Dr. Tilki Attila (Fidesz)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy olyan választókerület országgyűlési képviselője vagyok, ahol 24 település határos Kárpátaljával, és mind az öt határátkelőhely az én választókörzetemben található, és két hete folyamatosan ott tartózkodunk a határon. Ezért számomra furcsa, hogy az előbb Gurmai képviselő asszony elmondta azt, hogy a kormány nem csinál semmit ‑ most, ahogy tudnék neki válaszolni, már nincs bent a teremben. Szóval, rögtön a második nap a miniszterelnök úr jelen volt, és egyeztetett a települési vezetőkkel, akik rögtön az első órákban ott voltak a képviselő-testülettel, a helyi segítőikkel, és fogadták azokat, akik a hazájukat elhagyni kényszerültek ‑ egy példátlan összefogás valósult meg.

Budapestről lehet itt beszélni, el kell jönni vidékre, és meg kell nézni, hogy hogyan dolgoztak együtt az önkormányzatok, hogyan dolgozik együtt a humanitárius tanács, együttműködve a történelmi egyházak karitatív szervezeteivel; hogyan dolgoznak együtt a megyei kormányhivatal járási hivatalának vezetői és beosztottjai, akik segítik a polgármesterek, a települési polgármesterek munkáját; hogyan dolgoznak azok az önkéntesek, akik falvakban laknak, kárpátaljai származásúak, tolmácsolnak, alig alusznak egy-két órát. Ellenben a baloldal mit csinál? Eljön, és változatlanul mondja a hülyeséget.

Gurmai képviselő asszony egyik pártvezérének a felesége eljött hozzánk, Gyurcsány Ferenc feleségéről van szó, azé a Gyurcsány Ferencé, aki folyamatosan törölte a lábát a kárpátaljai magyarokba és a határon túli magyarokba; eljön Márki-Zay Péter, aki fel sem méri, hogy mekkora feszültséget okoz akár az én választókörzetemben, akár Kárpátalján, hogy ő magyar katonákat küldene külföldre, magyar katonákat küldene ebbe a háborúba, aki nem méri fel, hogy a fegyverszállítmányok átengedése az országon milyen veszélyt jelent akár az én választókörzetemben is, és milyen veszélyt jelenthet (Az elnök csenget.) a háború folyamán.

Én arra kérem a baloldalt, hogy először jöjjenek el, tájékozódjanak, és utána beszéljenek. A tisztelt államtitkár úrtól pedig azt kérdezném (Az elnök csenget.), hogy mi várható, tudjuk‑e, hogy hányan fognak jönni, és felkészültünk‑e a fogadásukra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)