Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos felszólalás kezdetén kifejezzem azon álláspontomat, hogy elfogadhatatlan, amit Oroszország Kelet-Ukrajnában csinál. Magyarországnak nem lehet komoly partnere egy olyan ország, amely más országba annektálási céllal betör, és ott elismer egy olyan államot, amelyet a nemzetközi közösség soha nem fog.

Magyarországnak, nagyon remélem, ebben a háborúban semmifajta szerepe nem lesz; NATO-tagországként nincsenek ilyen kötelezettségeink. És nagyon remélem, hogy a magyar kormány távol marad minden olyan tevékenységtől, amely hazánknak bármely fiát e háborúba elküldené.

Ezt a törvénycsomagot, amelynek címe: „Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosítása”, a félelem törvénycsomagjának neveztem el. A Fidesz fél a hatalom elvesztésétől, és ezért hozott be a Házba a négyéves ciklus utolsó napjaiban egy olyan törvénycsomagot, amelyből egyértelműen látható, hogy az április 4‑e utáni időszakra is be kíván betonozni bizonyos folyamatokat, bizonyos érdekeket és bizonyos szerződéseket.

Nagyon érdekes, hogy ez a címe ennek a törvénycsomagnak, ehhez képest a javaslat úgy kezdődik, hogy a bányászatról szóló törvénymódosítás, a társasági adóról szóló törvénymódosítás, aztán jön az atomenergiáról szóló, és negyedikként megérkezik ez a bizonyos hitéleti és közcélú tevékenységek anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat. Aztán ezután még van egyébként 15 egyéb törvény, amelyet módosítani kíván ez a javaslat, összesen 53 paragrafusban. A 19 törvényből 12 törvényt az elmúlt 12 évben alkotott meg a fideszes többségű parlament, és 3-at pedig az elmúlt két évben. Ebből is látszik, hogy a fideszes törvényhozás gyakorlatilag eléggé átgondolatlan, tekintettel arra, hogy folyamatosan módosítgatnia kell a jogszabályokat.

Nincsenek meg a hatástanulmányok, és nincsenek meg azok az elemzések, amelyekkel a jogszabályok hosszú távú hatásait meg tudnák határozni vagy ki tudnák számítani.

(11.50)

Egyébként meg kell hogy mondjam, hogy már az alapvető törvény címével, amelynek módosítása ez a bizonyos, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi törvény, már a címmel is problémám van, nemcsak a mostanival, hanem a 1997-essel, ugyanis egy valódi demokrata viszolyog egy ilyen mondat megfogalmazásától. Az egyházaknak az államtól függetlenül kell tevékenykedniük, működniük. Hogy lehet állami törvényt úgy megfogalmazni, mintha az egyházak alapvető működésének anyagi feltételeit az államnak kellene garantálni, és az állam által működtethetők legyenek? A katolikus egyház 1900 éve, a reformátusok több mint 500 éve és a többi elismert egyház több száz éve a maguk egyetemes egyháza rendszerében biztosítják a hitélet és a közcélú tevékenységeik anyagi feltételeit. Egy állam legfeljebb, ha úgy látja, segítséget nyújthat ehhez, ha a polgárok érdekei persze úgy kívánják, de hogy állami törvényben az egyházak alapvető működésének anyagi feltételeit az állam teremtse meg, az azt jelenti, hogy hazánkban az állam és az egyház valójában nincs különválasztva. Ráadásul 1997-es az alapvető törvény, amelyet a mostani módosít, azaz a szocialista kormányok során sem gondolta egyetlen politikai vezető sem, hogy az egyház és az állam hazánkban egymástól függetlenül működne.

Magyarországon tény, hogy az egyházak az állami finanszírozás iszonyatos mértékű emelkedésével a pénzmosás egyik eszközévé váltak. Az odaadott pénzekkel nem kell elszámolni, a Számvevőszéknek nincs semmiféle ellenőrzési lehetősége, s minden kerülhet ott is sokszorosába papíron, soha nem lehet felderíteni. Mindössze a közpénzből juttatott összegek felhasználásáról szóló nyilvántartásba be lehet tekinteni, a felszámoló személye kitakarása mellett. Sőt még ez a javaslat tovább nehezíti ezen pénzek felhasználásának ellenőrzését, merthogy azt mondja ki, hogy az állam által nyújtott 10/B. § (8) bekezdés a) és d) pontja szerinti juttatásra nem kell alkalmazni az államháztartási szabályokat, azaz senki soha nem fogja tudni, hogy a különböző jogcímeken az egyházaknak adott pénzeket miként használták fel.

Egy példát szeretnék ebből a törvényjavaslatból mondani: „A bevett egyház a tulajdonában lévő, közcélú tevékenységet szolgáló és egyéb ingatlanjainak, a vallási, kulturális örökség értékeinek, a műemlékeknek és a művészi alkotásoknak a megőrzéséhez, felújításához, gyarapításához, továbbá levéltára, könyvtára, múzeuma működéséhez a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegű, az államiakhoz hasonló támogatásban részesül.” Tehát az egyházaknak van saját bevétele, emellett megkapják az adományozó polgárok 1 százalékát, azt az összeget az állam még egyszer odaadja az egyházaknak, tehát van más forrása az egyházaknak a fenntartáshoz. Az állami intézményeknek nincs más forrása a fenntartáshoz, csak az állam. Akkor miként kaphatna az infrastruktúrája fenntartásához az egyház ugyanannyit, mint az állami intézmény, amikor már az egyházaknak a saját forrása mellett eleve az egész intézményrendszerére külön jogcímeken támogatásokat nyújtanak?

Másik példa: „A megállapodással rendelkező bevett egyház felsőoktatási intézménye az általa ellátott felsőoktatási közfeladat után a hasonló feladatot ellátó állami intézményekkel legalább azonos támogatásra jogosult.” Ezek szerint az egyházak Magyarországon úgy tartanak fenn felsőoktatási intézményeket, hogy ahhoz valójában nincs forrásuk? Akkor mi közük hozzá? A Magyarországon lévő elismert egyházak több mint 90 százalékának egyetemes szervezeti rendszere van, amelynek gazdálkodása egyetemes, óriási adományokból származó pénzzel gazdálkodnak, amelyekből juttatnak minden szervezeti egységnek. Elképzelhetetlen a szervezetükben az, hogy például úgy alapítsanak egy egyetemet, hogy annak működtetésére nincs pénzük. Ha pedig van, s még a magyar államtól annyit kapnak rá, mint az állami egyetemek, akkor az egyházi egyetemeknek több forrás jut, mint az állami egyetemeknek a fenntartására. A kiegészítő támogatásnak természetesen indoka van, hiszen egy állam, hogyha egy közfeladatban bármely szervezet részt vállal, akkor igenis maga is adja oda a támogatását, de az nem lehetséges, hogy egy magyar állami egyetemen tanuló fiatalnak sokkal kevesebb pénz álljon rendelkezésre az oktatás minőségének megteremtéséhez, mint egy egyházinak. Tessenek már ezen elgondolkodni!

Majd ha az lesz, hogy az egyházi egyetemek bemutatják, hogy az általuk alapított egyetemek fenntartásához és a minőségi oktatáshoz sajnos a szervezeti rendszerükből nem kapják meg azt a mennyiségű pénzt, ami kell ahhoz, hogy olyan szintű oktatás legyen, mint az államinál, a különbözetet miért ne adná oda az állam, hiszen az állam polgárainak ez érdeke. De hogy tulajdonképpen az állami támogatással elérjék azt, hogy hátrányosabb helyzetbe kerüljön egy fiatal attól, hogy állami oktatásban részesül, mint egy egyháziban, ez tényleg elfogadhatatlan.

Az egész működtetési és finanszírozási rendszer olyan egyébként az egyházaknál az elmúlt 12 évben hozott törvények alapján, mintha az állam megkérné az egyházakat, hogy működtessenek intézményeket, és nem az egyházak saját elhatározásukból és küldetésükből tennék azt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon az állam és az egyház teljes mértékben összefonódott, semmiféle módon egymástól sem szervezetileg, sem finanszírozásban nem elválasztható, ami kifejezetten az Alaptörvényt sérti, és sérti az egyházak egyetemes küldetésének minden egyes aspektusát.

„A közfeladat-finanszírozási szerződés az oktatásért felelős miniszter és a megállapodással rendelkező bevett egyház között létrejövő olyan 6 éves ‑ azaz másfél ciklus ‑ szerződéses intervallumokból álló jogviszony...” ‑ ez szerepel ebben a javaslatban. Mi olvasható ki ebből? Az, hogy félnek az egyházak, hogy a Fidesz-kormány által rájuk erőltetett feladatok finanszírozására nem lesz pénz a kormányváltás esetén. Fogadok, hogy a választásokig az összes egyházzal újrakezdődik majd a hatéves jogviszony, amely ebben a javaslatban szerepel, és a következő kormányokat kényszeríteni fogja arra, hogy ha a költségvetésből nem lenne elegendő pénz erre, hiszen számtalan más feladat van, amit végre kellene hajtani, akkor is ezek a források rendelkezésre álljanak, és amint az előbb ismertettem, nem is tudjuk ellenőrizni, hogy mire költik.

A következő fontos kérdés ebben a javaslatban a taotörvény 22/E. § megteremtése, és ebben az szerepel, amikor arról beszél a jogszabály, hogy mikor nem vehető igénybe adókedvezmény, akkor eddig az volt a feltétel, hogy a nehéz helyzetben lévő társaságok adókedvezményt nem vehetnek igénybe. De most mi történik? Az történik, hogy a koronavírus-járvány időszakát kiveszik ebből a körből, azaz olyan szervezetek is élhetnek az adókedvezmény lehetőségével, akik már a működésükben nehéz helyzetben vannak, már felszámolás, kényszertörlési eljárás vagy végelszámolás alatt állnak, ha 2020. január 1. és 2021. december 31. között történik a nehéz helyzetbe kerülés. Ez kifejezetten olyan általános rendelkezés, amely arcul csapja azokat a vállalatokat, amelyek tisztességesen gazdálkodtak.

A koronavírus-járvány alatt rendkívül sok vállalatnak nőtt a bevétele és nem csökkent. Pontosan látjuk, melyek azok a szektorok, melyek igen jól jártak ebben a járványban a különböző kényszerű többletkiadások bevételi oldalán szerepelve. Csakhogy vállalatok sokaságának pedig úgy ment tönkre a tevékenysége, hogy nem a járvány okozta gondok, hanem egyszerűen a felelőtlen gazdálkodás miatt. Gondolják meg, a felelőtlenül gazdálkodó vállalatokat a tisztességesen és gondosan gazdálkodó vállalatokhoz képest milyen előnyben részesítik, amikor adókedvezményt vehetnek igénybe. Nem értem, hogy miért ilyen általánosan határozták ezt meg.

És akkor jön az atomtörvény kérdése. Ennek legfőbb eleme, hogy az új hivatalvezető, az új főigazgató további nyolc témában saját maga alkothat rendeleteket. Például a 11. pontban az atomenergia alkalmazása körében a munkavállalók speciális szakmai képzése, továbbképzése, az atomenergia alkalmazásával összefüggő tevékenységek folytatására jogosultak köre vagy a nukleáris anyagok nyilvántartása, ellenőrzése, adatszolgáltatás és különböző bejelentéskötelezett szolgáltatás, a nukleáris anyagokkal kapcsolatos telephely-kijelölés és hatósági feladatok, valamint például a radioaktív anyagok nyilvántartása, ellenőrzése és az adatszolgáltatás.

Kérem szépen, ezek olyan alapvető témák, tényezők a nukleáris tevékenység során, amelyeket nem lehet, hogy egy egyszerű főigazgatói rendeletben szabályozzanak. Ezek olyan általános, alapvető rendelkezések, amelyek törvényi szintet igényelnek, hiszen országunk minden polgárát érinti, ha ezek a feltételrendszerek nincsenek tisztességesen szabályozva. Arról nem beszélve, hogy az a tényleg elképesztő jogi helyzet áll elő, hogy a főigazgató rendelkezik azokkal a jogalkotási eszközökkel, amelyek létrehozatalában neki ellenőrzési feladata van. Tehát ő fog szabályozni is, és ő fogja saját magát ellenőrizni.

(12.00)

Kérem szépen, ez egy olyan óriási kockázat, amit egy kormány, egy parlament nem vehet magára, nem lehet egy főigazgatónak nukleáris tevékenységek vonatkozásában, ilyen alapvető kérdésekben diszkrecionális jogköre. Gondolkozzanak már egy kicsit!

(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én elhiszem, hogy a parlamenti képviselők nagy részének halványlila gőze sincs, hogy mi a nukleáris tevékenység, és milyen kockázatokat rejt magában. Elképesztő! Még ha egy egyszerű nyilvántartási sor is rosszul van megfogalmazva, tragédiákat okozhat, és halál lazán odaadnak egy darab főigazgató kezébe ilyen fontos kérdéseket.

A következő téma: megyei jogú város lesz Baja és Esztergom. Hála istennek, végre, két rendkívül komoly történelmi város, de ez elfogadhatatlan, hogy egy salátatörvényben egy melléklet sora változik. Tehát nem az van a jogszabályjavaslatban, hogy a parlament megyei jogú várossá teszi Baját és Esztergomot, nem, az van benne, hogy az ikszedik számú mellékletnek egy sora változik. Tetszenek érteni?! Tehát úgy megalázzák ezt a két várost, hogy a javaslatban nincs kimondva a nevük, hanem arról van szó, hogy egy melléklet sora változik. Hát, micsoda méltatlan dolog ez! Arról nem beszélve, hogy pontosan tudjuk, azért hozták egy salátatörvényben, mert tudják, hogy az ellenzéki képviselők ezt a törvényt az elfogadhatatlan egyebek miatt nem fogják megszavazni, és azt tudják majd éveken át mondani ebben a Házban, hogy az ellenzék nem akarta Esztergomot meg Baját megyei jogú városnak. Hát hogyne akarnánk! De maguk ennyire méltatlanul bánnak ezzel a két várossal, hogy egy mellékletbe van belerakva?

Tudják, hogy kellett volna legyen? Egy külön törvény, és amikor is ezt megszavazzuk, itt ül abban a páholyban Esztergom és Baja polgármestere, és amikor megszavazzuk, akkor felállunk és tapsolunk nekik, mert ez az elegancia, kérem szépen. De ahogy Balzac mondta, az ember a gazdagságra szert tehet, de az elegancia vele születik. Tisztelt Fideszesek! Maguknak nincs eleganciája. Maguk az elmúlt négy évben annyira primitív, sokszor proletár módon bántak magas rendű dolgokkal, magas rendű célokkal, és az, amit ebben a Házban az elmúlt időszakban művelnek, valami elképesztő.

Én Esztergom és Baja lakosai helyében kikérném magamnak, hogy megyei jogú városként semmi más (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mint egy sor legyek egy mellékletben. Köszönöm a figyelmüket.