Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy arról a kérdésről szeretnék beszélni, a pedagógusok sztrájkjogának korlátozásáról, ami miniszterelnök úrra vagy helyette miniszter úrra is tartozik. Fog tudni rá érdemben válaszolni, ebben reménykedem, hogy akar‑e, azt persze nem tudom.

Én nagyon régen voltam annyira büszke arra, hogy magam is pedagógus vagyok, és dolgoztam sokáig tanárként, mint napjainkban, amikor azt látom, hogy a pedagóguskollégáink sorban állnak ki a jogaikért, sorban állnak ki azért a jogukért, hogy mint minden más munkavállaló, ők is sztrájkolhassanak, nekik is módjuk legyen arra, hogy a saját érdekeikért föllépjenek. Mert az elképesztő és elfogadhatatlan, hogy ez a kormány úgy gondolja, hogy a járványügyi helyzetre hivatkozva, az erre hivatkozva kért korlátlan felhatalmazás keretében korlátozhatja rendeletileg a sztrájkjogot, beleértve a pedagógusok sztrájkjogát is. Akkor, amikor megszüntették a maszkviselést, amikor visszaléptek az abszurd, kötelező oltási szabályokból, akkor úgy gondolják, hogy de a pedagógusok sztrájkja, na, az aztán akkora járványügyi kockázatot jelent, amit mindenképpen rendeleti úton kell korlátozni. Ez felháborító és elképesztő.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Miniszter úr, legyen világos, a pedagógusok nem azért sztrájkolnak, mert ellenzéki ügynökök vagy micsodák, mint amiket az ön minisztertársa szokott erről mondani, hanem azért, mert egy pályakezdő pedagógus ma alig keres többet, mint ami a szakképzett minimálbér összege, nettó 173 ezer forint. Ebből kellene megélnie, ebből kellene lakást bérelnie, családot alapítani.

Az tehát a kérdésem, hogy mikor vonják vissza végre a pedagógusok sztrájkjogát korlátozó alkotmányellenes és abszurd rendelkezést, és mikor kezdenek érdemi tárgyalásokat a pedagógusok képviselőivel. (Taps az ellenzéki padsorokból.)