Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Háború vagy béke kérdéséről beszélt ön, tisztelt képviselő úr, és elmondhatjuk, hogy a baloldal minden történelmileg fontos időpontban el tudja találni a Magyarország számára rossz válaszokat, és ez nem volt másként most sem, a háború vagy béke kérdésében.

Hadd idézzem önnek a saját politikustársait, a saját miniszterelnök-jelöltjüket, aki azt mondta: a fegyverszállításokat is támogatnám, amennyiben a NATO és az EU emellett döntene. Több műsorban ‑ akár a Partizán című műsorban, akár az ATV-ben ‑ megerősítette, a Die Zeit című lapnak is elmondta, hogy ő bizony szállítana fegyvereket és küldene katonákat a szomszédos Ukrajnába, ahol háború dúl.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez a béke vagy a háború hangja? Ez a veszély vagy a biztonság hangja? Ez az átgondoltság, a felelősségteljesség hangja, vagy pedig az összevissza beszélésnek és az iszonyatos felelőtlenségnek a hangja? Ezen Ház falai között az elmúlt generációk során volt sokféle vita, amely akár háború vagy béke kérdéséről is szólt, de mindig az volt a helyes álláspont ebben az épületben az elmúlt több mint egy évszázadban, hogyha a béke mellett érveltünk. Hogy lehet, hogy önök katonák háborúba küldése mellett érveltek? Hogy lehet, hogy önök fegyverek háborúba való küldése mellett érveltek?

Ilyeneket mondtak, nemcsak a miniszterelnök-jelöltjük, hanem az egyik bukott miniszterelnök-jelöltjük is ‑ bár lehet, hogy április 3-án mindenkire ezt mondhatjuk már. Azt mondta Fekete-Győr András, a Momentum vezetője, hogy elrettentéspolitikára van szükség ‑ mondta ezt ő, a Momentum bukott elnöke ‑, Oroszországgal szemben elrettentéspolitikára van szükség, először is fegyvereket kell felajánlani az ukrán kormány számára, szövetségeseinkhez hasonlóan. Ez a béke hangja lenne, tisztelt képviselő úr? Önök így őriznék meg a magyar emberek biztonságát és békéjét, hogy arról beszélnek, hogy fegyvereket küldenének?

De itt van Tordai Bence képviselőtársunk is. Azt mondta: a fegyverszállítmányokkal kapcsolatban is ott nehezíti a kormány a közös európai fellépést, ahol csak lehet. Önök szerint tehát az lenne a magyar kormány feladata, hogy elősegítse minél több fegyver küldését Ukrajnába, és ezzel belesodorja akár Magyarországot is ebbe a fegyveres konfliktusba?

De itt nincs vége a sornak, képviselő úr. Rónai Sándor, az önök európai parlamenti képviselője hazaérkezett Brüsszelből, és azt méltóztatott mondani, hogy Magyarország, a magyar kormány nem segít száz százalékig, ezért támadta a kormányt; hiszen más uniós tagállamok például fegyverek szállításával segítenek, mi pedig nem segítünk száz százalékig ‑ ezt mondta az önök európai parlamenti képviselője.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön itt a parlamentben most lehet, hogy éppen békéről beszélt, de egyik, másik, harmadik, negyedik képviselőjük folyamatosan arról beszélt, olyan veszélyes mondatokat mondott, amelyek Magyarországot abba az irányba sodorták volna, hogy belekeveredjen ebbe a konfliktusba. Ha van valami feladatunk itt, ebben az Országgyűlésben, az Országgyűlés mind a 199 tagjának, az a feladatunk, hogy a magyar emberek békében élhessenek. A háborús veszélynél nagyobb veszély nincsen és nem is volt soha, bármilyen vita zajlott ebben az Országgyűlésben, nem volt!

Az elmúlt harminc évben ilyen felelőtlen kijelentéseket magyar politikusok nem tettek, mint ezek a politikusok, akik olyan mondatokat mondtak, amelyek belekeverhetik a magyar embereket ebbe a fegyveres konfliktusba. A szomszédunkban zajlik ez a háború, nem más kontinensen, nem több ezer kilométerre innen! 150 ezer magyar él Kárpátalján, akikért szintén felelősséget viselünk, ezt az Alaptörvénybe is beleírtuk, amit önök el akarnak törölni egyébként az Alaptörvénnyel együtt.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha valamiben van felelősség, az ez, és önök ebben összevissza beszéltek, és nagyon veszélyes mondatokat mondtak. Ennél veszélyesebb mondatok nem hangzottak el. Önnek most azt kellett volna tenni, hogy föláll, és ha kiejti a száján azt a szót, hogy béke, akkor elmondja, hogy ezekkel a politikustársaival nem ért egyet. De ezt egy szóval sem mondta. Beszélt a békéről, de a háborús veszéllyel fenyegető szavakra nem mondta azt, hogy nem ért velük egyet, tisztelt képviselő úr. Márpedig ez lett volna az önök feladata.

Az a baj a magyar baloldallal, hogy még mindig jobban gyűlöli a jobboldalt, mint amennyire szereti a hazáját. Ha ezt nem így tenné, akkor legalább ebben a kérdésben lehetne konszenzus Magyarországon, mert azt hiszem, hogy minden országban fontos a békének a megőrzése.

Úgyhogy mi azt kérjük a baloldaltól, pontosabban hiába is kérünk bármit, mert az elmúlt években is hiába kértünk bármit is, de mi nem fogunk soha egyetérteni a baloldallal akkor, amikor ilyen háborús veszélyt jelentő mondatokat mond. Viszont április 3‑ára önnek is idézném az önök vezetőjének, Gyurcsány Ferencnek a mondatait, szintén Őszödön mondta: és amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról ‑ ez persze az őáltala vezetett Magyarország volt még ‑, beszélek a baloldalról, és őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.

Bízunk benne, hogy Gyurcsány Ferencnek ez az előrejelzése április 3-án valósággá válik, és végleg elűzhetjük a magyar közéletből Gyurcsány Ferencet, mert ez is az április 3-ai választás tétje, hogy végleg elüldözzük‑e (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Gyurcsány Ferencet a magyar politikai életből. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)