Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a javaslat két teljes oldalon adózással kapcsolatos, társasági adóval, osztalékadós ügyekkel foglalkozó kitételeket tartalmaz, alaposan készültem arra, hogy ezekről egy mérsékelt jobboldali kritikát fogalmazzak meg. A helyzet az, hogy amit önök itt ma vita címszó alatt műveltek, az a fideszes parlament ismeretében is elképesztő. A gyűlöletügyi államtitkár úr most nem tartózkodik a teremben, éppen kiment, Zsigó képviselő úr, államtitkár úr ült a helyére, de azt valami egészen elképesztőnek tartom, ahogy minden egyes témába megpróbálják belehozni, ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, hogy a véleménybuborékuk különböző tanait, ha kicsit rosszabb indulatú vagyok, akkor azt kell hogy mondjam, a bolsevik hazugsággyáraik termékeit. Nacsa képviselőtársam is világbajnok ebben, ez köztudott.

De körülbelül az az érzésem volt ebben a vitában, mint amikor az áfacsökkentésről beszélünk. Szeretném önöknek jelezni, hogy pont ma a Gazdasági bizottság előtt, bár ellenérvük nem volt az alapvető élelmiszerek áfacsökkentését illetően, mégis leszavazták ezt az egész csomagot. Tehát a Fidesz ma arra szavazott, hogy a magyar embereknek nehezebb legyen. A Fidesz ma arra szavazott, hogy a magyar emberek többet fizessenek a vásárlásaik során, és többe kerüljön a fogyasztói kosár számukra. Amikor szelektíven egy-egy termék esetében áfát csökkentett korábban a Fidesz, maga Tállai András államtitkár mondta, hogy hát, milyen jó az áfacsökkentés, mert abból majd árcsökkenés is lesz. Most egy írásbeli kérdésre adott válasz ‑ figyeljenek, mert meg kell kapaszkodni, ha lenne hajam, kihullana tőle ‑, Tállai András szerint nincs értelme az áfacsökkentésnek, mert az emberek nem éreznének belőle semmit. Önök ilyenek. Ugyanabban a témában tökéletesen ellenkező előjellel néhány hónap vagy egy-két év különbséggel képesek lehazudni az eget is.

Ugyanez az önök által említett ‑ nem én hozom bele az általános vitába, én nem terveztem, önök említették ‑ migrációs kérdéskör. Hát, akkor beszélgessünk erről! Mutogathat, gesztikulálhat Nacsa képviselőtársam, talán azt sem szeretné, hogy elmondjam a véleményemet, vagy amit gondolok erről, de ki kell hogy oktassuk, ez egy parlament, és legalább mímeljék a demokráciát, és engedje meg nekünk, hogy elmondjuk, amit akarunk.

Nem az ön főnöke volt az véletlenül, aki 2015-ben az ENSZ előtt világkvótát követelt, képviselőtársam? Ki követelte a világkvótát? (Dr. Gyüre Csaba: Ez az!) Orbán Viktornak hívták ezt az embert. Nem az önök államtitkára volt az 2015-ben, aki itt a parlamenti kérdésünkre azt mondta, amikor a debreceni menekültszállás környékén anomáliák voltak, és különböző bűncselekményre gyanút adó események, nem önök mondták azt véletlenül, hogy migrációs válság márpedig nincsen, és az ellenzék riogat? Én itt voltam, képviselőtársam. Tisztán emlékszünk arra, hogy önök honnan jöttek. Tisztán emlékszünk a Trianon-megemlékezésről való kivonulásra, tisztán emlékszünk a Liberális Internacionáléra, tisztán emlékszünk arra, hogy hívő honfitársainkat hogyan bántották meg ebben a teremben, és hogyan alázták meg fideszes képviselők a mondataikkal. Tisztán emlékszünk önökre.

(12.40)

A stílusukat is ismerjük, a házmesterstílust, a padláslesöpréseket. (Nacsa Lőrinc: Eutanázia!) Mindent magukkal hoztak az előző korszakból, és minden eszközt felhasználnak, amiket megboldogult ifjúkorukban önökkel szemben felhasználtak. Így lettek fiatal demokratákból öreg bolsevikok. (Nacsa Lőrinc: Eutanázia!)

S a migráció kapcsán mondjuk el, azok után, hogy az önök vezetője világkvótát követelt, és azok után, hogy a migrációval szembeni retorikát tette magáévá és ezt az álláspontot fogadta el, mégis melyik az a kormány, amely gazdag migránsok ezreinek a magyar állampolgárság előszobáját piaci kofaként pénzért odaadta. Melyik kormány vezette be a letelepedésikötvény-konstrukciót? Melyik kormány engedte azt, hogy a magyar költségvetés, a magyar adófizetők tízmilliárdos nagyságrendben ráfizessenek a letelepedési kötvényre? Az önök kormánya volt ez. Melyik kormány nem tett semmit, miután kiderült ez az egész? Az önök kormánya. És melyik az a kormány, amelyik bár úgy tűnik, hogy harcosan a migrációval szemben foglal állást, a valóságban a harmadik világból és harmadik országokból vendégmunkások tízezreit telepíti szervezetten Magyarországra?

Nacsa képviselőtársam, ha ilyen büszkék erre, mondja el, hogy a tavaly szeptember 1-jére datált kormányrendeletüket miért hozták meg, amelyben Mongóliából, Vietnámból és más országokból munkavállalók tömegeit telepítik Magyarországra, s teszik ezt azonközben, hogy több mint százezer olyan honfitársunk van itt, Magyarországon, aki semmiféle állami ellátásban nem részesül. A harmadik világból érkezőket kedvezményezik ‑ a gyűlöletügyi államtitkár úr a zárszavában erre majd nyilvánvaló módon reagálni fog ‑, a magyar állampolgárok, munkanélküliek esetében pedig Európa egyik legszűkmarkúbb rendszerével több mint százezer embert semmiféle segítségben nem részesítenek. Ez az önök világa: a bolsevik hazugsággyár a köztévében és a különböző portálokon.

Ma egyébként újabb két jogerős ítéletet kaptam kézhez, ahol megint csak legyőztem az önök hazugsággyárát, s fizetni fognak, mint a katonatiszt. De tudják, mi a szomorú ebben? Hogy igazából nem ezek a médiumok fizetnek. Erős bennem a gyanú, hogy olyan állami hirdetéseket kapnak, kaphattak ezek a társaságok, amikből tulajdonképpen előre beárazzák a vesztes sajtóperek árát. Ez csak egy feltételezés, vélemény a részemről, de tendenciózusan ezt tapasztaljuk. Több mint kétszáz ilyen pert vesztettek el velünk szemben a Fideszhez köthető hazugsággyárak, az önökhöz tartozó olyan csapatok, amelyeknek egyértelműen önök a kenyéradó gazdái. A mi oldalunkon nincsenek ilyen elvesztett sajtóperek, mert mi nem ellenségként tekintünk önökre ‑ ne vigyorogjon, képviselőtársam! ‑, hanem önök az ellenfeleink. Egy normális országban mindannyian a haza boldogulását kellene hogy szolgáljuk, önök viszont egy bolsevik hazugsággyárral le akarják takarítani, radírozni az egész ellenzéket, és mindenkit, aki máshogy gondolkodik a világról, mint önök. Tipikus kommunista tempó ez.

Az a szégyen, hogy ezt nem ismerik fel. Az az óriási baj, hogy erről a javaslatról, a két oldalt érintő adózást, a társasági adót, osztalékadót tartalmazó érdemi részekről nem tudunk vitatkozni, mert önökkel nem lehet. Feláll a gyűlöletügyi államtitkár úr, és olyan minősítésekkel fog élni, amilyeneket évek óta hallunk tőle. És a legszomorúbb az, hogy nem tudunk vitatkozni az alapvető élelmiszerek áfatartamának a csökkentéséről. Vagy Zsigó államtitkár úrral miért nem tudunk érdemben beszélni arról, hogy a gyermeknevelési cikkek áfatartalma uniós rekorder Magyarországon? Nincs másik európai ország, államtitkár úr, ahol a pelenka, a cumisüveg, a babakocsi ilyen brutálisan adózik, mint nálunk. Hogy gondolták önök a demográfiai fordulat amúgy nagyon szép vágyálmát? Én is ezt kergetem, és keresem a megoldásokat ez irányban.

De a helyzet az, hogy önök büntetőadóztatják a gyermeknevelést, a gyermekvállalást és a gyermekgondozást. Azt látjuk, hogy az egyik oldalon vitathatatlanul van családi adókedvezmény, és az jó, hogy van, de a másik zsebből önök sokkal többet kivesznek a 27 százalékos élelmiszeráfával, a gyermeknevelési cikkek büntetőadójával, azzal, hogy csak szelektíven lehet igénybe venni a kedvezményeket, csak annak, aki eleget keres ehhez. Tehát azt látjuk, hogy önök egy olyan rendszert üzemeltetnek, amelyben mintha nem lenne minden magyar gyermek ugyanannyit érő. Mi pedig azt szeretnénk, hogy ez így legyen. S azt látjuk, hogy ezekről önök nem folytatnak érdemi szakmai vitát. Ezek a minősítgetések röpködnek, az egyházügyi témákhoz is behozzák a migrációt, aztán megsértődnek, ha reagálunk erre. Egészen durvának tartom tehát azt a hangulatot, ami ennek a törvényjavaslatnak a vitáját körüllengte.

Utoljára arra kérem önöket, hogy próbáljanak meg a nemzetstratégiailag fontos magyar kérdésekkel foglalkozni. Ilyen lenne az élelmiszeráfa, a gyermeknevelési cikkek áfája. Ezen törvényjavaslatok kapcsán pedig tudom, hogy nehéz önöknek kiszabadulni a véleménybuborékokból és a minősítésekből, én ezt megszoktam, államtitkár úrtól különösen, de az a kérésem, ne gondolják azt, hogy ha önök az ellenfeleikkel szemben ugyanazokat az eszközöket fogják alkalmazni, mint amiket önökkel szemben alkalmaztak fiatalkorukban, akkor igazuk lesz. Nem ettől lesz igazuk, szakmai érvekkel is megpróbálhatnák meggyőzni a patkó túlsó felén ülőket. Nagyon sajnálom, hogy erre még csak kísérletet sem tettek, és nagyon bízom benne, hogy április 3-án a választók mindebből levonják a következtetéseket.

Egyébként köszönöm, hogy az elmúlt négy évben azért érdemi viták sokaságát is lefolytathattuk, köszönöm, hogy szolgálhattam hazámat a magyar parlamentben ebben a ciklusban. Azt kívánom mindenkinek, hogy sikerrel tegye ugyanezt a jövőben. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)