fog indulni a bevándorlás miatt az Európai Unióban, és ezt nekünk a saját nemzeti érdekeink, a saját nemzeti céljaink szempontjából ki kell tudnunk használni.

Amikor a demokrácia állapotáért aggódik például Sargentini asszony, akkor aggódhatna azért, hogy Magyarország már lassan 15 éve tagja az Európai Uniónak, de a magyar állampolgárok még nem láttak egy mérleget arról, hogy nekik mit hozott vagy tőlük mit vett el ez az Európai Unió. Miért nem aggódik azért, mert nem tudnak tájékozottan döntést hozni a magyar emberek az Európai Unióval kapcsolatban? Azért is aggódhatna Sargentini asszony, mert Magyarországon az egyik legrosszabb az Európai Unió intézményeibe vetett bizalom. Magyarországon majdnem a legmagasabb az összes tagállam közül az Európai Unió elutasítottsága. Miért van ez így? Miért nem foglalkozik ezzel, amikor arról beszél, hogy Magyarországon milyen állapotok vannak? Hogy a magyar állampolgárokat ez az Európai Unió, és hozzáteszem, a magyar politika sem veszi annyiba, hogy tényleges tükröt tartson az európai uniós tagságunk elé. Hogy lássuk meg, hogy mit kaptunk, és ezért mit kellett feladnunk, akár a szuverenitásunkból, akár a gazdaságunkból. Miért nem csináljuk meg ezt a mérleget pont most, amikor ezek az óriási változások be fognak következni? Sokkal felkészültebben tudnánk ezeket a tárgyalásokat lefolytatni, és sokkal felkészültebben tudnánk ezek elé a változások elé odaállni, ha tudnánk, és mi, európai uniós és magyar állampolgárok látnánk, hogy mi történt hazánkban az európai uniós csatlakozás következtében.

Nem terveztem azt, hogy részletesen beszélek a jogállamiság, diktatúra kérdéséről, de úgy gondolom, meg kell tennem. Azért is, mert ez a része az a jelentésnek, ami az ellenzék részéről talán leghangsúlyosabban jelenik meg. Azt kell mondanom, hogy ténylegesen elég erőteljesen lejt a pálya. Nem lehet elvitatni azt, hogy Magyarországnak egypárti Alaptörvénye van. Nem lehet elvitatni azt, hogy Magyarországon egypárti választási rendszer van. Nem lehet elvitatni azt, hogy vegytisztán fideszes pártkatona ül az ügyészség, az Állami Számvevőszék, az Országos Bírósági Hivatal, a választási szervek, a Médiatanács és a jegybank élén is.

Ugyanakkor nem szeretem azt, amikor akár ellenzéki képviselők diktatúráról beszélnek, mert egy diktatúrában állami erőszakszervek fellépnek ártatlan választópolgárokkal szemben is. Amikor diktatúra volt Magyarországon, akkor itt elvittek embereket a gulágra, tízéveket töltöttek ott állampolgárok úgy, hogy nem láthatták a családjaikat. Ők ténylegesen megszenvedték azt, hogy diktatúra volt Magyarországon. De még 2006-ban is, képviselőtársaim, jogellenesen, tömegesen lépett fel az állami erőszakszervezet Budapest utcáin a saját népével szemben. Úgyhogy ha a demokrácia állapotát szeretnénk vizsgálni Magyarországon, akkor azért ezeket is tegyük mellé! És ne vitassuk el azoknak az embereknek a szenvedéseit, akik ténylegesen diktatúrában éltek, és megszenvedték azt, hogy akár egy évtizedig nem látták a saját családjukat, vagy március 15. előtt hétköznapi családapákért eljött a rendőrség, vagy beszéljünk arról, ami 2006-ban történt Magyarországon! A mai napig fizeti a magyar állam a kártérítéseket azokért a tömeges jogsértésekért, amit a rendőrség követett el. A rendőrség! Egy állami erőszakszervezet! Tehát amikor a jogállamiság csorbulásáról beszélünk, akkor ne alkalmazzunk kettős mércét!

Igaz az, hogy Magyarországra biztonsági kockázatot jelent a letelepedési kötvény. Igaz az, hogy ez teljesen hitelteleníti egyébként a kormány migrációs politikáját nagyon sok tekintetben. Igaz az, amiket én is felsoroltam, hogy csorbulnak azok a jogok, amelyek egy konszenzusos demokráciában nem csorbulhatnának. De ettől még nincs diktatúra.

Úgy gondolom, ahogyan kezdtem a felszólalásomat, Magyarország szuverenitása az, amit elsődlegesnek kell tekintenünk ebben a kérdésben; mégiscsak a hazánk az, amit elsődlegesnek kell tekintenünk. Úgy gondolom, hogy a szuverenitáshoz való elvi hozzáállásom miatt én ezt a javaslatot támogatni fogom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)