Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Október van, ebben a hónapban kezdődik a fűtési szezon (Dr. Apáti István: Esik az eső!), és ebben a hónapban különösen figyelmet fordítunk a hajléktalanokra is. Most ebben az évben a figyelmünket növeli az a tény, hogy a közterület rendjéről és tisztaságáról szóló törvényi szabályozás életbe lép. Ahhoz, hogy a kérdést egészében megértsük, három tényt kell rögzítenünk. Az első: az emberi méltóság mindenkit megillet, a legnyomorultabb helyzetben lévő embert is, ebből a szempontból egyformák vagyunk. Másrészt a hajléktalanellátó rendszer Magyarországon jól működik, tartalékok is vannak ebben a rendszerben.

(9.50)

A harmadik az, hogy a közterületet használóknak is megvannak a jogaik, és ezt is figyelembe kell venni, hiszen a közterületen tisztaságot és rendet kell teremteni.

Nézzük az első kérdést, a hajléktalanok helyzetét! Azok az emberek, akik az utcán élnek, sok problémával küszködnek, ezek között a problémák között többek között pszichiátriai kezelést igénylő betegségek is vannak, de sok más is. Előéletükben ott vannak kudarcok, ott vannak tragédiák, amik nem kerültek feldolgozásra, ott van a depresszió, a reménytelenség; olyan emberi helyzetben vannak, ami megértést és segítséget érdemel.

A másik kérdés a hajléktalanellátó rendszer. Szombaton én is meglátogattam egy ilyen intézményt, és azt tapasztaltam, hogy valóban felkészültek és komoly áldozatot vállalnak az ott dolgozók, és ez a hivatástudat, amit nem is pénzért, de hivatásból végeznek, ez a munka tiszteletet érdemel. Ebben az ellátórendszerben részben az éjszakai férőhelyek, részben a nappali melegedőhelyek megfelelő számban állnak rendelkezésre, de kétségtelen, hogy a rendszert bizonyos területeken fejleszteni kell, utaltam már rá, hogy elsősorban az egészségügyi ellátás területén, de szükség van még több szociális munkásra, és meg kell teremteni a lehetőséget azok számára, akik önálló életvitelre képesek. Megjegyzem, a tájékoztatás szerint körülbelül 20 százaléka az ott élőknek munkahellyel is rendelkezik, mások nyugdíjból vagy alkalmi munkából élnek.

A hajléktalanügy és a hajléktalanellátás mellett még a harmadik kérdéssel is foglalkoznunk kell, ha egészében akarjuk látni a problémát, ez pedig a közterület rendje és tisztasága. Amikor figyelünk a hajléktalan emberre, aki olyan helyzetben van, hogy az az állapot, amit az utcán látunk, az emberi méltóság ellen van, tehát maga sem képes egyedül kilábalni ebből a helyzetből, és segítséget kell neki nyújtani, ugyanakkor tekintettel kell lennünk arra az emberre, aki a közterületen közlekedik, aki ott várakozik, sétál, találkozik, tehát életének egy szeletét ott tölti, és kétségtelen, hogy olyan állapotok vannak, amelyek ezt nem teszik méltóvá. Ezért a közterület rendjét meg kell védenünk, és az a törvénymódosítás, amit a parlament elfogadott, erre ad lehetőséget.

Az is igaz persze, hogy ez nem rendészeti ügy elsősorban, hanem ez az emberről szól, és az emberi méltóságot mindkét szereplő részére, a hajléktalan ember részére és a közterületet igénybe vevő társadalom egészére érvényesíteni kell. Ez is olyan kérdés, mint életünk több más kérdése, hogy az éremnek két oldala van, és mind a kettőt figyelembe kell venni.

Én még egyszer köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik a hajléktalanügy kapcsán ezt a nehéz munkát végzik, és biztosítják annak a rendszernek a működését, amely eddig kezelte az oda betérő, segítséget kérő embereket; most egy nehezebb helyzetben lesz feladatuk: a segítséget nem kérő, sokszor elutasító embernek is meg kell adni az emberhez méltó körülményeket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)