Dr. Bősz Anett (DK)

DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Mindannyian látjuk, hogy mit művel a magyar kormány legszorosabb politikai szövetségese, Vlagyimir Putyin és az orosz hadsereg Ukrajnában: tankokkal és harckocsikkal szálltak meg egy független, szabad nemzetet. Rakétákkal és bombákkal támadnak nagyvárosokat, lakóházakat, kétségbeesett családok, édesanyák és gyerekek alszanak a metróban, hogy túléljék az orosz bombázásokat.

A külügyminiszter nemrégiben azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy a 2021. év a legsikeresebb volt a magyar-orosz kapcsolatok szempontjából, de idén még nagyobb sikereket akarnak elérni. Ehhez kapcsolódnak a kérdéseim, amelyeket most államtitkár úrnak szeretnék föltenni.

Mikor ismerik be végre, hogy nem építhet atomerőművet Magyarország, és ezzel az Európai Unió területén egy olyan ország, amely háborús agressziót és háborús bűnöket követ el az egyik szomszédunk ellen? Mikor jelentik be végre, hogy ha lesz is Paks II. egyáltalán, akkor azt biztosan nem a Roszatom fogja megépíteni?

Ez a kérdés közel sem csak Oroszország elleni gazdasági szankciókról szól, hanem biztonságpolitikáról, hiszen hadd emlékeztessem önöket, hogy NATO- és EU-tagok vagyunk. Mikor ismerik be végre, hogy hiba volt Budapestre engedni az orosz kémbankot? Arról a Nemzetközi Beruházási Bankról beszélek, amelyről Európától Amerikáig mindenki tudja, hogy az orosz hírszerzés fedett akcióinak a védőernyője Európában.

Önök nemcsak beengedték ezt a bankot, még azt a szégyent is elkövették, hogy a Lánchíd Palotát kaphatta meg székhelyül, amit Varga Mihály miniszter úr személyesen adott át. Mikor fogják befagyasztani Vlagyimir Putyin vagyonát és a hozzá tartozó orosz oligarchák vagyonát, amit Magyarországon tárolnak? Vagy ez már olyan fájdalmas lépés lenne, amire az orosz agresszor nem adott engedélyt a magyar kormánynak?

Mikor ismerik be végre, hogy az elmúlt tizenkét év magyar külpolitikája megbukott? Mikor lesz végre egy igaz szó ebben a Házban az önök részéről arról, hogy tizenkét éve mindennap elárulták az európai szövetségeseinket is szerte az euroatlanti szövetségi rendszerben.

Brüsszeleztek napestig, és közben Moszkvából kaptak utasításokat arra nézve, hogy hogyan mozogjunk a nemzetközi mezőnyben, nemcsak a gazdasági, nemcsak az energiapiaci, hanem a biztonságpolitikai cselekményszálat is tekintve. Mikor és ki fog önök közül bocsánatot kérni a magyar néptől ezért a történelmi szégyenért, ami az elmúlt tizenkét évben zajlott?

(15.50)

Államtitkár úr, az utolsó kérdésem pedig az önhöz, hogy Szijjártó Péter mikor fogja visszaadni a Moszkvában kapott Barátságért érdemrendjét, nem szégyelli‑e, hogy egy háborús bűnös tüntette ki a külügyminiszterünket, a barátjának nevezve. Várom megtisztelő válaszát, különös tekintettel arra a részre, amelyben megpróbálja eljátszani, hogy Vlagyimir Putyin nem is az önök barátja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek soraiból.)