Dr. Bősz Anett (DK)

DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, nem tudom elfogadni a választ, már csak azért sem, mert az elején még az én politikai előképeimre is rosszul hivatkozott. Néhány szó ’56-ról. Bibó István ebben a házban, amikor a szovjet katonák berugdosták a Parlament ajtajait, akkor szövegezett egy olyan levelet, amit átadott egy fiatalembernek, hogy szaladjon el vele az USA nagykövetségére, és ezt a fiatalembert úgy hívták, hogy Göncz Árpád. Én ezekre az emberekre szeretek emlékezni ’56-ból, és nem pedig a szembenállásra, mert azt gondolom, hogy itt mindnyájunknak kötelességünk azokra emlékezni, akik a magyar szabadságért, a magyar hazáért és az orosz megszállók ellen léptek fel. Ezt teszi egyébként most az ukrán nép is. Nagyon sajnálom, hogy közös alma materünk nem tudta ugyanazt átadni nekünk értékvilágként. Azt látom, hogy nem véletlenül vagyunk a politikai paletta két oldalán.

Sajnos egy percbe ennyi fért bele. Nem tudom elfogadni a válaszát, de köszönöm, hogy elmondta. (Taps az ellenzéki oldal soraiból.)