Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőkénti utolsó felszólalásomat szeretném elmondani, és ennek során egy kis visszatekintést szeretnék tenni az elmúlt négy évre.

Szinyei Merse Pál, Darvas József, Jókai Mór, Illyés Gyula, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, ezen elődök után érkeztünk ebbe a Házba 2018. május 8-án. Meg kell mondjam, mint képviselő, hiszen jogi képviselettel foglalkozom 32 éve, nem volt újdonság számomra, hogy most nem egy egyént vagy egyéneket, hanem az egész ország lakosságát képviselhetem a parlamentben népképviselőként.

Azért azt is elmondhatjuk, hogy ebben a ciklusban olyan különleges események voltak, amelyek a két világháborún kívül soha egyetlen ciklusban sem. Alsóház és felsőház között közlekedtünk, tekintve, hogy a járvány miatt mindig változtatnunk kellett a helyünket. Soha még ennyi képviselőre nem kellett emlékeznünk, akik elhunytak a ciklus alatt. 234 ülés után vagyunk, és két képviselőtársunk a ciklus alatt hunyt el.

Meg kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért nagyon sok negatív élményem van ebben a Házban, méghozzá elsősorban a képviselői munkánkat illetően. Míg az ellenzéki képviselők fele tényleg rendkívül felkészülten, tisztességesen és valóban népképviselőként végezte a munkáját, a másik fele gyakorlatilag pihenőszobának használta a parlamenti tisztséget. Meglepő volt számomra, hogy milyen kevés képviselő volt az, aki valóban az adott témához kapcsolódóan, szakértelemmel, odaadással, felkészültséggel szólalt fel.

Azt is el kell mondjam önöknek, hogy a frakcióvezetők közül egyetlen frakcióvezetőt tartok arra alkalmasnak, hogy ezt a munkát végezze, és reményeim szerint tovább végzi, ez pedig Keresztes László Lóránt. Ő volt az egyetlen frakcióvezető, aki felkészült a törvényjavaslatokból, aki a frakcióját valóban frakcióvezetőként képviselte, tekintélyt jelent nemcsak a közösségének, hanem a Háznak is.

A többi frakcióvezető a stand-up comedy stílusát próbálta megteremteni ebben a Házban az elmúlt négy évben, csak sajnos három dolog hiányzott abból, hogy ez minőségi legyen: a tehetség, a tartalom és a humor.

Meg kell mondanom, hogy egy-egy képviselő tényleg ‑ a személyiségét, a szellemiségét, humorát, kedvességét, felkészültségét bemutatva ‑ csillogó teljesítményt nyújtott, de a nagy többség bizony szürke maradt, és nem lehet azt mondani, hogy népképviselők voltak a Házban.

A mai ülésnap egyébként, hihetetlen, de a négy év lenyomata volt. A mai ülésnapon minden előfordult, ami a négy év alatt általában.

(19.10)

A mai ülésen természetesen most éppen krumpli is volt meg hagyma is, de a mai ülésen volt egy pártkádernek köztársasági elnökké szavazása, és utána természetesen a szocialista rendszer, az ötvenes évek álló tapsának vihara. Ugyanúgy volt ma, amikor politikai nyilatkozatról tartottak vitát, a két oldal becsmérlése, egymás csúnya szavakkal illetése, illetőleg a másik politikai közösségről nem egyszerűen csak véleményformálás, hanem annak támadása. Ma természetesen újra volt mentelmijog-felfüggesztés, ami ebben a parlamentben lassan már szinte heti szinten fordult elő, és ami a legnagyobb probléma, hogy ebben a ciklusban függesztettek fel legtöbbször mentelmi jogot korrupciós bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt.

Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a jogalkotási mechanizmus, ami ebben a Házban volt, bár nem újdonság, hiszen a korábbi években is tapasztaltuk, ez pedig a salátatörvényekbe bújtatott antidemokratikus szabályoknak a törvényekbe iktatása, és az ellenzéknek a lenézése, hogy talán nem veszik észre ezeket az eldugott bombákat, természetesen a mai napnak is témája volt.

Nagyon nagy büszkeség volt számomra itt lenni mint országgyűlési képviselő. De azt gondolom, hogy nem mehetünk el soha amellett, hogy megköveteljük a közösségünktől, megköveteljük a képviselőtársainktól, megköveteljük a politikusoktól, hogy saját maguknál jobban egy dolgot szeressenek, ez pedig az a nép, amelyet képviselnek. Nem élhetünk buborékban, nem vonatkoztathatunk el attól a társadalomtól, amely bennünket ideküldött, és akik bennünk bíztak. Meg kell mondjam, képviselőtársaim, hogy az elmúlt időszak azt eredményezte, hogy a magyar társadalomban rendkívüli bizonytalanság van. És ahogy Mikszáth Kálmán jogelődünk mondta, a bizonytalanság megöli az emberben a szellemet. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Képviselőtársaim! Ne segítsük a társadalom bizalmatlanságát, és igyekezzünk azért, hogy a jövőben is ők úgy érezzék, hogy minket érdemesen küldtek ide! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)